|
A NEMZETKÖZI ZSIDÓ
IDŐSEBB HENRY FORD  Idősebb Henry Ford Első kiadás: 1921 június
TARTALOM
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ZSIDÓTÖRTÉNETE Az amerikai zsidók története Kolombusz Kristóffal kezdődik. 1492 augusztus 2-án több mint 300 000 zsidót űztek ki Spanyolországból és augusztus 3-án, másnap Kolombusz felszedte a horgonyt és nyugat felé hajózott egy csoport zsidóval a fedélzeten. Ők nem menekültek voltak, mivel a látnoki tengerész terveit már jóval indulás előtt támogatták befolyásos zsidók. Maga Kolombusz elmondja, hogy sokat érintkezett zsidókkal. Az első levelét, amelyben felfedezéseit részletezte, egy zsidónak írta. Valójában magát az eseménydús utazást, amely az emberiség tudását és gazdagságát a 'világ másik felével' egészítette ki, zsidók tették lehetővé. Az a kellemes történet, hogy Izabella királynő ékszerei finanszírozták az utazást, alapos kutatás után eltűnt. Három maranó, azaz titkos zsidó volt akkor, akik a spanyol udvarban igen befolyásosak voltak: Luis de Santagel, aki fontos valenciai kereskedő volt és aki a királyi adóügyekkel foglalkozott. Rokona, Gabriel Sanchez, aki a királyi kincstárnok volt és barátjuk, Juan Cabrero a királyi kamarás. Ezek szüntelenül Izabella királynőt dolgozták meg a királyi kincstár üresedésének rémképével és annak valószínűségével, hogy Kolombusz felfedezi India mesés kincseit, ameddig a királynő hajlandó volt ékszereit a tőke biztosítékaként zálogba adni. De Santagel kikönyörögte az engedélyt, hogy ő megelőlegezhesse az utazást, amit aztán meg is tett, összesen 17 000 dukátot, ami akkor 5000 fontnak felelt meg, mai értékében (1920-as évek - fordító) 40 000 font. Kolombusz utazásába legalább három zsidó társult bele: Luis de Torres, tolmács, Marco a sebész, Bernal, az orvos, Alonzo de la Calle és Gabriel Sanchez. Luis de Torres szállt elsőként partra, ő fedezte föl elsőként a dohány használatát. Kubában telepedett le és azt lehet mondani, hogy ő volt a dohányüzlet zsidó ellenőrzésének atyja, úgy ahogy az ma is létezik. Kolombusz régi támogatói, Luis de Santagel és Gabriel Sanchez sok kiváltságot kaptak a munkában játszott szerepük miatt, Kolombusz maga azonban egy össszeesküvés áldozata lett, amelyet Bernal, a hajóorvos szőtt és jutalma igazságtalanságok és bebörtönzés volt. Ez után a kezdet után a zsidók mind jobban úgy tekintettek Amerikára, mint gyümölcsöző területre, és erős kivándorlás indult meg Délamerika irányába, elsősorban Brazíliába. Mivel azonban a brazilok és a hollandok között hadi ellentét volt, amelyben zsidók is résztvettek, a brazíliai zsidók szükségesnek látták, hogy kivándoroljanak a holland gyarmat irányába, amelyet ma New Yorknak hívnak. Peter Stuyvesant, a holland kormányzó nem értett egyet azzal, hogy ezek az emberek ott letelepednek és elrendelte, hogy hagyják el az országot, de a zsidók előzőleg gondoskodtak arról, hogy letelepedhessenek ha nem is látják őket szívesen, mivel amikor Stuyvesant rendelkezéset visszavonták, az igazgatók ennek egyik okául 'azt a nagy összegő invesztíciót nevezték, amelyet a zsidók a társaság részvényeibe fektettek'. Ennek ellenére megtiltották nekik közhivatal viselését és kiskereskedelmi üzletek nyitását, amelynek hatására a külkereskedelemmel foglalkoztak, amelyet hamarosan monopolizáltak európai kapcsolataik révén. Ez csak egy illusztrációja a zsidók találékonyságának. Tilts meg neki egy irányt, és ő egy másikban fog kitűnni. Ha megtiltják neki, hogy új ruhákkal kereskedjen, akkor használt ruhákat fog eladni ez volt a szervezett használtruhakereskedés kezdete. Ha megtiltják neki az árukkal való kereskedést, akkor hulladékokkal fog kereskedni - a zsidó a hulladékkereskedelem alapítója a világon.Ő a hulladékhasznosítás alapítója - gazdagságot talált a civilizáció hulladékában. Megtanította az embereket, hogy hogyan használjanak régi rongyokat, hogyan tisztítsanak régi tollat, hogy használják a feltört diót és a nyúlszőrt. Mindig volt érzéke a szőrmekereskedelem iránt, amelyet ma ő ellenőriz és nevéhez fűződik az egyszerű bőrök felhasználása, amelyek ma különböző csábító kereskedelmi nevek alatt vannak forgalomban mint értékes eredetű szőrmék. Peter Stuyvesant akaratlanul kényszerítette a zsidókat, hogy New Yorkot Amerika első számú kikötőjévé tegyék, és annak ellenére, hogy az amerikai forradalom ideján a legtöbb New Yorki zsidó Philadelphiába menekült, legtöbbjük visszatért New Yorkba az első lehetőség megragadásával, ösztönösen érezve, hogy New York nekik paradicsomi nyerési lehetőségeket nyújt. És ez a sejtés igaznak bizonyult. New York a világ zsidó lakosságának legnagyobb központja. Az amerikai import és export nagy részét itt adóztatják meg és itt fizeti minden amerikai iparág sarcát a pénz mestereinek. Maga a város területe is zsidó birtok (holding). Nem csoda, hogy zsidó írók ennek a példa nélküli jómód, ellenőrizhetetlen gazdagság és hatalomnövekedés láttán lelkesen elmagyarázzák, hogy az Egyesült Államok az Ígéret Földje amelyet a próféták jósoltak meg, és New York az új Jeruzsálem. Némelyek még tovább mentek és a Rocky hegység csúcsait 'Cion hegyeinek' nevezték, és okuk volt rá, ha a zsidók bányászat és tengerparti hatalmát figyelembe vesszük. George Washington idején kb. 4 000 zsidó élt az országban, legtöbbjük jómódú kereskedő. Az amerikai oldalt támogatták és a gyarmatok harcát kölcsönökkel segítették kritikus időkben. Ötven éven belül az Egyesült Államok zsidó lakosságának számon tartható növekedése több mint 3 300 000 volt. A mai állapotot senki sem tudja pontosan felbecsülni. Ahhoz, hogy azokat az iparágakat összeírjuk, amelyek az Egyesült Államokban zsidó ellenőrzés alatt állnak, akkor az létfontosságú iparágakat érintenénk, azokat, amelyek tényleg létfontosságúak és azokat, amelyek létfontosságúvá fejlődtek. A színházi üzlet teljesen zsidó: A színműírás, a könyvelés és a színházak működtetése teljesen zsidók kezében van. Ez az oka annak, hogy ma szinte minden darabban propaganda van, néha vakító üzleti reklám, néha közvetlen politikai utasítás. A filmipar, a cukoripar, a dohányipar, több mint ötven százaléka a húscsomagolási iparnak, a cipőiparnak több mint hatvan százaléka, az ország zenei üzletének nagy része, az ékszeripar, a gabona, gyapot, olaj, acél, hetilapok írása, hírközlő irodák, a szeszesitalüzlet, a kölcsönzés, ezek csak azok az iparágak, amelyeknek nemzeti és nemzetközi jelentősége van és a zsidók ellenőrzése alatt állnak, vagy egyedül vagy a tengerentúli zsidókkal szövetkezve. Az amerikai nép nagyon meg lenne lepődve ha az 'amerikai üzletemberek' sorát látná, akinek nemzetközi hírneve van. Ezek többnyire zsidók. Ez fényt vethet azoknak az 'amerikai üzleti módszereknek' a hírnevére, amely a világ sok részén tapasztalható. Ha különféle fajú emberek üzletelhetnek 'amerikai' név alatt, mégpedig jogszerűen, akkor nem meglepő, hogy amerikaiak nem vesznek némely leírást észre, amelye a nemzetközi sajtóban az amerikai módszereket leírja. Ha az amerikai üzlet hírneve károsodott, az azért volt, mert nem amerikai módszereket használtak amerikai név alatt. A zsidó gyarapodás példái az Egyesült Államokban mindennaposak, de a gazdagság, amely csak az előrelátás és szorgalom jutalma, nem keverendő össze az ellenőrzéssel. Lehetetlen lenne bármely gój szövetségnek hasonló körülmények között az irányítást átvenni, ahogy zsidók azt tették, mert a gójokban nincs meg az együttműködés és összeesküvés készsége és az intenzív fajiság összetaró ereje, amely a zsidót jellemzi. A gójnak nem jelent semmit, ha egy másik ember szintén gój; egy zsidónak az szinte minden, ha a szomszédja is zsidó. A nemzetközi zsidó tervet, hogy a pénzügyi piacukat az Egyesült Államokba hozzák, az amerikai nép nem akarta. A történelmi példák óvnak ettől. Ez azt jelentette, hogy a világ gyanakvással figyelte Spanyolországot, Velencét, Németországot vagy Nagybritanniát amiatt amit zsidó pénzemberek követtek el. A legfontosabb meggondolás az az, hogy a legtöbb nemzetközi feszültség amely ma létezik, az annak a haragnak a következménye, ami amiatt állt elő, amit zsidó pénzhatalom követett el nemzetek neve alatt rejtőzködve. 'A britek tették ezt', 'a németek tették ezt', amikor a nemzetközi zsidó tette azt, akinek sakktábláján a nemzetek csak foltok. Ma a világon sokszor hallani: 'Az Egyesült Államok tette ezt. Ha nem tette volna, a világ ma jobban állna. Az amerikaiak aljas, kapzsi, kegyetlen emberek.' Miért? Mert a zsidó pénz hatalmi központ van itt és pénzt csinál a mi sérthetetlenségünkből és Európa aggodalmából, kijátszva egyiket a másik ellen. És mert olyan sok úgynevezett 'amerikai üzletember' külföldön ma nem amerikai, hanem zsidó. Polgárok, ébredjetek föl és vegyétek észre, hogy manapság meg a fehér népek sem láthatják egymást közvetlenül, csak zsidó szemeken keresztül. Nagybritannia és Franciaország ritkán látnak amerikai képviselőt aki nem zsidó. Ez lehet annak az oka, hogy ők is zsidókat küldenek hozzánk gondolván, hogy mi előnyben részesítjük ezeket.
A ZSIDÓ BEFOLYÁS SZEMPONTJAI A zsidó kérdés Theodor Herzl szerint ott létezik, ahol zsidók vannak, mivel ők hozzák azt magukkal. Nem a számuk okozza a problémát, mivel a világ majdnem minden államában más külföldiek is vannak nagy számban. Nem is az ő sokat reklámozott képességeik miatt, mert meg kell értenünk, hogyha a zsidónak egyenlő esélyei vannak mint a többieknek és a szabályokhoz tartja magát és nem okosabb mint a többi. Valójában sok zsidóban csendesül a mohóság ha a nincs lehetősége intrikálni. A zsidó kérdést nem az itt tartózkodó zsidók száma okozza, nem is az amerikaiak féltékenysége a zsidók sikereire, biztosan nem ellenérzés a zsidók mózesi vallásával szemben, hanem valami más, mégpedig a zsidó befolyás annak az országnak az életére, ahol zsidók tartózkodnak, az Egyesült Államokban az amerikai életre. Hogy a zsidók hatással vannak az életre, azt maguk nyilvánítják hangosan ki. A zsidók valójában azt állítják, hogy az Egyesült Államok alapjai nem keresztények, hanem zsidók, és hogy az ország egész történetét át kellen írni, hogy az Júdea régi nagyszerűségét megfelelően méltassa. Ha a befolyás kérdése teljesen a zsidók igényén nyugodna, akkor nem lenne alkalmunk kételkedni, állítják határozottan. De olyan szívesek vagyunk, hogy megkérjük őket, tartsák magukat a tényekhez: ezek országunk viszonyait is világosabban elmagyarázzák. Ha azt állítják, hogy ők 'adták nekünk a Bibliát' és ők 'adták nekünk Istent' és ők 'adták nekünk vallásunkat' ahogy ezt állandóan émelyítő leereszkedéssel teszik vitairataikban - egy csöpp sem igaz ezekben az állításokban - nem lenne szabad olyan türelmetlen és világiasnak lenniük, amikor mi összeállítjuk valódi befolyásuk listáját, amelyre az amerikai életben szert tettek. Nem a zsidó emberek, hanem a zsidó szellemiség az, és az emberek csak ennek a szellemiségnek az eszközei, ez a dolog lényege. A zsidó kérdésnek ebben a vizsgálatában a zsidó befolyás és a zsidó szellemiség az, amit fölfedezünk és meghatározunk. A zsidók propagandisták. Ez volt az eredeti küldetésük. De nekik vallásuk központi tételét kellene terjeszteniük. Ezt nem teszik. Mivel ez nem sikerült nekik, saját írásuk szerint semmi nem sikerült nekik. Így most nincs nekik szent küldetésük. Vezetőikből kevés beszél eszmei küldetésről. De a küldetés ötlete tovább él bennük, ha csökevényes formában is: Napjaink legerősebb materializmusát képviseli. Hitvány szerzés eszköze lett ahelyett hogy környezetét szolgálná. A ZSIDÓSÁG ÉS A MUNKA A zsidó gondolat alapja a munka befolyásolása esetén ugyanaz mint mindenütt máshol: a valódi értékek pusztítása költött értékek javára. A zsidó pénzszerzési filozófia nem pénzt akar 'keresni', hanem pénzt szerezni. Ezek között alapvető különbség van. Ez elmagyarázza, hogy a zsidók 'tőkéstársak' ahelyett hogy az 'ipar kapitányai' lennének. Ez a különbség a pénz 'keresete' és 'szerzése' között. A kreatív, alkotó típusú elme szereti azt a dolgot, amit csinál. A gój munkás régebben azt a munkát kereste ki magának, amelyik a legjobban tetszett neki. Nem változtatta munkahelyét könnyen, mert össze volt munkájával kötve. Semmi más nem volt számára olyan vonzó. Inkább egy kicsivel kevesebbet keresett és azt csinálta, ami tetszett neki, minthogy többet keressen és olyasmit tegyen, ami nem elégítette ki. A 'csinálót' mindig így befolyásolta előszeretete. Nem így a 'szerző'. Nem számít mit csinál, amíg a kereset elég. Nincsenek illúziói, érzelmei vagy vonzalma a munkája iránt. Ami számít, az a 'pénz'. Nem kapcsolódik a dolgokhoz, amiket csinál, mert nem állít elő semmit, olyan dolgokkal foglalkozik, amiket mások állítanak elő és kizárólag pénzszerzési értékük érdekli. 'Az alkotó munka öröme' őt nem érdekli, szót sem veszteget rá. A zsidó szocialista és bomlasztó gondolatok hajnala előtt a munka világában a vezérgondolat a dolgok előállítása volt és így a pénz csinálása. A szerelők büszkék voltak munkájukra. A dolgokat csináló emberek erős, becsületes emberek voltak, mert a szakképzettség és a minőség volt a vezérfonaluk és jellemüket az formálta, hogy hasznos tevékenységet folytattak a társadalom számára. Ők voltak a 'csinálók'. és a társadalom szilárd volt, amíg ők szilárdak voltak. Az emberek szaktudásukat mutatták meg, ha egy cipőt csináltak. A farmerek azért termesztettek gabonát, mert szerették a gabonát és nem távoli pénzpiacokra való hivatkozással. Mindenütt A SZAKMA volt a fődolog és a többi dolog mellékes. A társadalomnak ennek a szilárd védelmének a megtörésére - az alkotó termelő osztály, amely erős jellemű emberekből állt - más ötleteket ültettek az emberek fejébe. A legveszélyesebb ötlet volt a 'keresés' szó helyettesítése a 'szerzéssel'. A pénz és az élelmiszerpiacok manipulálásával elég nyomást tudtak gyakorolni a végső fogyasztóra hogy a 'szerzésen' legyen a hangsúly és röviddel mielőtt az amerikai nemzetközi üzletek teljesen fel lettek fordítva, zsidókkal a bankrendszerek élén és zsidókkal a szakszervezeti mozgalom konzervatív és radikális szárnya élén, és ami a leghatásosabb volt, a zsidó ötletet elvetették a dolgozók fejében. Melyik ötletet? Azt, hogy 'szerezzenek' ahelyett hogy 'keresnének'. A 'szerzés' ötlete pusztító, nem szociális és romboló ötlet egymagában; de ha egy cég üzlete a 'szerzés', akkor jogos és konstruktív. Ha egy embert vagy osztályt beoltanak a tisztán zsidó 'szerzés' gondolatával ('megszerzem a magamét'; 'szerzek, mert szerezni jó', 'becsületesen, ha tudsz, becstelenül, ha szükséges, de szerezz' -ezek mind ennek a hitszegő filozófiának részei), akkor ennek a Duncan társadalomnak az kötőanyaga elveszti taróerejét és elkezd lemorzsolódni. A pénz nagy mítoszát és kitalációját kényszerítették a valóságos dolgok helyére és elkezdődhet a dráma második fejezete . A zsidó befolyás az Egyesült Államok dolgozói valamint üzletemberei és szakemberei gondolkozására rossz hatással volt minden irányban. Ez nem a 'tőke' és a 'munka' szétválasztásában nyilvánult meg, mivel ilyen külön elemek nem léteznek. Az amerikai üzlet csak vezető és termelő osztályokat ismer. A tényleges szétválasztás a zsidó 'szerzés' és az angolszász 'keresés' gondolata között van, és jelenleg a zsidó ötlet elég sikeres ahhoz, hogy zavart okozzon.
Az Egyesült Államokban mindenütt, sok foglalkozási ágban kommunista tanfolyamokat támogatnak, vezetnek és tanítanak a zsidók. ezek az ún. tanfolyamok Chicagóban, Detroitban, Clevelandben, Rochesterban, Pittsburghben, New Yorkban, Philadelphiában és más városokban működnek, és céljuk az, hogy az egész amerikai munkát a 'szerzés' alapjaira állítsák, amely végül az ország egész gazdagságát tönkreteszi. Ez a végcél, mint Oroszországban.
A ZSIDÓK ÉS A HIT. A naív megfigyelő nem keresi a zsidó befolyás nyomait a keresztény egyházban, de ha ezt nem teszi, akkor sokat mulaszt el. Ha a teológiai szemináriumok könyvtáraiban az utóbbi évtizedek zsidó művei megtalálhatók lennének, és a teológiahallgatóknak meg kéne ezeket a zsidó kinyilatkoztatásokat olvasni, akkor kevesebb buta beszéd és kevesebben minősítenék a zsidó propagandát a szószékről veszélytelennek. a következő 25 évben minden teológiai szemináriumnak kellene egy tanszéket fenntartani a modern zsidó befolyás és a protokollok tanulmányozására. Az az elképzelés, hogy a zsidók az Ótestamentum emberei hűen a mózesi hithez akkor tarthatatlanná válna és félénk keresztények nem haboznának babonásan hogy kimondják róluk az igazságot amiatt a sajnos félreértelmezett szöveg miatt: 'Megáldom azt aki téged megáld és megátkozom aki téged átkoz.' A szószék egyik küldetése hogy felszabadítsa az egyházat attól, amit az Újtestamentum írásai 'A zsidók félelmének' hívnak. A szószék másik küldetése az, hogy az egyházat attól a hibás feltételezéstől megszabadítsa, hogy Judea és Izrael rokonértelmű szavak. Azoknak az írásoknak az olvasása, amelyek Júdea törzsét Izraellel keverik össze és amelyek Izrael minden említését úgy tekintik, mint a zsidók említését, okozza több mint a felét azoknak a félreértéseknek és félreérthető részeknek, amelyeket keresztény elvi kijelentésekben találhatók. A zsidók NEM a 'kiválasztott nép' annak ellenére hogy az egész egyház megadta magát annak a propagandának, amely őket annak nyilvánítja ki. A zsidók gondolati befolyásolása az utóbbi években sok keresztény állítást elfedett, és a nem előkészített papság egyre jobban befolyásolható lett a zsidó javaslatok által. Az egyház ernyedt állapotát, amelyet olyan szóvivői hoztak nyilvánosságra, akik a belső életéért voltak felelősek, nem a 'tudomány' vagy 'ösztöndíjak' vagy 'a tanulás fényének növekedése' idézte elő, mivel ezeknek a dolgok nem ellentmondásosak az igazsággal vagy annak részleteivel, hanem ezek a német-zsidó felső kritika részei. A hit védelmezői hosszan és vitézül harcoltak az ún. felső kritika támadásai ellen, de végül is nem tudtak ellene védekezni, mert nem vették észre, hogy eredete és célja zsidó volt. Nem volt keresztény és nem volt német - zsidó volt. Teljes összhangban van a zsidó világprogrammal, hogy ezt a romboló befolyást a zsidók pártfogása alatt kell elindítani, és az teljesen kihasználja a nemzsidók bizalmát, akik elfogadják azt anélkül hogy megnéznék hogy honnan származik. Az egyház most egy második támadás áldozata, amelyben a domináló szocializmus és szovjetizmus támadta meg petyhüdt és erkölcstelen 'testvériségi' elméletek alapján a 'korrektségére' hivatkozva. Azt hitették el az egyházzal hogy az egy vitafórum és nem a kinyilatkoztatás megszentelt helye.
Zsidók amerikai templomok százaiba törtek be személyesen, programjukkal felforgató és lehetetlen szociális ötleteikkel, és végül olyan holtbiztosak lettek abban, hogy a helyzet urai, hogy az elkerülhetetlen ellenőrzésnek is alávetették magukat.
A zsidó beférkőzött az egyházba a vallási dogmákba, az ún. liberalizmusba és sok osztály lázas és gyarló szociológiai felosztásába. Ha valahol egy tanulmányt kéne írni a zsidókérdésről, akkor az a modern egyház amely gyanútlanul szövetkezik egy halom zsidó propagandával. Itt nem reakciót javaslok, hanem építő jellegű haladást angolszász őseink ösvényén, akik eddig a világépítők voltak, a városok, kereskedelem és földrészek csinálói voltak, és nem a zsidók, akik sohasem voltak építők vagy első telepesek, akik sohasem népesítették be a vadont, hanem mindig mások munkájából éltek. Nem azt vetem a szemükre hogy ők nem építők vagy első telepesek, hanem azt, hogy maguknak követelik az első telepesek és építők minden jogát. És még akkor is elsősorban az angolszászok fiainak kell a szemére vetni, hogy letérnek az apjuk által kijelölt egyenes útról és Júdea kétséges ötleteit teszik magukévá. A ZSIDÓSÁG AZ ISKOLÁKBAN ÉS EGYETEMEKEN. Az egyetemeket folyamatosan támadják a zsidó ötletekkel. Az angolszászok fiait támadják az örökségükben. Az építők és csinálók fiait a bomlasztók elméletei gyengítik. Fiatal embereket a szellemi szabadság első üdítő hónapjaiban ígéretes elméletekkel kerítik be, amelyeknek forrásait és következményeit nem látják. A fiatalságnak van egy természetes forradalmársága, amely haladást ígér és van egy természetes vállalkozókészsége, amely a régi hittel való vitára ösztönöz. Mindkettő a szellemiség forrása és a szellemi érés hajnalát jelzi. Ennek a serdülőkori fejlődésnek közepette érik őket szándékosan hazug befolyások amelyek az egyetemen várnak rájuk. Igaz, évek múlva nagy részük észretér annyira, hogy 'leül a kerítés mellé és látja sajátmagát jönni'. Észreveszik, hogy a 'szabad szerelem' elvei vidám klubtémák, de hogy a család és a férfi és nő régimódi kapcsolata és gyerekeik nemcsak a társadalom alapja hanem minden személyes fejlődésnek és haladásnak is. Úgy találják, hogy a forradalom szórakoztató vitatéma és arra ösztönöz, hogy szupermannak érezzék magukat, de nem tartozik a haladáshoz. Az egyetemekkel kapcsolatos probléma pontosan azokat az utakat járta meg, amelyeket az egyházzal kapcsolatban leírtunk. Először a zsidó felső kritika hogy széttörje a fiatal emberek tiszteleletét az ősi hagyományok iránt. Másodszor a zsidó forradalmi szociális elvek. A kettő mindig együtt halad. Külön-külön nem életképesek. Ők a protokoll programjából a gój társadalom szétszakításat végzik el ötleteikkel. Nincs értelme az egyetemisták 'radikalizmusát' támadni -ezek az éretlenség jelei. De annak van értelme, hogy megmutassuk, hogy a szociális 'radikalizmus' (a 'radikalizmus' nagyon jó szó, kár, hogy sokszor rosszul használták) zsidó forrásokból jön. A vörös filozófusok központi csoportja minden egyetemen egy zsidó csoport, akik sokszor egy gój mögött bújnak el, aki egy becsapott professzor. Ezeknek a professzoroknak néhányát vörös szervezetek fizetik kívülről. Ezek egyetemek közötti szocialista egyesületek, tele zsidókkal és zsidó befolyás alatt, akik zsidó professzorokat utaztatnak szerte az országban keresve a legjobb polgári és egyetemi pártfogók barátságát. A diákoknak tartott előadások jó táptalaja a propagandának, amelynek az a célja, hogy felvillanyozza a hallgatókat, akik azt hiszik, hogy egy nagyszerű mozgalom kezdetének résztvevői, amely a függetlenségi harccal hasonlítható össze. A forradalmi erők, melyeket zsidók vezetnek, erősen támaszkodnak arra a jóhírre, amelyet úgy kapnak, hogy diákok és néhány professzor csatlakozik hozzájuk. Ez így volt Oroszországban mindenki tudja, hogy ott az 'egyetemi hallgató' minek a jelképe lett. A zsidó Chautauqua, amely kizárólag egyetemeken tevékeny, az angolszász hagyományokon és a mi fajunk diákjainak jellemző vonásain át halad egyenesen. Ezeket hatásosan támogatják olyan professzorok és papok, akiknek gondolkodását a zsidó bomlasztás kificamította mind a teológiában mind a szociológiában. MIT LEHET ELLENE TENNI? Egyszerűen azonosítsuk annak a befolyásnak a forrását, amely iskoláinkat és egyetemeinket elárasztja. Tudasd a hallgatókkal, hogy választaniuk kell az angolszászok és Júdea törzse között. Hadd döntsék el a hallgatók, hazafias kötelezettségeik tudatában, hogy az építőket követik-e vagy rombolókat. Nem érvek fognak dönteni. A zsidó méreg egyetlen biztos ellenszere az, ha felébresztjük a hallgatók faji büszkeségét.
Sokszor úgy beszélünk apáinkról, mintha csak néhányan lettek volna, akik a nagyszerű szerződést aláírták, amely a szabadság új korszakát jelezte. Nemzetünk apái az angolszász és kelta fajhoz tartoztak. Az emberek akik Európából jöttek vérükben hordozva a civilizációt. Az emberek akik az Atlanti óceánon átjöttek és civilizációt alapítottak egy kopár és sziklás tengerparton, az emberek akik Alaszkába mentek és nyugatra, Kaliforniába, az emberek, akik a trópusokat és a sarkokat meghódították, akik az afrikai prérire költöztek, akik benépesítették Ausztráliát és akik a világ kapuit, Szuezt, Gibraltárt és Panamát birtokolják, akik minden kormányt formáltak, megélhetést és ideálokat adtak minden évszázadban.Sem Istenüket, sem vallásukat nem kapták Júdeától, sem nyelvüket, sem alkotó szellemüket -ők az uralkodó emberek. Az évszázadok során a világ urai lettek azt mind jobbá és jobbá téve és azt nem rombolva.
Ha fiaink követik a sötét lázadásra való fölhívást, mert nem tudják, hogy kinek a fiai vagy milyen fajnak a leszármazottai. Legyen egyetemeinken szólásszabadság és a gondolatok áramoljanak szabadon, de jelöljük meg a zsidó eszméket zsidóknak és tanítsuk meg fiainknak a faji titkot. CSÍPJÜK EL AZ ELLENSÉGET! Az intés már körbement az egyetemeken. A zsidó eljárás rendszere már teljesen ismert. Milyen egyszerű! Először államosítod (válaszd el az egyháztól) az iskolákat - az államosítás szót használják a zsidók az eljárásra. Az iskola tanulóinak elméjét azzal készíted elő, hogy azt a szabályt állítod föl, hogy nem szabad meg sem említeni, hogy a kultúra vagy patriotizmus bárhogy is kapcsolatban állna az angolszász vallással. Tedd láthatatlanná és hallhatatlanná. Ne engedd azokat a szavakat használni, amelyek segítségével egy iskolás a zsidó fajt felismeri. Ezután, mikor így előkészítetted a talajt, menj az iskolákba és mocskold be az angolszász ismertetőjeleket és ezzel egyidőben töltsd ki az ürességet zsidó forradalmi gondolatokkal. Az átlagember befolyását kiűzték az iskolákból oda, ahol az átlagember hatni tud. De a zsidó befolyás a magasabb intézetekben elburjánozhat ott, ahol az átlagember véleménye nem hat. Államosítsd az iskolákat és utána júdaizálhatod az egyetemeket. Ez az a liberalizmus, amelynek a zsidó szóvivők úgy tapsolnak. A szakszervezetekben, az egyházban, az egyetemeken, amely megfertőzte a munka, hit és a társadalom alapjait. Ennek bizonyítéka vastagon látható minden zsidó tevékenységben és kinyilatkoztatásban. Éppen ezeknek a befolyásoknak a gyakorlása által győzi meg magát a zsidóság, hogy földi 'küldetését' betölti. A megtámadott kapitalizmus a nemzsidó kapitalizmus. A megtámadott ortodoxia a keresztény ortodoxia. A megtámadott társadalom az angolszász társadalom. amelynek széttörése a Júdaizmus dicsőségét eredményezné. A listát tovább írhatnánk - a zsidó gondolat hatása az angolszász sportra és szórakozásra, az angolszász hazafiasságra, az angolszász szakmai képzésre - a zsidó gondolat hatása az élet minden területére kihat. Egyszer egy amerikai szerkesztők akit zsidó hirdetési szerződések csúnyán becsaptak, azt mondta. 'ha a zsidók el akarják venni, joguk van hozzá'. Ez a zsidó eredetre adott válaszok egyike, ami így hangzik: 'Hogy tud jelentéktelen 3 millió a többi 100 milliót uralni? Ostobaság!' Igen, értsünk vele egyet: Ha a zsidó gondolat erősebb, ha a zsidók képessége nagyobb, akkor hadd uralkodjanak, és az angolszász elveket rombolja le Júdea törzse. De először hadd harcoljon a két gondolat egymással a saját lobogója alatt -legyen egy tisztességes harc. Az nem tisztességes harc, ha a mozikban, az iskolákban, a júdaizált egyházakban, az egyetemeken az angolszász gondolatot távoltartják az angolszászoktól mondván hogy az 'szektás', 'klikkes', 'elavult' és hasonló érvekkel. Nem tisztességes, ha zsidó gondolatokat angolszász gondolatokként tálalnak az angolszász támogatás köntöse alatt. Hadd terjedjen az angolszász apák öröksége szabadon az angolszász fiúk között, és akkor a zsidó gondolat azt sohasem tudja legyőzni, sem az egyetemi fórumon, sem a szabad piacon. A zsidó ideál csak akkor tud győzni, ha a népektől elveszik saját kultúrájukat. Júdea elkezdte a harcot. Júdea megszállt minket. Hadd jöjjön. Ne féljünk tőle. De ragaszkodjunk ahhoz, hogy a harc tisztességes legyen. A diákok és szellemi vezetőik tudják meg, hogy a harc tárgya a gondolatok uralma, és hogy az a faj, amely a jelenleg látott civilizációt fölépítette, ugyanezt ígéri a jövőre nézve is. Tudassuk velük azt is, hogy a támadó erő zsidó. Ez minden ami szükséges. A zsidó tiltakoznak ez ellen: 'Nem szabad azonosítanod minket' mondják, 'nem szabad a zsidó kifejezést használnod'. Miért? Mert ha a zsidó gondolat úgy szivárog be, hogy az zsidó, akkor azt elítélik. Az angolszász gondolatok meg merik eredetüket nevezni. Ma csak a korrekt megnevezés szükséges. Kényszeríts minden támadót hogy vonja fel a zászlóját!
ÜLDÖZÖTTEK VAGY ÜLDÖZŐK? Mióta zsidók kapcsolatban állnak más népekkel, rövid idő múlva felhangzik a vád. hogy a zsidók 'nép a népen belül, nemzet a nemzeten belül'. Ha ez ma elhangzik, szenvedélyesen tagadják olyanok, akik népük védelmezőjének tekintik magukat, és ezt a tagadást többé-kevésbé minden zsidó támogatja. Pedig a zsidó tanításban és a zsidó életben semmi sem világosabb annál, hogy ez a megállapítás igaz. De hogy az igazságot a zsidók ellen fel kell-e használni, az egy más kérdés. Ha a zsidók egy nemzet, nemzetiségük alapja kettős: a faj és a vallás. Akkor nincs értelme, hogy megkívánjuk tőlük, hogy fajukból, nemzetiségükből és vallásukból kilépjenek, de az sem érthető, hogy aki ezt állítja, azt vadul támadják. A tények alapján minden problémának van megoldása. A szemrehányás alapja a következő: Ha nyilvánvaló tényeket tagadnak, mintha senki más, csak a zsidók tudnák, hogy a tények léteznek. Ha a zsidók folyamatosan egy nép, ahogy tanítják, és ha a 'nemzet a nemzetben' állapot mind tűrhetetlenebbé lesz, akkor a megoldás kétféle lehet: az egyik nép különválasztása a nép maradékától, vagy az egyik 'nemzetnek' a maradék fölé emelése. A zsidó írásokban rengeteg bizonyíték van arra, hogy a zsidók mindkét lehetőséggel számolnak, a nép különválásával és egy fölérendelt néppel. A zsidó tanítás veleje az, hogy a zsidók ma egy különálló nép és azon az úton van, hogy a másik nép fölé emelkedjen. Csak azok az írások, amiket a gójok is olvasnak, tagadják ezt. Júdea igazi rabbinátusa nem tagadja ezt. A ZSIDÓK KIFOGÁSA AZ 'AMERIKANIZMUS' ELLEN. A zsidó kérdés bármely vizsgálata során újra és újra meglepi a tanulót, hogy azt, amiatt a zsidók a legjobban panaszkodnak, azt maguk kezdték el. Arról panaszkodnak, amit antiszemitizmusnak hívnak - de az még a legsötétebb elmének is világosnak kellene lennie, hogy sohasem lehetett olyasmi hogy antiszemitizmus, ha azelőtt nem volt egy szemitizmus. Aztán vegyük a panaszt, hogy gettóban kell élniük. A gettó zsidó találmány. Az európai és az amerikai városok megszállása idején a zsidók mindig egymás között akartak élni, mivel úgy gondolták, hogy a gójok jelenléte beszennyezi őket. Azok a zsidó írók, akik zsidóknak írnak, beismerik ezt. De a gójoknak írott művekben a gettóra mint a gój kegyetlenség eszközére hivatkoznak. A beszennyeződés gondolata a zsidóktól származik és egy régi keleti maradvány és a gójokra is alkalmazzák. Így van ez a külön nemzet gondolatával is- először zsidók vették észre, először ragaszkodtak hozzá és mindig keresték a módját, hogy az elkülönülést gondolatokban és tettekben is megvalósítsák. Továbbá az valódi és átlagos zsidó azt hiszi, hogy az amerikanizmus, vagy bármely más civilizált nemzsidó állam befolyása káros a júdaizmusra. Ez egy komoly álláspont és semennyi gój kijelentés nem elég ennek az alátámasztására. Valójában ezt a gój elme nem tudja követni, mivel a gójok ellenkezőleg ezt úgy látják, hogy az amerikanizáció jót tesz a zsidóknak. Hiteles zsidó forrásokból megtanultuk, hogy azokat a dolgokat amiket mi civilizálós hatásoknak nevezünk, azokat a zsidók a zsidóság ellenségeinek tartják. Nem a gój mondja, hogy a zsidó gondolat, úgy mint gondolat nem összeegyeztethető az élettel országunkban, ezt a zsidó mondja. Ő az aki az amerikanizmust gyalázza, nem az amerikai gyalázza a júdaizmust. Az amerikanizmus még befejezetlen, a júdaizmus már évszázadok óta kész. Amíg egy amerikai sem gondolna arra, hogy az ország valamelyik részére vagy valamelyik csoportjára úgy mutasson rá, mint az igazi hamisítatlan amerikanizmusra, a zsidó rögtön rámutat a világ bizonyos pontjaira és bizonyos csoportokra akik a valódi júdaizmust képviselik. Hol van az a típus, akit a zsidó írók igazinak tekintenek? A gettóban élő zsidót tekintik a zsidók a júdaizmus alaptípusának. A New Yorki Central Parki spanyol és portugál zsidók zsinagógájának híres rabbija volt Dr. D. de Sola Pool. A következő szavak tőle származnak: "A gettóban a júdaizmus megfigyelése természetes és majdnem elkerülhetetlen volt. A zsidó élet rendje volt az a légkör, amit belélegzett."
Egy másik híres rabbi, Dr. M. H. Segal azt fejti ki, hogy Európa modernebb részein és Amerikában a zsidóság szellemét a Lengyelországi és Litvániai zsidókkal való érintkezés tartotta életben. Kijelentette más zsidó vezetőkkel összhangban, hogy az 1914-es háború előtt a világ zsidó központja Lengyelország és Oroszország volt. Dr. Segal ezt mondja:
Az ötlet egyáltalán nem szokatlan - hogy a régi világ gettóinak 'igazi zsidói' kívánatosak és szükségesek arra, hogy a júdaizmust olyan országokban, mint az Egyesült Államokban életben tartsák. Israel Friedlaender, akinek a nevét a zsidók tiszteletben tartják, szintén felismerte a gettózsidók áramának szolgálatát. 'A júdaizmus problémája Amerikában' c. tanulmányában az abszolút szabadság, amelyet a zsidók az Egyesült Államokban mindig is élveztek, dejúdaizálási hatásáról beszél. Ezt az irányzatot két módon lehet korrigálni: antiszemita befolyással és 'nagyfokú zsidó bevándorlással az elnyomás országaiból a szabadabb országokba, amely nyíltan vagy a felület alatt megőrzi és újraéleszti a gettó hatásait'. Ugyanő nyíltan elismeri 'A zsidó bevándorló amerikanizációja' c. művében, hogy neki egy frissen jött gettózsidó kedvesebb mint egy olyan, akit már az amerikai élet befolyásolt. Az amerikanizálás a mindennapi beszédben azt jelenti, együttérzést mutassunk az amerikai hagyományokkal és intézményekkel, de a zsidók nem gondolnak az Egyesült Államokra, ha Amerikáról beszélnek. Ők Dél és Középamerikát is beleveszik ebbe, ahol olyan sok forradalom volt. Sok zsidó él Argentínában és a többi országban is. Az talán nem igaz, hogy a zsidó vezetők teljesen 'amerikaellenesek', de az igaz, hogy ők ellenzik a zsidó bevándorlók 'amerikanizálását'. Azaz az 'amerikanizálás' irányzata annyira különbözik a 'júdaizálás' irányzatával, hogy a kettő ellentétben áll egymással. Ez talán nem hitszegés az amerikai nemzet ellen, de a hűség jele a zsidó nacionalizmus iránt. De az olvasónak magának kell megítélnie a felsorolt tények alapján hogy mekkora a különbség és hol áll a két világnézet közötti harc. Hogy a kettő egymásnak ellentmond, az nem kétséges. A gójok nem veszik észre ezt az ellentmondást, de a zsidók mindig és mindenütt tökéletesen tisztában vannak vele. Ez nagyon erős fényt vet a forradalmi programokra, amelyek a társadalmat fel akarják robbantani, az ellentét gerjesztése az ún. tőke és munka között, a kormány tekintélyének csökkentését korrupt politikával, az emberek elméjének töltését igénytelen színházzal és filmekkel, de ha tanulmányozzuk a zsidók pénzcsinálását béke idején, akkor látjuk a sok visszaélést, amelyekben a zsidók bűnösek. 'A háború a zsidó aratása' mondja egy régi mondás. Azt hogy a gazdasági tiszt szerepét előnyben részesítik, az az ókortól napjainkig megfigyelhető. Érdeklődésük elsősorban a nyereség felé fordul és nem nemzeti témák felé. Hagyományosan hűek a zsidói néphez és nem azok más népekhez. Természetes, hogy háború idején árukkal és információkkal kereskednek tehát a háborúból hasznot húznak és kémkednek. Ez töretlenül látható a függetlenségi harcban, a polgárháborúban és az első világháborúban, az egyetlen megfigyelhető változás a zsidók növekvő hatalma és nyeresége. Annak ellenére, hogy az amerikai gyarmatokon kisszámú zsidó élt, ahhoz elegen voltak, hogy jegyüket rátegyék a függetlenségi harcra. Noha a polgárháborúban nem hoztak zsidóellenes törvényeket, néhány intézkedést hoztak egyedi esetekben ugyanazokból az okokból kifolyólag, amelyek miatt 1861-1865 között is nagyobb mértékben erre kényszerültek. A ZSIDÓK ÉS A VALLÁSÜLDÖZÉSI KIÁLTÁS. Egyetlen intelligens zsidó az Egyesült Államokban sem volt olyan buta, hogy a zsidó kérdést vallási kérdésnek nyilvánítsa ki és a kérdés vizsgálatát különböző cikkekben 'vallási üldözésnek' nevezze. De nyilvánvalóan a 'gój front' (= zsidóbérencek) -nek csak ez marad meg hogy szóvá tegyék. Ebből megtanulhatjuk róluk, hogy nagyrészük nem vallásos és a 'vallási üldözést' mint egy vörös rongyot használják amellyel az embereket bikaként akcióra serkentik. Érdekes megfigyelni, hogy a 'vallásüldözés' kiáltást hogyan használják arra, hogy az állítólagos üldözők elleni üldözési hangulatot keltsenek. Sem közvetlenül sem közvetve nem állítják ezek a cikkek, hogy a zsidókérdés vallási kérdés. Ellenkezőleg, a legmagasabb zsidó szervezetek határozottan állítják, hogy a zsidókérdés faji és nemzetiségi kérdés. Az Egyesült Államokban nincs vallási zsidóüldözés, eltekintve néhány humanitárius szervezet agitációjától a 'kóser vágás' ellen, amely az állatok levágásának szükségtelenül kegyetlen változata. De ez az ellenkezés is nehezen hozható a zsidó vallással kapcsolatba. A most alkalmazott vágási módot nem az Ótestamentum hanem a Talmud írja elő, és ezért hites értelemben nem vallási előírás, hanem hagyomány. Továbbá bizonyítható, hogy más modernebb módszerek is elérik a zsidók célját (a vér távoltartása a megölt testtől) sőt sokkal jobban, mint a zsidók módszere. Ez az egyetlen eset, ahol a zsidók vallását távolról megérintik. Tény az, hogy nincs 'vallásüldözés'. Maguk a zsidók sok embert üldöznek vallási okokból. Az Egyesült Államokbeli szervezett zsidó életnek az egyik jellegzetessége az aktív, szüntelen erős és erőszakos támadások a kereszténység minden formája ellen, amelyeket nyilvánosan is észre lehet venni. Itt-ott hallani szekták ellentétéről bigott katolikusok és protestánsok esetén, de ezek nem hasonlíthatók össze a zsidó szervezetek szilárd, könyörtelen és riasztó keresztényellenes tevékenységével. A keresztény egyházak között léteznek viták, de ezek nem érintik a kereszténység alapjait. A szervezett júdaizmus ezzel szemben nem elégszik meg a vallási vitákkal, hanem hatalmas gazdasági és politikai erejével minden ellen föllép, amit saját szavaival 'keresztény megnyilatkozásnak' tart. Az Egyesült Államok egyetlen elnöke sem merte eddig a beavatási esküjét az nyitott Újtestamentum fölött tartani - a zsidók rögtön megvádolnák. Különböző amerikai államok kormányzóit, akik aratási hálabeszédükben a 'keresztény' szót használták, arra kötelezték, hogy amerikanizmust tanítsanak városainkban, mert az azt tartja, hogy a kereszténység és a jó állampolgár rokonértelmű szavak! Egy nyilvánosan szereplő személy az Egyesült Államokban tehetett hitet keresztény vallása mellett anélkül, hogy a zsidók meg nem dorgálták volna. A zsidók nemcsak hogy nem értenek egyet a keresztény tanításokkal - ami jogukban áll és ezt senki sem vonja kétségbe - de megvágják azt a zsidók igényei szerint. Mindent, ami a gyermeket arra emlékeztetné, hogy ő egy keresztény civilizáció közepén él egy nemzetben, amely az alkotmány szerint keresztény alapokon nyugszik, a zsidók kívánságára ki kellett tenni az iskolákból. Egy nemzetben akkor, amikor a zsidó kisebbség minden évben egy listát vezethet a bocsánatkéresekkel, amelyeket ők csikartak ki hivatalos személyekből, akik véletlenül a 'keresztény' szót használták, kívánatos lenne, hogy a 'vallási üldözés' vádja oda kerüljön, ahova tartozik. A zsidó kitűnik a vallásüldözésben, ahogy az amerikai a hazafiasságban. A vallási előítélettel fejezik ki a zsidók elsősorban saját hazafiasságukat. Ez az ország egyetlen jól szervezett, aktív és sikeres vallási előítélete, mert nekik sikerült a hatalmas trükköt végrehajtani, hogy ez nem az ő viselkedésük, hanem az annak ellenzői viselik az 'előítélet' és 'üldözés' megkülönböztető jeleit. Ezért használják ezt a zsidók olyan gyakran. Ők akarják a velük szemben állót megjelölni. Ezért hirdetik a zsidókérdés minden vizsgálatáról gonoszul hogy 'antiszemitizmus' - a zsidó ismeri annak az előnyét, hogy a vele szembenállót kiáltson ki valaminek. A 'vallásüldözés' témája sehol sem található a zsidókérdés más vetületei nélkül, kivéve a zsidó oldalon. Az Egyesült Államokban van vallási előítélet, de az kizárólag jiddis. Ha a keresztény lakosság csak egy százezrednyi részben is törődne a zsidók megfigyelésével, mint ahogy a zsidók figyelik a keresztényeket, a Talmudi tanítások egész gyára a közérdeklődés napfényére kerülne, arra a fényre amely elől mindig is rejtették. Tisztán csak a szellemi egészség utáni vágy kényszerítené a zsidókat hogy megszüntessék azt a sötétséget, amiben ma élnek. A zsidó talmudizmus annak a közömbösségnek köszönheti a létét, ami körülveszi. Ez éppen az ellentéte a 'vallásüldözésnek'. A vallási előítéletekről éppen olyan kellemetlen írni, mint ahogy más úton azt tapasztalni. Teljesen ellentétes az amerikai és az angolszász elmével. Mi a vallást mindig lelkiismereti dologként tartottuk számon. Az, hogy abban higgyen, amiben akar, az minden ember alapvető joga. Ha ezekhez az öröklött elvekhez hűek vagyunk, és azt az aktív befolyásolási áramlatot tanulmányozzuk, amit zsidó áramlatként ismernek, akkor rögtön ezután a felismerés után más idők vakbuzgóival és kínzóival sorolnak be egy kategóriába. Itt az idő hogy megmutassuk, hogy a vakbuzgó jelzőt többnyire vakbuzgók alkalmazzák. Ebben az országban vannak vallási előítéletek, vallási üldözés is van, az emberek többségének vallási szabadságát erőszakkal félreállítják,és ezek az előítéletek és az üldözésés erőszakoskodás zsidó és kizárólag zsidó eredetű.
A történelem és korunk zsidó újságírásának a tanulmányozása mutatja, hogy a zsidó előítéletek és üldözés folyamatos jelenség mindenütt, ahol a zsidók hatalomhoz jutottak, és hogy semmiféle akció vagy szavak nem gyengítették a zsidót abban, hogy ő támadja és gyengítse továbbra is a nemzsidókat. Nincs olyan keresztény egyház amit a zsidók ismételten ne támadtak volna meg.
És így az egyszerű Oberammergaui parasztok, akik a katolikus hitet tiszteletteljes látványosségként mutatják be, antiszemitának lesznek bélyegezve.
Az Episzkopális egyház is érezte a zsidók támadását. Nemrég (1921 júniusa - a szerkesztő), a zsidó sajtó arról lármázott, hogy az Episzkopális egyház nem alkalmas arra, hogy valamit megakadályozzon. Ez nem vallási tolerancia vallási véleménykülönbség esetén, hanem egy vallási támadás amit hirdetnek és gyakorolnak. A zsidó ellenérzés karácsony, húsvét és más keresztény ünnepek esetén, ellenérzésük bizonyos hazafias énekek ellen mutatja a támadásuk mérgét és direktségét. A protokollok és a zsidók reményei közötti párhuzamok egyike, hogy a zsidók azt jövendölik, hogy a kereszténység el fog pusztulni. Ha a júdaizmus győz, akkor minden bizonnyal elpusztul. A zsidó intolerancia ma, tegnap és a történelemben bármikor, amikor zsidóknak hatalom és befolyás volt a kezében, nem vitatott kivéve olyanok által, akik nem ismerik a történelmet. A múltbeli zsidó intolerancia történelmi ügy, a jövőbeli pedig zsidó jövendölés. A néhány millió zsidó teljes amerikanizálása elleni legerősebb érvek egyike az a hitük, amelyet vallási vezetőik hintenek el bennük, hogy ők a 'kiválasztottak', hogy ez az ország az övék, hogy a lakosok bálványimádók és el fog jönni az a nap, amikor a zsidók átveszik a hatalmat.
Hogyan viselkednének másképpen mint az ilyen megnyilatkozásokkal összhangban. Az a dölyfös viselkedés, amelyet a zsidók Amerika alkotóival szemben mutatnak, az csak előszele annak, hogy hogyan viselkednének, ha erejük és befolyásuk lehetővé tennék. A bolsevizmus, amely annak az osztálynak a megsemmisítésével kezdődött, amely egy jobb Oroszország ígéretét hordozta, pontosan párhuzamban van azzal a viselkedéssel, ahogy itt az államalkotókkal viselkednek.
NÉP -E A ZSIDÓSÁG? Egy nemzsidó sem tudja, hogy hány zsidó él az Egyesült Államokban. Ezek az adatok a zsidó előljáróságok kizárólagos tulajdona. Az Egyesült Államok kormánya a lakosság szinte minden vonatkozásában készíthet statisztikát, de bármikor megpróbálta a zsidók számát megállapítani, akik állandóan jönnek és a jelenleg ittélők számáról, a Washingtoni zsidó lobby közbelép és megakadályozza azt. A zsidók elrejtik számukat, mert a zsidó befolyás a parlamentben elég erős ahhoz, hogy minden ügyet, amely zsidó érdekeket érint, mindig megnyerjenek. A bevándorlás az Egyesült Államokba 40 éve üzlet lett - kizárólagos zsidó üzlet. Egy tökéletes szervezet van, amely elhárít minden ellenérvet olyan zsidók bevándorlása esetén, akikről tudjuk, hogy forradalmárok, az európai zsidók potenciális forradalmárok. Amerikát nemhiába hívták Európa kisebb országaiban 'zsidóországnak', és a zsidó bevándorlás riasztó növekedése a kérdést megint a nyilvánosság elé hozta. Egy általános meggyőződés alakul ki erről a témáról, mert az nyilvánvaló, hogy a zsidó üzlet, amely zsidókat hoz az Egyesült Államokba úgy működik mint egy hadsereg, amely Európában megtette a kötelességét és leigázta azt a földrészt, most áttette központját Amerikába. Amerikai titkos zsidó szervezetek az alapvető támogatói ennek a tülekedésnek Amerikába. Elintézik az útlevélformaságokat, elintézik az egészségügyi vizsgálat elkerülését. Az ország törvényeit nyíltan és megvetéssel hagyják figyelmen kívül. A zsidó bevándorló jöhet bárhonnan és jön is mindenhonnan. Első pillantásuk az itteni életre ugyanolyan teljes zsidó irányítást mutat mint amilyen Oroszországban van. Látják, hogy a zsidó titkos társaságok alkalmazottai semmibe se veszik az Egyesült Államok bevándorlási irodájának alkalmazottait. Miért ne viselkednének úgy, mintha az Egyesült Államok az övék lenne? Nem csoda, hogy szószerint ledöntenek minden akadályt, egy győzelmes megszállás minden jelét felmutatva. Ez egy győzelmes megszállás, nem kevesebb, és az Egyesült Államokon belüli erők sugalmazzák és segítik azt. Néha vékonyan azzal takarják be: 'ezek az emberek az üldözés elől menekülnek'. Az 1880-as zsidó bevándorlás dagálya után túl látható lett ahhoz, hogy ignorálni lehessen. A népszámlálási bizottság megkérte a parlamentet, hogy az embereket faj és születési hely szerint oszthassák be. A legerősebb ellenállást ezellen zsidók tanúsították, mégpedig Simon Guggenheim és Julian W. Mack. Vitákat folytattak szakértők bevonásával, hogy megtudják, milyen alkotórészekből áll a népesség. Hogy az Egyesült Államok angolszász, szemita, latin vagy milyen nemzet. A viták zsidó ellenzéke négy dolgot hozott nagyon világosan nyilvánosságra: (1) Zsidók nem értenek egyet bevándorlásuk bárminemű korlátozásával. (2) A zsidók nem értenek egyet semmiféle faji besorolással az országba való belépésük után. (3) A zsidók azzal érvelnek a nemzsidó hatóságoknak, hogy ők egy vallás részei és nem faj. (4) A zsidó más álláspontot foglal el a gój hatóságok előtt és mást dédelget saját emberei között a fajt illetően. Amikor az amerikaiak a tarthatatlan állásfoglalást 'vallás és nem faj' visszautasították, a zsidó szóvivők képesek voltak azzal keresztülvinni kívánságukat, hogy hatalmas szervezeteik nem kívánnak bizonyos dolgokat és ezt keresztül is viszik, érv ide vagy oda és bizottság ide vagy oda. A zsidó lobbi keresztülvitte akaratát. A zsidók számát nem tartják számon az Egyesült Államokban. Minden más fajt besorolnak és osztályoznak de nem a zsidókat. A többi faj nem tiltakozott, a zsidókat pedig nem tartják számon. Mi ma az eredmény? Ha megkérdezzük az Egyesült Államok kormányát, hogy hány francia lakik ott, meg tudja mondani. A lengyelek számát is tudja. Az afrikaiakét is. Egy nagy listáról sok kérdést lehet föltenni, és azt mind tudja a kormány. De ha megkérdezzük a zsidók számát, az nem ismeretes, nincs följegyezve. FAJ VAGY VALLÁS? Mit mondanak maguk a zsidók a 'faj vagy vallás' kérdéséről? A következő idézetek az olvasót a zsidók saját gondolatairól informálják arról, hogy ők magukat külön népnek tartják-e, a vallási kérdéstől függetlenül. Leo N. Levi, a B'nai B'rith elnöke, 1900-1904: " A zsidó megkülönböztető jegyei nem csak a vallásából erednek. Igaz az, hogy a faj és a vallás szétválaszthatatlanul össze vannak kötve, de bármi okozza a a faj és a vallás összefonódását, az teljesen biztos, hogy egyedül a vallás nem alkotja a népet. A zsidó hit emiatt még nem lesz zsidó. Másfelől az aki zsidónak született, az zsidó marad akkor is ha vallását megtagadja." Graetz, zsidó történész, akinek hatalmas műve egyike a zsidó standardműveknek, azt mondja, hogy a zsidók története államuk elvesztése óta is "őrzi nemzeti jellegét. Semmi módon sem csak egy hit vagy egyháztörténet."
Moses Hess, egy történelmi figura, aki a zsidó programot az ősi forrásokból modern alapokra ültette, írt egy könyvet: 'Róma és Jeruzsálem', amelyben az ügyet világosan és erőteljesen megfogalmazta:
"Egy zsidó a fajához tartozik, következésképpen a júdaizmushoz is, attól függetlenül, hogy ő vagy ősei hitehagyottak lettek." (97-98. o.)
"Minden zsidó, ha tetszik neki és ha nem, szilárdan egyesítve van a nemzettel." (163. oldal).
Louis D. Brandeis, az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának tagja és a cionista mozgalom egyik vezetője írta könyvében, a "Cionizmus és az amerikai zsidók": "A tudósok elmélkedése és a tanácsok döntése ellenében a mi saját ösztöneink és cselekedeteink és másokéi határozták meg számunkra a 'zsidó' kifejezést." Morris Joseph rabbi, a brit zsidók West London Zsinagógájának rabbija írta 'Izrael, egy nép' c. könyvében. "Izrael biztosan nagy nép... Izrael mindenki számára, aki látja, egy nép. Senki sem tudná egy szektával összekeverni. A zsidó nemzetiség tagadásához tagadni kellene, hogy zsidók léteznek."
A zsidó törvényszéki képviselő, Bertram B. Benas írja a "Cionizmus- a zsidó nemzeti mozgalom"-ban:
Leon Simon, egy brilliáns és hatásos zsidó tudós és író fontos tanulmányt írt a vallás és nemzetiség kérdéséről a "Tanulmányok a zsidó nacionalizmusról" c. kötetben. Vitatja a javaslatot, amely szerint a zsidó vallás nacionalizmus és hogy a nacionalizmus vallásuk szoros része:
"A messiás eljövetele a zsidónak nem csupán a béke eljövetelét és az emberek jóakaratát jelenti, hanem a zsidó istenségének elismerését." (14.o)
Arthur D. Lewis, zsidó író, az 'Egy nemzet zsidói' c. művében a nemzetséget a faji elemre alapozza:
Elkan N. Adler mondja:
" Egy komoly politikus sem kételkedik abban, hogy népünknek van politikai jövője."
Hess arról panaszkodik, hogy a zsidók között egyenlőtlenséget látott, azt mondja, hogy amit a zsidó egyén nem kapott meg, mert zsidó, a zsidó nép meg tudja kapni, mert az egy nép. Óvja a gój népeket, hogy vigyázzanak, mert a következő harcban egy új nép is szerepelni fog, a zsidó nép, amely bármelyik másiknak a barátja vagy ellensége is lehet. Dr. Israel Friedlaender azt mondja: "Elég számunkra tudni, hogy a zsidók magukat mindig külön fajnak érezték, élesen elhatárolva magukat az emberiség maradékától." A zsidó nemzet problémáit illetően sok zsidó tanúvallomás van arra, hogy az amerikanizmus hatása káros a zsidó életre, azaz, a kettő ellentmond egymásnak, mint két ellentétes elv. És hogy a cionizmus a zsidó nacionalizmus gyülekezőhelye. Az amerikai zsidóság legaktívabb és legbefolyásosabb részének jelenlegi hitvallását az amerikai cionisták szövetsége egy műben adta ki, 'A cionizmus vezérfonala'. "A nemzeti vallásuk neve, a júdaizmus a nemzeti rendeltetésükből származik. Egy nem vallásos zsidó még mindig zsidó, és nehezen tud megszabadulni zsidóságátol csak azzal, hogy tagadja azt, hogy zsidó."(5.o). A zsidóság sehol sem nevez olyan személyeket tanítójának vagy képviselőjének, akik azt az elméletet képviselik, hogy a zsidó csak egy 'vallási testvér'. Gyakran nem hisz egyáltalán és mégis zsidó. A 'vallás, nem faj' érvelés mutatja ezeknek a politikai vezetőknek a kettős arcát, akik, ahelyett, hogy egyenesen megbeszélnék a zsidókérdést, minden kérdést igyekeznek a szőnyeg alá söpörni és így zavarják össze a gójok fejét. Két zsidó program van a világon: Az egyik, amelyet gójok is megnézhetnek, a másik kizárólag csak zsidóknak van. Hogy meghatározzuk, melyik az igazi, egyszerűen az az, amelyik sikeres volt. Az a program, amelyiket az ún. cionisták támogatják a sikeres. Az az a program, amelyik a zsidók faji és nemzeti különállását tekinti céljának. Függetlenül attól, hogy mit mondanak a gójoknak arról, hogy miért akadályozták vagy változtatták meg akciójukat, az nem kérdéses, hogy maga a zsidó mit gondol: ő magát a néphez tartozónak tartja magát, egyesülve népével a vér kötelékével, amelyet semmiféle hitbeli változtatás nem gyöngíthet, népének múltjának örököse és népe politikai jövőjének ügynöke. Ő egy fajhoz tartozik, és egy nemzethez tartozik. Arra vár, hogy egy királyság jöjjön a földre, egy minden más királyságot uraló királyság, és a világot Jeruzsálem városa fogja uralni. A zsidó népnek ez a kívánsága lehet hogy teljesül. A zsidó nacionalizmus és a többi nép nacionalizmusa, ahol zsidók laknak, egy lehető győzelem mutatói. A 'FERDÍTÉS' POLITIKÁJA Az olyan leleplezésekkor mint a 'vallás, nem faj' érvek esetén a zsidók panaszkodnak, hogy félreértelmezik őket. Ez a szokásos panaszuk. Mindig 'félreértelmezik' vagy üldözik őket, kivéve ha olyasmiért dicsérik őket, amit nem tettek. Ha a gójok teljesen értenék a zsidókat, ha a keresztény egyházak megszabadulnának attól a megtévesztéstől, hogy a zsidók az Ótestamentum emberei, és ha az egyházak tényleg tudnák, hogy mi az a talmudi hit, akkor a 'félreértelmezés' még erősebb lenne. Oroszország eleste az orosz nép előre megfontolt hibás bemutatásának a következménye a zsidó sajtón és a zsidó diplomácián keresztül. Lengyelország nevét (1920 decemberében - a szerkesztő) az Egyesült Államok sajtója zsidó kezdeményezésre bemocskolta. Lengyelország rágalmazása, akinek egyetlen bűne az volt, hogy meg akart a zsidóktól szabadulni. De bármikor emelkedett föl egy kéz, hogy megakadályozza azt, hogy a zsidók elözönöljenek egy népet és az élet fő vonalait irányítsák, a zsidók elkezdtek kiáltozni, hogy 'félreértelmezik' őket. Soha nem foglalkoznak egyenesen a kérdéssel. Hazug tagadások, védőbeszédek részvét elnyeréséért, és mások vádlása saját bűneikkel, hitvány kísérletek, hogy másokat is belevonjanak saját esetükbe, ezek az ő védekezési módszereik. A politikai, gazdasági és jogi fegyverek fordulnak az ellen parancsukra, aki azért megvédi népének jogát a független nemzeti létre, a zsidó beszivárgástól, befolyástól és irányítástól szabadon. A 'félreértelmezési' taktika azért sikeres, a gójokban bele van rögződve az az érzés, hogy valahogy a zsidók a 'kiválasztott nép' és veszélyes ellentmondani nekik bármiben is. Aki egy zsidónak ellentmond, azt megátkozzák. A 'zsidóktól való félelem' az élet nagyon is valóságos része. Maga a zsidó félelemmel van népéhez kötve és az átoktól való félelem vallásának része. - 'Megátkozom azokat, akik téged megátkoznak'. Azt azonban be kellene bizonyítani, hogy a zsidó befolyás romboló irányzatai elleni ellenállás az élet alapvető területein a zsidók 'megátkozása-e. Ha a zsidók valóban az Ótestamentum emberei lennének (ahogyan nem azok), ha tényleg tudatos 'küldetésük' lenne minden nép 'megáldására', akkor éppen azok a dolgok, ahol támadnak, automatikusan eltűnnének. Ha egy zsidót megtámadnak, akkor az nem azért van, mert ő zsidó, hanem azért, mert ő a forrása és éltetője sok olyan irányzatnak és befolyásnak, amelyek, ha az ellenőrzés nem elég erős, tönkretehetik a társadalmat. A társadalom egyetlen valódi 'félreértelmezése' a zsidók előjogának van tekintve. DISRAELI LEFESTI A ZSIDÓKAT Benjamin Disraeli, Beaconsfield grófja és Nagybritannia miniszterelnöke híres zsidó volt. Sok könyvet írt, ezek egy részében népéről beszélt, megkísérelve őket a helyes fénybe állítani. A brit kormány akkor még nem volt annyira elzsidósodva mint ma, és Disraeli egyik legnagyobb alak volt a parlamentben. 'Coningsby' c. könyvében egy Szidónia nevű személy szerepel, akinek szavaival Disraeli úgy akarta a zsidót ábrázolni, ahogy szerette volna, hogy a világ lássa azt.
Mégis, itt van a nemzetközi zsidó, teljes felszerelésben. Ő is a protokollokhoz tartja magát, titkokba burkolva, egy ember, akinek az ujjai az emberi akarat minden fonalát végigtapogatják, és aki a pénz brutális főnökeit irányítja.
Disraeli zsidó hőse, Szidónia az jegyezte meg: 'Azok akik nem látnak a színfalak mögé, azoknak úgy tűnhet, hogy a világot nagyon különféle személyiségek irányítják', és még megvilágosítóbb sorok Disraelitől, amelyek segítenek megérteni azt a gondolatot, amelyet végül is azért írt le, hogy óvja a világot a zsidó hatalmi ambícióktól: "Sohasem látsz olyan nagy szellemi mozgalmat Európában, amelyben a zsidók nem vesznek nagy számban részt. Az első jezsuiták zsidók voltak. A titokzatos orosz diplomácia, amely Nyugateurópát úgy aggasztja, alapvetően zsidók műve. A pillanatnyilag Németországban dúló hatalmas forradalom, amely valójában egy második és nagyobb reformáció lesz, teljesen zsidó pártfogás alatt folyik." Azt, hogy hogyan dolgoznak a zsidók azon, hogy a dolgok rendjét megbontsák gondolatok segítségével, ahogy a protokollok írják, az ebben a párbeszédben Szidóniával van leírva: "A konzervatívok elvesztenek egy fontos választást egy kritikus pillanatban. Ekkor jött el a zsidók ideje, hogy előjöjjenek és ellenük szavazzanak. Az egyház megrémül a szabadgondolkozó környezet gondolatára, de megkönnyebbülve látja, hogy intézményeit továbbra is támogatják, egy zsidó ugyanis rögtön megjelenik és adományokat ajánl föl." Ha ezeket a szavakat egy nemzsidó írta volna, akkor az országon az 'antiszemita' kiáltás harsogott volna végig. Sőt Szidónia hozzáadja: "És minden generációval erősebbek és veszélyesebbek lesznek arra a társadalomra nézve, ahol tartózkodnak." A protokolloknak a szabadelvűség a fő tantétele. Ez egy hullámban tör be az ún 'liberális' gondolat hátán, amely önmagában nem alkot semmit, de megvan az ereje arra, hogy tönkretegye a meglévő rendet. Mióta Disraeli ezeket a szavakat leírta, néhány generáció felnőtt. A zsidók még mindig ellenségesnek találnak minden nemzsidó társadalmat. Erősebbek és veszélyesebbek lettek. A veszély köröskörül felmérhető! A zsidók azt mondják, hogy a protokollok kitalációk. Benjamin Disraeli is kitaláció? Nagybritanniának ez a zsidó miniszterelnöke hibásan mutatta be népét? Megmutatta, hogy Oroszországban, ahol a zsidók arról panaszkodtak, hogy a legkevésbé szabadok, a zsidóké az irányítás. Megmutatta, hogy a zsidók ismerik a forradalom technikáját, és könyvében előrejelezte a Németországban nemrég kitört forradalmat. Honnan tudta előre? Mert az a forradalom a zsidók szárnyai alatt fejlődött, és annak ellenére, hogy Angliában 'még olyan keveset tudnak', Disraeli, a zsidó tudott róla, tudta, hogy eredete, fejlődése és céljai zsidók. Egyvalami világos: Disraeli igazat mondott. Népét korrektül mutatta be a világnak. A zsidók hatalmát, a zsidók céljait és módszereit olyan biztos ecsetvonásokkal festette le, amely többet bizonyít, mint tudást - faji együttérzést mutat és megértést. Miért tette? Disraeli, a színes és legkeletibb udvaronc és olajozott politikus, jó gazdasági képességekkel azért tette volna, hogy tipikusan önhitt módon kérkedjen? Nem. Ő az igazat mondta a zsidókról és nem kellett attól félnie, hogy megvádolják, mert félreértelmezi a zsidókat. "Úgy ki fogjuk készíteni és halára fárasztani a gójokat, hogy arra lesznek kényszerítve, hogy fölajánljanak nekünk egy nemzetközi hatóságot, amely olyan helyzetben lesz, hogy képessé tesz minket arra, hogy zavartalanul magunkba szívjunk minden létező kormányt és így egy szuperkormányt hozzunk létre." "Úgy kell a gój társadalom oktatását irányítanunk, hogy kezei bátortalanul lecsüngjenek akkor, amikor kezdeményezésre lenne szükség." - az ötödik protokoll.
Theodor Herzl, a zsidók egyik legnagyobbja és a modern cionizmus alapítója talán a legmesszebblátó nyilvános képviselője volt a modern generációk által ismert zsidó létnek. Sohasem kételkedett a zsidó nemzet létezésében. Létezését minden alkalommal kihirdette. Azt mondta: Mi egy nép vagyunk és mind egy nép részei vagyunk. Világosan látta, hogy amit zsidó kérdésnek neveznek, az egy politikai kérdés. 'A zsidó állam' c. művének bevezetőjében ezt mondja: "Azt hiszem, hogy értem az antiszemitizmust, amely tényleg nagyon bonyolult dolog. Én a zsidó oldalról közelítem meg, de félelem vagy gyűlölet nélkül. Azt hiszem, hogy látom, hogy milyen elemei vannak, úgy mint a közönséges dolog esetén, egy adag kereskedelmi féltékenység, örökölt előítélet, vallási intolerancia és megjátszott védekezés. Úgy gondolom, hogy a zsidókérdés nemcsak szociális, hanem vallási kérdés is, de alkalmanként ebben vagy abban a színben jelenik meg. Ez egy nemzeti kérdés, amelyet csak úgy tudunk megoldani, ha politikai világkérdést csinálunk belőle és a világ civilizált népeivel egy bizottság keretein belül vitatjuk meg." Herzl nemcsak azt nyilvánította ki, hogy a zsidók egy nép, hanem zsidó népének a világban játszott szerepéről ezt írta: "Ha elsüllyedünk, forradalmi proletariátussá válunk, a forradalmi párt altisztjeivé. Ha emelkedünk, akkor rettenetes gazdasági erőnk is nő." Ezt a szemléletet, ami azért is igaznak tűnik, mert ez a legrégebben ápolt zsidó szemlélet, Lord Eustace Percy is osztotta és újranyomta a szerző engedélyével a kanadai "Jewish Chronicle"-ban. Érdemes figyelmesen olvasni. "A liberalizmus és a nacionalizmus hangos trombitaszóval kürtölték ki, hogy megnyitották a gettó ajtaját és egyenlő állampolgári jogokat ajánlottak föl a zsidóknak. A zsidó kikerült a nyugati világba, látta annak erejét és dicsőségét, hozzászokott és élvezte azt, kezét civilizációjának idegközpontjára tette, irányította és kizsákmányolta azt, és aztán - visszautasította az ajánlatot... Mi több -és ez figyelemreméltó - a nacionalizmus és liberalizmus Európája, a tudományos kormány és a demokratikus egyenlőség még tűrhetetlenebbek számára, mint a régi elnyomás, üldözés és despotizmus..." A teljesen megszervezett területi uralom világában a zsidónak csak két lehetősége van a menedékre: Vagy le kell az egész nemzeti államok rendszerének oszlopait döntenie vagy pedig saját területi uralmát kell létrehoznia. Valószínű ebben rejlik a zsidó bolsevizmus és cionizmus magyarázata, mivel ebben a pillanatban a keleti zsidóság a kettő között ingadozik. Keleteurópában a bolsevizmus és a cionizmus gyakran egymás mellett nő, úgy, ahogy a zsidó befolyás a 19. században a republikánust és a szocialistát egyesítette, egészen a konstantinápolyi ifjútörök forradalomig alig egy évtizede, nem mintha a zsidót a szélsőséges filozófia pozitív oldala érdekelné, nem, mert a gój nacionalizmus vagy gój demokrácia része akarna lenni, hanem azért, mert minden létező gój rendszer undorítja." Ez mind igaz, és a nem aggodalmas típusú zsidó gondolkozók mindig felismerik igazságát. Ez jól illik a zsidónak a gój elleni sémájába. És úgy nyilvánul meg, hogy, köztársaságpártiként a királyság ellen van, szocialistaként a köztársaság ellen, bolsevikként a szocializmus ellen. Mi ennek a bomlasztó tevékenységnek az oka? Először is az, hogy a demokráciáról nem tart semmit. A zsidó természet uralkodásorientált. A demokrácia jó a világ maradékának, de a zsidó, bárhol is van, valamiféle arisztokráciát formál. A demokrácia csak egy szó, amelyet a zsidó agitátorok arra használják, hogy sajátmagukat a középre pozicionálják, ha az alá vannak nyomva. Ahogy azonban ott vannak, rögtön azon fáradoznak, hogy külön kiváltságokat szerezzenek sajátmaguk számára - egy eljárás, amelyet a békekonferencia (Versailles/Trianon - a szerkesztő) a leglesújtóbb példája. A zsidó ma az egyetlen nép, amelynek a kiváltságai a világ békeszerződésében vannak lefektetve. (Az eredetit 1920 júliusában adták ki, az jelenlegi Egyesült Nemzetek Szervezete is erre példa - a szerkesztő). A zsidóellenes érzések minden magyarázatában, amely zsidó szóvivőktől származik, három állítólagos ok játssza a főszerepet: vallási előítélet, gazdasági irígység és szociális ellenszenv. Attól függetlenül, hogy a zsidó tudja-e, minden gój tudja, hogy a zsidó kérdésnek ezen az oldalán nincs vallási előítélet. Az lehet, hogy létezik gazdasági irígység, legalábbis amennyiben ez az általános siker sokakat ösztönöz a zsidó alapos vizsgálatára. A világ gazdaságát zsidók irányítják, így eszközeik és elhatározásaik a mi gazdasági törvényeink. A szociális ellenszenvet tekintve - a világon sokkal több a nemkívánatos gój, mint a nemkívánatos zsidó, egyszerűen azért, mert sokkal több gój van mint zsidó. Egyetlen zsidó szóvivő sem említi a poltikai okot, vagy ha elérhető közelébe érnek, akkor elhatárolják és elszigetelik azt. A politikai elem abból a tényből ered, hogy a zsidók nemzetet alkotnak a nemzeten belül. Nem a tény, hogy a zsidók nemzet maradnak a nemzeten belül, hanem annak a módja alkot kikerülhetetlen állapotot, amelyet a világ tarthatatlannak talál. A nemzetek megpróbálták a zsidókat saját köreikre korlátozni, de a végzet állandó nemzetté jelölte őket ki. De a zsidóknak és a világnak el kell ezt a tényt fogadni. A zsidók világprogramja, és az ebből következő zsidóellenesség politikai alapállását a zsidó kozmopolitizmus teszi a világ számára láthatóvá, és a zsidókra nézve a saját nemzeti egységük. A ZSIDÓ NACIONALIZMUS ÉS A PROTOKOLLOK. Senki sem kísérli meg tagadni egy pár olyan hangadó kivételével, aki nem uralja a zsidók gondolatvilágát és csak a gójok gondolkodásának befolyásolására van rendszeresítve, hogy a szociális és gazdasági romboló elemek nemcsak hogy zsidókból állnak, hanem zsidók érdekeltségek pénzelik is őket. Hosszú ideig ezt a tényt eltitkolták a zsidók határozott tiltakozása és információvisszatartás segítségével, amellyel azok a zsidó érdekeltségek éltek, ahová a nyilvánosság információért fordult. De a tények ezt túlhaladták. Herzl szavai valósággá lettek: "Ha elsüllyedünk, forradalmi proletariátussá válunk, a forradalmi párt altisztjeivé". Ezeket a szavakat először 1896-ban jelentették meg angolul! Épp ma ezek az irányzatok két oldal felé dolgoznak! Az egyik a gój államok megszűnésén dolgozik az egész világon, a másik a zsidó állam létrehozásán Palesztínában. A második projekt az egész világ érdeklődését magára vonta. A cionisták nagy hangon beszéltek Palesztínáról, de aligha lehet azt másképpen leírni, mint egy rendkívül nagyratörő gyarmatosítási tervet. Az olyan szorgalmasan hirdetett zsidó 'otthon' ötlete nagyon hasznos fedőterv nagymennyiségű nyersanyag és olaj elrablására. Másfelől pedig nagyon hasznos fedél titkos tervek elrejtésére. Nemzetközi zsidók, a világ kormányainak és gazdaságának irányítói, akárhol találkozhatnak, háború vagy béke idején, mondván, hogy csak utakat és lehetőségeket keresnek Palesztína megnyitására a zsidóknak, akkor könnyen elkerülik azt a gyanút, hogy más dolgok miatt találkoztak. Noha zsidó nacionalizmus létezik, ennek megszentelése egy Palesztínában létrehozandó államban nem az a terv, amely minden zsidót foglalkoztat. A zsidók még nem akarnak Palesztínába költözni, és csak a cionista mozgalom miatt nem is fognak odaköltözni. Egészen más okai lesznek eltávozásuknak a gój népek országaiból, ha a teljes kivándorlás ideje eljön. A világ már régóta gyanítja -eleinte csak kevesen, aztán kormányok titkosszolgálatai, aztán az intellektuelek, ma pedig mind több és több átlagos ember - hogy nemcsak hogy a zsidók egy külön nemzetet alkotnak és képtelenek beolvadni, úgy hogy ők vagy a világ hozzá kell hogy szokjon ehhez, de azt is, hogy ők egy ÁLLAMOT alkotnak. Nacionalisták és amellett közös védelemre egyesültek egy közös cél elérésére. Gondoljunk vissza Herzl definíciójára a zsidó népről, amelyet egy közös ellenség tart össze, és akkor látjuk, hogy ez a közös ellenség a gój világ! Vajon ez a nép, aki magát nemzetnek tudja, ennek a ténnyel szembenézve laza szervezetlenségében marad-e? Ez aligha lenne a zsidó ravaszság más szavakkal! A protokollokat azt teszi érdekessé, hogy foglalkoznak a kérdéssel: Van a zsidóknak egy szervezett világrendszere? Mik a módszereik? Hogyan dolgoznak céljaik elérésén?
A protokollok részletesen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Bárki is gondolta ki őket, az ismerte az emberi természetet, a történelmet és az államirányítást amely vakító tökéletes teljességében, és rettenetes azokban a dolgokban, amelyeket erejeként használ. Ha valóban egy elme műve. Túl rettenetesen valóságos ahhoz, hogy képzelet legyen, túl jól megfontolt ahhoz, hogy csak spekuláció legyen, tudása túl mély ahhoza hamisítás mély kútjaiban. Az ellene harcoló zsidó támadások erősen hangsúlyozzák, hogy Oroszországból van. Ez aligha igaz. Oroszországot is érintette útján.
A világon mindenütt diplomatáknál találtak kéziratokat. Ahol a zsidó hatalma arra képes volt, elnyomta terjesztésüket, néha magas büntetés kilátásba helyezésével. Létezésük és megmaradásuk kihívja azokat a rövidéletű hazugságokat, amelyek erőtlenül halnak meg. A protokollok élőbbek mint valaha. Magasabb helyekre jutottak el mint valaha. Komolyabban kell venni őket mint valaha. A protokollok egy világprogram - senki sem kételkedik abban - amely programot a protokollok cikkei tárgyalják. Mi erősítené hitelességét jobban meg- egy aláírás, hat aláírás, húsz aláírás, vagy ötven év töretlen erőfeszítései annak a programnak a megvalósítására? Az USA és más országok részére nem az teszi érdekessé a protokollokat, hogy egy 'bűnöző és őrült' kitalált egy olyan programot, hanem az, hogy kitalálása után ez a program megtalálta annak a lehetőségét, hogy legfontosabb részei megvalósuljanak. Maga a mű viszonylag érdektelen - azok a körülmények, amelyek között figyelmünket fölhívja magára, rendkívül érdekesek. "Ha mi leszünk az uralkodók, minden vallást nemkívánatossá fogunk nyilvánítani, kivéve a magunkét, kihirdetve, hogy Egy Isten van, akihez sorsunk, mint a kiválasztott népé hozzá van kötve, és aki által a mi sorsunk a világ sorsa lett. Ezért kell minden más vallást megszüntetnünk. Ha emiatt ideiglenesen ateizmus alakul ki mind közbenső fokozat, ez nem mond ellent céljainknak." - a tizennegyedik protokoll. "Egy gój világszövetség ideiglenesen felveheti velünk a versenyt, de ez ellen védenek bennünket a köztük levő ellentétek amelyek olyan mélyek, hogy nem téphetők ki. A gójok személyes és nemzeti érdekei között olyan mély ellentéteket állítottunk elő faji és vallási gyűlölködés szításával, amelyet húsz évszázada táplálunk.
- az ötödik protokoll.
BEVEZETŐ "CION BÖLCSEINEK PROTOKOLLJÁBA".
A zsidó világuralom elmélete iránt érdeklődők e leggyakrabban a protokollokat említik a világhatalom jelenlegi működése helyett, azt a 24 iratot, amelyeket "Cion bölcsei protokolljának" neveznek.
Hogy ki nevezte őket először 'Cion Bölcseinek', azt nem tudjuk. A dokumentumok nem lennének lényegesen megcsonkítva, ha a zsidó eredetre való utalásokat törölnénk belőlük, és úgy is a világ leigázásának legátfogóbb tervei maradnának, amely valaha is eljutott a közvéleménybe. De a zsidó eredet eltávolítása nagyszámú ellentmondást okozna, amelyek a protokollok mai formájában nem fordulnak elő. A protokollok egy olyan tervet lepleznek le, amely minden tekintélyt alá akar aknázni azért, hogy egy új önkényuralom hatalmát megalapozza. Egy ilyen terv nem az uralkodó osztálytól ered, amely már hatalmon volt, de eredhet anarchistáktól. De az anarchisták nem vallják be, hogy céljuk egy önkényuralom létrehozása. Azt is gyaníthatnánk, hogy a szerzők francia bomlasztók, akik úgy tevékenykednek, mint a francia forradalom idején aktív orleánsi herceg és társai, de ez ellentmondásba kerülne azzal a ténnyel, hogy azok a bomlasztók eltűntek, míg a protokollokban hirdetett program folyamatosan kivitelezés alatt áll, nemcsak Franciaországban, hanem Európa szerte és nagyon figyelemreméltóan az Egyesült Államokban.
Jelenlegi formájukban nincs ellentmondás, ami arra utal, hogy ez az eredeti formájuk. A zsidó szerzőség állítása alapvetőnek tűnik a terv következetességének szempontjából.
Nem arról van szó, hogy: 'Mi zsidók ezt fogjuk csinálni', hanem 'A gójokra úgy hatunk, hogy azok így gondolkozzanak és cselekedjenek'. A protokollok legvégétől eltekintve az egyetlen faji megkülönböztető kifejezés a 'gój', amit használnak. FAJI KÜLÖNBSÉGEK: Hogy illusztráljuk: az első ilyen előjel az első protokollban fordul elő: "Az emberek jó oldalai, a becsületesség és az egyenesség - alapvetően károsak a politikában, mert biztosabban megfosztanak a tróntól mint a legerősebb ellenség. Ezek a gójok szabályai szerint fontosak - nekünk nem kell hogy fontosak legyenek." Aztán: "A gójok öröklődő arisztokráciájának romjain mi állítjuk fel a mi arisztokráciánkat, a képzett osztályunkét, mindenek előtt a pénz arisztokráciáját. Ennek az új nemességnek az alapja a gazdagok, akiket mi irányítunk, és a tudományt a mi bölcseink vezetik." Aztán:
" Növekedni kényszerítjük a béreket, amely a munkásoknak nem hoz könnyebbséget, mert ezzel egyidőben az alapvető fogyasztási cikkek árát is megnöveljük, azzal indokolva, hogy ez a mezőgazdaság és az állattenyésztés visszaszorulása miatt van. Művészien és mélyen aláássuk a termelés forrásait is megfertőzve a munkásokat az anarchia gondolataival és az alkoholfogyasztásra való ösztönzéssel, ugyanakkor olyan intézkedések bevezetésével, amelyek az gójok értelmiségét elűzik az országból."
Ezek az idézetek jól illusztrálják a protokollok stílusát és megmutatják azokat a részeket, amelyekre hivatkozunk. A 'mi' az írókat jelöli, a 'gójok' azok, akikről írnak. Ez nagyon világosan látható a tizennegyedik protokollban: "A gójok és köztünk levő különbség a gondolkodásban és az okok meglátásában világosan mutatja a mi választásunk pecsétjét, mint a kiválasztott nép, a magasabbrendű emberek, ellentétben a gójokkal, akik ösztönös állati elméjű lények. Megfigyelnek, de nem látnak előre, és nem találnak föl semmit (kivéve talán anyagi dolgokat). Ebből is világos, hogy a természet minket rendelt a világ uralására és vezetésére." Ez, természetesen volt a zsidók módszere az emberiség megosztására e legrégebbi idők óta. A világ zsidókból és gójokból állt. Minden ami nem zsidó volt, az gój volt. A zsidó szó használatát a nyolcadik protokoll illusztrálja: "E pillanatban, addig ameddig nem biztos, hogy zsidó testvéreink birtokolják a kulcsfontosságú kormánypozíciókat, olyan embereket bízunk meg ezekkel, akiknek a múltjuk és jellemük olyan, hogy egy szakadék van köztük és a nép között." Ezt a gyakorlatot ismerjük a 'gój frontok' használataként, amit ma a gazdasági világban gyakran használnak azért hogy takarják a zsidó irányítást. Az, hogy ezeknek a szavaknak a leírása óta mennyi haladás történt, azt egy San Franciscoi párthatározat mutatja, amelyben Brandeis bírót elnökjelöltnek választották. Logikus ha azt gondoljuk, hogy a közvélemény mind jobban megbarátkozik a zsidó megszállás gondolatával - amely valójában csak egy kis lépcsőfok ahhoz képest, hogy ma mekkora a zsidók befolyása - a legmagasabb kormánypozícióban is. Az amerikai elnökségnek nincs olyan feladata, amelyben zsidók még nem lettek volna tevékenyek meghatározó módon. Az állás elfoglalása nem szükséges erejük növelésére, legföljebb arra, hogy bizonyos dolgokat támogassanak, amelyek a protokollok terveihez közel állnak. A protokollok olvasója egy másik szempontot is észrevesz, hogy a buzdítás hangja teljesen hiányzik ezekből az iratokból. Ezek nem propagandairatok. Nem akarják a címzetteket tevékenységre ösztönözni. Olyan hűvösek, mint egy jogi irat vagy mint egy statisztikai táblázat. Nincs az 'induljunk, fivérek' stílusú anyag bennük. Nincs a 'le a gójokkal' hisztériáról szó sem. A protokollok, ha valóban zsidók írták őket zsidóknak, nem tűz szítására készültek, hanem egy magasabb csoport alaposan megtervezett és megvizsgált szándékait tükrözik. AZ EREDET PROBLÉMÁJA A zsidó védekezők megkérdezték: 'Elképzelhető-e, hogy ha a zsidóknak egy ilyen tervük van, akkor azok azt leírnák?' De arra nincs is bizonyíték, hogy ezek a protokollok valaha is másképpen nyilvánosságra jutottak, mint szavak formájában azoknak szájából, akik azokat terjesztették. Ahogyan mi ismerjük a protokollokat, azok jegyzetek, ahogyan valaki, aki hallotta őket, leírta. Néhányuk hosszú, mások rövidek. A protokollokról mindig azt állították, mióta ismeretesek, hogy azok tanulmányi jegyzetek, amelyek Svájcban vagy Franciaországban élő zsidó tanítványok számára készültek. Annak, hogy orosz eredetűnek ábrázolják őket, ellentmondanak azok időrendi utalásai és bizonyos nyelvtani érvek. A hangjuk biztosan illik ahhoz a feltételezéshez, hogy eredetileg tanítványok oktatására készültek, mert céljuk nem az, hogy elfogadtassanak egy programot, hanem hogy egy már folyamatban levő programról informáljanak amelynek alapjai ezek a pontok. Nincs benne utalás az erők összefogására vagy véleménnyilvánításra. Sőt külön említik, hogy sem vita, sem véleménnyilvánítás nem kívánatos. ("Amíg liberalizmust prédikálunk a gójoknak, saját embereinket és ügynökeinket a nem kérdező alávetettség állapotában tartjuk." "Az irányítás terve egy agynak a műve kell hogy legyen..- Ezért tudhatjuk a cselekvés tervét, de nem szabad róla vitatkoznunk, különben széttörnénk egyediségét... Vezetőink nagyszerű munkáját ezért nem szabad a tömeg közé dobni, hogy az részekre szaggassa, még csak egy kis csoport elé sem.") Továbbá, ha a protokollok külső értékét tekintjük, nyilvánvaló, hogy nem egy új korszak hajnaláról volt szó akkor, amikor ezeket tanították. nincs bizonyíték arra, hogy ezek egy bizonyos korra vonatkoznak. Inkább hagyományok, vagy egy vallás hangja szól belőlük, mintha ezeket nemzedékről nemzedékre adták volna tovább különösen megbízható kijelölt embereken keresztül. Nincs szó új felfedezésekről vagy friss lelkesedésről bennük, de a régóta ismert és gyakorlatban kipróbált eljárások bizonysága és nyugalma árad belőlük. A program korát legalább kétszer hozzák szóba a protokollok. Az első protokollban ez a bekezdés szerepel: "Már az ősidőkben is mi voltunk az elsők, akik a 'szabadság, egyenlőség, testvériség' eszméit a nép közé szórtuk. Ezeket a szavakat a fejetlen politikai papagájok számtalanszor megismételték, ahogy minden oldalról erre a csalétekre gyűltek, amellyel a világ gazdagságát és az igazi személyes szabadságot romba döntötték.. A feltehetőleg okos és intelligens gójok nem értették meg a kimondott szavak jelképeit. Nem figyelték meg jelentésük ellentmondását. nem vették észre, hogy a természetben nincs egyenlőség..." A program kiforrottságára a tizenharmadik protokoll utal: "Az eljárásra vonatkozólag tilos kérdezni, kivéve azoknak, akik az eljárást alkották és a századokon keresztül irányították." Lehet, hogy ez egy utalás egy titkos zsidó Sanhedrinre, amelyet örökké tart egy bizonyos zsidó kasztban nemzedékről nemzedékre. Újra, azt kell mondani, hogy a kiindulás és az igazgatók nem lehetnek azonosak semmi jelenlegi uralkodó osztállyal, mert a program szándékai közvetlenül ellentétesek bármelyik ilyen osztály érdekeivel. Nem utalhat semmi nemzeti nemességre, mint a németországi junkerekre, mert javasolt módszerei egy ilyen csoportot erőtlenné tennének. Csak arra a népre hivatkozhat, amelynek nincsen nyílt kormánya, amely mindent nyerhet és semmit sem veszthet el, és akik magukat érintetlenül tartják egy morzsolódó világban. Csak egy olyan csoport van, amelyre ez a leírás illik. A GÓJOK OSTOBASÁGA Az a kritika, amellyel ezek a protokollok a gójok ostobaságát illetik, jogos. Nem lehet semminek sem ellentmondani, amit a protokollok a gój mentalitásról és megvesztegethetőségről mondanak. Még a legügyesebb gój gondolkozókat is félrevezették azzal, hogy a haladás az, ami az emberi elmébe befurakodott a legravaszabb politika révén. Az igaz, hogy néha meg-megjelent egy gondolkodó, aki kimutatta, hogy a tudománynak nevezett áltudomány egyáltalán nem tudomány. Igaz az is, hogy néha-néha felállt egy gondolkodó mondván, hogy sem a konzervatív, sem a radikális ún. gazdasági törvények egyáltalán nem törvények, hanem mesterséges kitalációk. Igaz, hogy néha egy figyelmes megfigyelő megmutatta, hogy napjaink dorbézolása, luxusa és különcködése nem az emberek természetéből ered, hanem azt rendszeresen és megtervezetten rájuk húzták.Igaz, hogy néhányan észrevették, hogy több mint a fele annak, ami közvéleményként van számontarva, az csupán megfizetett tapsolás és fütyülés és semmi köze a közvéleményhez. De még ezekkel a felismerésekkel itt és ott, legtöbbjük részben figyelmen kívül hagyva, sohasem volt elég folytonosság és együttműködés azok között, akiknek föl kellett volna ébredniük, hogy forrásuk minden felfedezését kövessék. A protokollok hatása világ vezető államférfiaira néhány évtizede azért akkora, mert ezek elmagyarázzák, hogy honnan jön az a sok rossz befolyás és mi a céljuk. Most itt az ideje, hogy az emberek megtudják. Hogy a protokollokat úgy értékeljük, hogy azok a zsidókkal kapcsolatosak vagy nem, megtanítják, hogy hogyan befolyásolják ma a tömegeket mint birkákat olyan hatások, amelyeket nem értenek meg. Az bizonyos, hogy csak ha a nép protokollokat ismeri és megérti, akkor szűnhet meg a kritika, amelyet ma joggal alkalmaz a gójokra. OSZD MEG ÉS URALKODJ Valószínű-e, hogy a protokollok programját sikeresen kivitelezik? A program máris sikeres. Sok lényeges fázisa már valóság. De ez nem kell hogy felriasszon, mert a fő fegyver egy ilyen program ellen, mind végrehajtott mind még nem végrehajtott részei ellen, az a nyilvánosságra hozás. Tudják meg az emberek! Felébreszteni az embereket, felriasztani az embereket, indulataikra hatni, az a módszer, amelyet a protokollok vázolnak. Ennek ellenszere az csőbe húzott emberek FELVILÁGOSÍTÁSA. A protokolloknak négy része van, ha megvizsgáljuk őket. Ezeket az iratban nem jelölték meg, de gondolatilag így van. Ha mindent beleveszünk, van egy ötödik is, de ez végigvonul a protokollokon, csak itt és ott van fogalmakba öntve. A négy fő rész nagy blokkokból áll, amelyeknek sok ága van. Először is a zsidó elgondolás az emberi természetről, amely alatt a gójokat értik. Másodszor, van egy felsorolása azoknak a dolgoknak, amiket elintézettnek tekintenek. Harmadszor azoknak a módszereknek a felsorolása, amelyeket alkalmazni kell hogy a program további részei is megvalósuljanak. Negyedszer, a protokollok részletesen taglalják azokat a vívmányokat, amelyeket még ennek a dokumentumnak az írása idején el kell érniük. Ezeknek a kívánságoknak némelyikét már elérték, mert arra kell gondolnunk, hogy 1905 és ma között sok hatalmas befolyást indítottak el bizonyos célok elérésére. A vívmány a gój szolidaritás és erő feltörése volt, amelyet természetesen a nagy európai háborúk felgyorsítottak. Az elmagyarázott módszer a szétverés módszere. Oszd fel a népet pártokra vagy szektákra. Vesd el a legígéretesebb és utópikus ötleteket és ennek két eredménye lesz: Mindig fogsz találni olyan csoportokat, akik csüggnek ötleteiden, másfelől partizántevékenységed felosztja és elidegeníti egymástól a csoportokat. A protokollok írói részletesen megmutatják, hogy hogyan kell ezt csinálni. Nem egy ötlettel, hanem ötletek csoportjával kell kijönni, és ezek nem szabad, hogy egységesek legyenek. A cél nem az, hogy az emberek egy dolgot gondoljanak, hanem az, hogy annyira különféleképpen gondolkozzanak annyi különféle dologról, hogy ne legyen egység közöttük. Ennek az eredménye nagy egyenetlenség, nagy nyugtalanság, és ezzel elérték céljukat. Ha a gój társadalom szolidaritása ezzel felbomlott - és a gój társadalom teljesen helyes, mivel az emberi társadalom túlnyomórészben gój társadalmakból áll - akkor ez egy másik ötlet szilárd támasza, amelyet az előző zűrzavarba nem vetettünk be, tehát gyanún felül áll. Jó tudni ehhez, hogy 20 gyakorlott rendőr vagy katona képes egy ezerfőnyi tömeget korlátok közé szorítani. Így az a kisebbség, amely a nemzetet egymással harcoló kis pártokra szakította, többre képes, mint a pártok bármelyike. 'Oszd meg és uralkodj' a protokollok jelszava. Illusztrációként nézzünk meg egy pár idézetet. Az első protokollból: "A politikai szabadság egy gondolat és nem tény. Szükséges tudnunk, hogy hogyan alkalmazzuk ezt a gondolatot amikor arra van szükségünk, hogy ügyesen csalétket tegyünk ki arra, hogy egy párt támogasson minket ha egy ilyen a hatalmon levő pártot meg akarja dönteni. A feladat egyszerűbb, ha az ellenfelet megfertőztük az ún. liberalizmus mérgével, és emiatt a gondolat miatt feladja erejének egy részét." Tekintsük ezt az ötödik protokollból: "A közvélemény irányítása érdekében először is szükséges annak összezavarása sok egymásnak ellentmondó ötlet bevetésével sok oldalról... Ez az első titok. A második titok az emberek hiányérzetének megnövelése és erősítése szokásaikban, kedvtelésükben és életmódjukban, hogy senki sem lesz képes magát összeszedni a káoszban, és ennek következményeként az emberek nem értik meg egymást. Ez az intézkedés arra szolgál, hogy minden pártban az ellentétek kapjanak lábra, minden közös erő bomoljon föl, amely annak ellenáll, hogy alávesse magát nekünk, és minden személyes kezdeményezést elbátortalanítson amely bármilyen módon is árthat törekvéseinknek. " És a tizenharmadik protokollból: ".. és észreveheted hogy mi egyetértést keresünk, nem cselekedeteinkre, hanem szavainkra amelyet valamilyen kérdésben kinyilvánítunk. Mi mindig azt hirdetjük, hogy minden intézkedésünket az a remény és meggyőződés vezeti, hogy mi a közjót szolgáljuk." A PROTOKOLLOK RÉSZBEN MEGVALÓSULTAK Azok mellett a dolgok mellett, amiket terveznek, a protokollok elmondják, hogy mit csinálnak és mit tettek. Ha körülnézünk a világban, láthatjuk a megvalósult dolgokat és azokat az irányokat, amelyek a protokollok szerint követendőek- világmeghódítási tervük rettenetes végrehajtásának érdekében. Néhány általános idézet arra szolgál, hogy megmutassa a jelenlegi vívmányokat a protokollok szellemében és hogy ez világos legyen az olvasónak, a kulcsszavakat megjelöljük. A kilencedik protokollból: Valójában nincs előttünk akadály. Szuperkormányunknak olyan jogon kívüli státusza van, hogy hívhatjuk azt egy erős és kemény szóval diktatúrának. Jól megfontolva kimondhatom, hogy jelenleg mi hozzuk a törvényeket. Mi alkotjuk a törvényszékeket és a döntvénytártakat. Erős akarattal uralkodunk, mert kezünkben van egy valaha erős párt maradéka, amelyet mára leigáztunk." A nyolcadik protokollból: "Kormányunkat közgazdászok egész hada fogja körülvenni. Ezért van az, hogy a közgazdaságtan a fő tárgy amelyet zsidók tanítanak. Bankárok, iparmágnások és kapitalisták, különösen milliomosok fognak minket nagy számban körülvenni, mivel mindent az határoz meg, hogy hogyan játszunk a figurákkal." Ezek erős állítások, de azokhoz a tényekhez nem túl erősek, amelyeket előhozunk, hogy illusztráljuk őket. Ezek bevezetők további tényekhez, amelyek szintén tényekkel állnak párhuzamban. A protokollokban, mint itt a nyolcadikban a zsidók főszerepét hangsúlyozza a politikai gazdaságtan oktatásában, és ez összhangban van a tényekkel. Ők a fő írói azoknak a gazdasági hóbortoknak, amelyek a tömegeket gazdasági lehetetlenségekhez vezetik,és egyetemeiken is a politikai gazdaságtan fő oktatói, azoknak a népszerű könyveknek az írói, amelyek a konzervatív osztályoknak azt a képzetet adják, hogy gazdasági elméletek gazdasági törvények. A szociális bomlasztás ötlete, elmélete és eszközei közösek az egyetemen oktató és a bolsevik zsidó között. Ha mindezt kimutatjuk, akkor a közvélemény megváltozhat az elméleti és a szélsőséges közgazdasági tanokat illetően. És, ahogyan az éppen visszaadott idézet a kilencedik protokollból állítja, a világ zsidóinak hatalma ma egy szuperkormányt alkot. Ez a protokoll saját szavai, és semmi sem igaz ennyire. Egy nemzet sem kaphat meg mindent amit akar, de a zsidó világhatalom mindent megkap, pedig igényei túllépik a gój egyenlőséget. 'Mi hozzuk a törvényeket'- mondja a protokoll és a zsidók jobban befolyásolják a törvényhozókat, mint azt a szakemberek látják. A múlt évtizedekben a zsidó nemzetközi jog uralta a világot. Ahol a zsidó irányzatok akadály nélkül hatnak, annak eredménye nem 'amerikanizálódás' vagy 'angolosodás', sem más nemzet dominanciája, hanem kizárólagos visszatérés az alapvető 'júdaizációra.' A SAJTÓ ÉS A VALLÁS MEGHÓDÍTÁSA Ez a tizenhetedik protokollból nagy érdeklődésre tarthat számot, különösen azoknak az egyházi személyiségeknek a soraiból, akik rabbikkal dolgoznak együtt azon, hogy valamiféle vallási egység álljon elő: "Ügyeltünk arra, hogy rossz hírét terjesszük a gój papságnak és így romboljuk le küldetésüket, amely e pillanatban még jelentősen akadályoz minket. Az emberek fölötti befolyásuk naponta csökken. a lelkiismereti szabadságot hirdettük mindenütt. Ezért csak idő kérdése, hogy a keresztény vallás teljesen összeroppanjon." Egy érdekes bekezdése ennek a protokollnak a zsidó nép különleges képességét emeli ki mások befeketítésére: "Sajtónk a kormány és az egyház ügyeiről írva olyan lekicsinylő hangon fog írni amely a becsületsértés határán fog mozogni, amelyre fajunknak különös tehetsége van." És ez az ötödik protokollból: "Befolyásunk folytán a gójok törvényeinek a végrehajtása minimálisra csökken. Hála a liberális értelmezésnek, mellyel a törvényességet sikerült aláaknáznunk. A törvényszékek döntéseit mi diktáljuk, még a legfontosabb eseteket is amelyeknek alapvető jelentősége van, éppúgy mint a politikai eseteket, amelyeket aztán a mi szempontjaink szerint tüntetünk fel a gój államigazgatásnak ügynökökön keresztül, akikhez semmi közünk sincs, újságkommentárokon és más utakon keresztül." A sajtó irányításáról számos megjegyzés van, itt néhány hangsúlyozott állítás a tizennegyedik protokollból: "A fejlettnek nevezett országokban értelmetlen, szennyes és gusztustalan irodalmat alkottunk. Ahogy a hatalom részei leszünk, támogatjuk létezését úgy, hogy mutassa az olvasó megkönnyebbülésére az ellentétet, mely írott és kimondott szavaink között van. " És a tizenkettedik protokollban: "Elértük azt (a sajtó ellenőrzését) mára olyan mértékben, hogy minden hír, amelyet valahol is megkapnak, ügynökségeken keresztül fut át, amelyek a világ minden részén központosítva vannak. Ezek a hírügynökségek minden szempontból a mi saját intézményeink lesznek és csak azt hozzák nyilvánosságra, amit mi megengedünk."
Ez a hetedik protokollban ugyanazzal a témával foglalkozik:
Ismételjük a tizenkettedik protokollból: " Ha sikerült már a gój társadalom elméjét annyira uralni, hogy minden világeseményt a mi színezett szemüvegünkön át lássanak, és ma egy kormány sem emel akadályokat az ellen, hogy mi hozzájussunk ahhoz, amit a gój butaság államtitoknak nevez, akkor mi lesz akkor, ha mi leszünk a világ elismert urai a mi általános uralkodónk személyében?" A zsidó nép az egyetlen amely a maradék titkait őrzi. A tény, hogy ők bármit megkaphatnak amikor azt akarják, az a fontos - ezt sok titkos irat bizonyíthatná ha beszélni tudna, és sok őrzője a titkos papíroknak. A világ valóban titkos diplomáciája az, amelyet a világ ún. titkait néhány egy fajhoz tartozó embere kap kézhez. A világ egy kormánya sincs annyira tökéletesen az ő szolgálatukban, mint a miénk jelenleg. JEGYZETEK A DIASZPÓRÁRÓL (SZÉTSZÓRÓDÁS) A protokollok nem tekintik a zsidók szétszórtságát a világban bajnak, inkább előnynek amelynek segítségével a világuralmi terv könnyebben realizálható, lásd a tizenegyedik protokoll szövegét: "Isten nekünk, kiválasztott népének, áldásként adta a szétszórtságot, és az, ami gyengeségnek tűnt, ma ez a fő erősségünk. Elhozott minket a világuralom küszöbére. " Az állítások véghezvitt dolgokról amelyek a kilencedik protokollban vannak leírva, túl nagyszámúk ahhoz, hogy szavakba foglaljuk őket, de a megvalósításhoz nem voltak túl sokan, és van egy pont ahol a szavak és a tények egyeznek és fedik egymást: "Azért, hogy ne romboljuk le idő előtt a gój intézményeket, gyakorlatias kezünkbe vettük őket és működésük alapjaiba nyúltunk. Azelőtt pontosan és rendezetten működtek, mi azonban liberálisan rendezetlen és kiszámíthatatlan szervezetekkel helyettesítettük azokat. A törvényekkel, a bérbevétellel, a sajtóval, a személyi szabadsággal és a legfontosabbal, az oktatással és a kultúrával, a szabad lét sarokkövével tettük ezt." "Félrevezettük, butítottuk és demoralizáltuk a gójok fiatalságát olyan tanítási elvekkel és elméletekkel, amelyek garantáltan nem működnek, de mi javasoltuk őket. a létező törvényeket nem változtattuk meg, de egymásnak ellentmondó magyarázatokkal széttörtük őket és az eredmény elképesztő." Mindenki tudja, hogy annak a ténynek ellenére, hogy a levegő sohasem volt annyira tele az szabadság elméleteivel és vad nyilatkozatoktól 'jogokat ' illetően, a személyes szabadságot állandóan nyirbáltuk. A szocializálás helyett az emberek szocialisztikus frázisok fedezéke alatt az állam teljes mértékű rabszolgái lesznek. Mindenféle törvény határolja be az emberek legártalmatlanabb szabadságát is. Egy állandó irány van a rendezésre, mindegyik rész valami alapgondolaton nyugszik, és érdekes módon, amikor a nyomozó elme keresi az irányítóközpontját ezeknek a mozgalmaknak, egy zsidót talál, aki ezt irányítja! A TÁRSADALOM FELOSZTÁSA 'ÖTLETEKKEL' A protokollok módszere a társadalom felbontására nyilvánvaló. A módszer megértése szükséges, ha valaki meg akarja találni az áramlatokat és ellenáramlatokat, amelyek a mai időket úgy összezavarják. Az embereket összezavarják és elbátortalanítják a mai hangok és disszonáns elméletek, amelyek mindegyike hihetőnek és sokat ígérőnek tűnik, de világosan megérthetik a hangok értékét és az elméletek jelentését ha megértik, hogy éppen az ő összezavarásuk és elbátortalanításuk azok célja. A bizonytalanság, tétovázás, reménytelenség, félelem, az a vágy, amellyel minden ígéretes terv és felajánlott megoldást átkutatnak - ezek azok a reakciók amelyet a protokollok programja elő akar állítani. A beállott állapot bizonyítja a program hatásosságát. Ez egy olyan módszer, amelyhez idő kell,és a protokollok le is írják, hogy ehhez idő kellett, valójában évszázadok. A dolog tanulmányozói kitalálták, hogy a zsidó faj már az első évszázad óta hirdeti és működteti ugyanezt a protokollokban leírt módszert. 1900 évre volt ahhoz szükség, hogy Európát a jelen alárendeltségi állapotába hozzák, amely erőszakos alárendelést jelent bizonyos államokban, politikait másokban, mindegyikben gazdaságit, de Amerikában ugyanez a program ugyanazzal a sikerrel csak ötven évet vett igénybe! A zsidó hatalom központja, a zsidó program alapvető támogatói Amerikában laknak,és a befolyás, amelyet a békekonferencián arra használtak, hogy a zsidó irányítást Európában biztonságosabban erősítsék, amerikai befolyás volt, amelyet az Egyesült Államok fejtett ott ki, erős zsidó nyomásra. És ez a tevékenység nem fejeződött be a békekonferenciával. (Versailles/ Trianon - a fordító) A protokollok módszerét egy szóval lehet jellemezni: bomlasztás. A megtett dolgok visszafejlesztése, egy hosszú és reménytelen közbenső idő amely alatt az újjáépítést összezavarják, a közvélemény és a nép bizalmának fokozatos kijátszása, miközben a kint állók, akik a káoszt létrehozták, erős kézzel átveszik a hatalmat -ez az egész eljárás lényege. A protokollok világosan kinyilatkoztatják, hogy a 'demokrácia' szó körüli gondolatok sorozatával győzték le először a közvéleményt. Az ötlet a fegyver. Ahhoz, hogy fegyver legyen, olyan ötletnek kell lennie, amely az élet természetes folyásával változtatható. Olyan elmélet kell hogy legyen, amely az élet tényeivel ellentétben áll. Egy ilyen ellentmondásos ötlet nem fog gyökeret verni és győzni, kivéve ha hallgatója fejében okosnak, meggyőzőnek és jónak tűnik. Az igazság gyakran értelmetlennek tűnik, gyakran nyomasztó, gyakran rossznak tűnik, de van egy örök előnye: ő az igazság, és amit arra építenek, az nem hoz vagy eredményez zavart. Az első lépés nem ad irányítást a közvélemény felett de abba az irányba vezet. Érdemes megjegyezni, hogy a 'liberalizmus mérge', ahogy azt a protokollok nevezik, az, ami ezeknek az iratoknak elsőrendű szereplője. Ennek következményeképpen ezt mondja a protokoll:
"Azért, hogy a közvéleményt irányítsuk, először össze kell azt zavarni."
Az az eljárás, amelynek mindenki az áldozata lehet, de sohasem zsidók! -az csak ennyi: alkosd meg a széleslátókörűség ideálját. Ezt a kifejezést alkalmazza minden zsidó intelem a zsidók és gyanított világuralmi tervek említésekor: 'azt hittük, hogy ön széleslátókörűbb annál, hogy ilyen gondolatai legyenek.'. Ez egyfajta kulcsszó, azt a gondolati állapotot jelzi, amiben a zsidók a gójokat tartani akarják. Az elpuhult tűrés állapota. Egy szellemi állapot, amely semmit sem jelentő frázisokat mondat a szabadságról, ezek a frázisok kábítószerként hatnak a szellemre és a lelkiismeretre és mindenféle dolgok kivitelezését engedik meg fedezék mögött.
Az emberek született elhívők. Egy ideig hihetnek a 'széleslátókörűség'-ben és a borzasztó szociális nyomás alatt, amelyet javára kifejtenek, nyíltan magáénak is vallja azt. De túl sekély ahhoz, hogy kielégítsen bármely mélyebb igényt. Valamiben mélyen hinni akarnak. Ennek bizonyítására tekintsük a cáfolhatatlan erőségét a negatív hiteknek amelyek mindenkinél jelen vannak, azoknál is, akik azt hiszik, hogy nem hisznek semmiben. Ennélfogva néhányan, akik szellemi függetlenséggel vannak megáldva, behatolnak azokba a tiltott ügyekbe, amelyek valahol zsidó érdekeket érintenek ezek a 'szűklátókörű' emberek. De mások egyszerűbbnek találják azokban a körökben mozogni, amelyek olyan előrehaladást ígérnek, ahol nem valószínű, hogy alapvető vélemények összeütköznek, röviden ők minden elmélkedő erejüket az aktív életre koncentrálják. Ahogy meg van írva a protokollokban: "Azért hogy a gójok gondolkozását és megfigyelését megosszuk, érdeklődésüket az ipar és a kereskedelem irányába kell terelnünk". Éppen ez az eltérítés az anyagi területekre amely a protokoll szerzőinek és a zsidó propagandistáknak a legértékesebbet adja. A 'széleslátókörűség', ami azt jelenti, hogy az életfontosságú dolgokkal nem foglalkozunk, gyakran torkollik anyagiasságba. Ezen az alacsony szinten található a világ minden disszonanciája, amely aggodalmat okozhat. Ez, mint minden, ami körülöttünk van, azt jelenti, ahogy a szolgálat profittá süllyed és a profit lassanként eltűnik. Azt jelenti, hogy a vezetés magas művészete kizsákmányolássá fajul. Szüntelen zavart jelent a vezetők és a dolgozók között. De még ennél rosszabbat is jelent: a gój társadalom felszakadását. Nem a 'munka' és 'tőke', hanem a gójok közti megosztás jön létre a munka világának mindkét felén, ahogy a protokollok alátámasztják: "Azért, hogy a szabadság a gój társadalmat bomlassza és féken tartsa, az ipart spekulációs alapra kell helyezni.". A gójok munkájának egyik végén van a zsidó tőke, amely a gyártókat hajtja, a másik végén a zsidó agitátorok, bomlasztók és lázítók a másik oldalon a munkást fogják befolyásolni és mindezek olyan körülmények, amelyek a protokollok alkotóit messzemenően ki kell hogy elégítsék. Lásd a kilencedik protokollt: "Félhetnénk attól, hogy a tehetséges gójok ereje és a tömegek vak erejét egyesül, de minden intézkedést megtettünk arra, hogy egy ilyen nem várt esemény alkalmával a kölcsönös ellentmondás falát emeljük a két erő közé. Így a tömegek vak ereje minket támogat. Mi, és csak mi lehetünk a vezetőik. Természetesen úgy fogjuk őket irányítani, hogy hozzánk találjanak." Azt, hogy rendkívül elégedettek, az is mutatja, hogy nemcsak hogy nem tesznek semmit azért, hogy a világ helyzetén javítsanak, de nyilvánvalóan arra törekednek, hogy az romoljon. A szűkölködés, amelynek ez a célja (kivéve, ha a gój petyhüdtség új gerincet kap a zsidók hatalmának bekövetkezése előtt), az Egyesült Államokat a bolsevizmus szélére viszi, ha nem beletaszítja. A zsidók ismerik az áru visszatartásának és a magas áraknak a módszerét. Ezzel operáltak a francia forradalom idején és Oroszországban. Minden jele látható ebben az országban is. Nem nehéz a liberalizmus zsidó ötletének az eredetét felismerni a kiindulásától az utolsó hatásáig a gójok életére. A kívánt zűrzavar itt van! Zavarodottság jellemzi a nép teljes szellemi horizontját. Nem tudják, hogy miben higgyenek. Először egy ténysorozatot kapnak, aztán egy másikat. Először a körülményeket így magyarázzák el nekik, aztán másképpen. Egy halom magyarázat létezik, amely semmit sem magyaráz el, hanem csak mélyíti a zűrzavart. Maga a kormány előtt akadályok látszanak tornyosulni, és ahányszor csak elindít egy vizsgálatot, megmagyarázhatatlan módon a dolgok összezavarodnak, úgyhogy az eljárás bonyolódik. A kormány szempontja is világosan le van fektetve a protokollokban. Adjuk ehhez a vallás elleni támadást, amely az utolsó akadály, amelyet le kell dönteni, mielőtt az erőszak és a szemérmetlen rablás elkezdődhet. Hogy összefoglaljuk ezt a módszert, a zűrzavar, amelyet minden zsidó befolyás előállítani igyekszik, végső soron mélységes tehetetlenséget szül. És az az állapot a kimerültség állapota. Nem kell nagy képzelőtehetség ahhoz, hogy kitaláljuk azt, hogy ez mit jelent. Ma a kimerülés az egyik állapot, amely az embereket veszélyezteti. A háború erőfeszítései indította el az emberek kimerítését. A 'béke' és annak zavarai aztán folytatták a kimerítést. Az emberek kevésben hisznek és keveset várnak el. A bizalom megszűnt, a kezdeményezőkészség majdnem megszűnt. A mozgáshiányt hibásan úgy harangozták be, hogy az népek mozgása megszűnt. Így azt mondják a protokollok: "Mindenki kimerül az egyenetlenségek ellenségeskedés, éhínség, a járványok elleni oltások láttán és egyetlen kivezető útként a gójok a mi pénzünkért könyörögnek" 10. protokoll. Így készítjük ki és merítjük ki a gójokat minden módon, míg azok kényszerből felajánlanak nekünk egy nemzetközi szervezet vezetését, amely helyzeténél fogva lehetővé fogja nekünk tenni, hogy zavartalanul magunkba szívjuk a világ minden kormányát és így alakítsunk egy szuperkormányt. Úgy kell a gój társadalom oktatását irányítanunk, hogy kezeik a gyengeségtől és bátortalanságtól lesüllyedjen, amikor kezdeményezésre lenne szükség." 5. protokoll. A zsidók sohasem készülnek ki vagy merülnek ki. Sohasem hozták őket zavarba. Ez azoknak a lelki jellemzője, akiknek mindig van ötletük a rejtély megoldására. Az ismeretlen az, ami az elmét kimeríti, az állandó vándorlás olyan irányzatok és befolyások között, melyek eredete ismeretlen és céljuk érthetetlen. A sötétben való menetelés kimerítő. A gójok évszázadokon keresztül tették ezt. A másik oldal, mivel pontosan értette, hogy mi folyik, nem roskadt össze. Minden üldözés elviselhető, ha érthető, és a világ zsidói értették az okokat. A gójok többet szenvedtek attól, hogy a zsidók üldözték őket, és ha az üldözésnek vége volt, a gój ugyanolyan sötétben volt mint annak előtte, míg a zsidóság egyszerűen tovább folytatta útját céljai irányába, melyekben hisz, és amelyeket, azok szerint, akik jól ismerik a zsidók eredetét a világon és akiket szintén kimeríthetnek, el is fognak érni. De ez egy forradalom lehet, amely a nemzetközi zsidók rendszerét meg fogja kötelékeitől szabadítani és valószínűleg ugyanolyan radikális lesz, mint a zsidók minden eddigi kísérlete azoknak a kötelékeknek a kézbekapására. Vannak olyanok, akik kételkednek abban, hogy a gójok egyáltalán képesek lesznek erre. Lehet hogy nem. De legalább tudják meg, hogy kik a hódítók. "Minden ellenzéki megnyilvánulásra úgy kell reagálnunk, hogy az országot, amely nekünk ellent mer állni, szomszédjaival keverjük háborúba, és ha ezek a szomszédok közösen ellenállnának nekünk, akkor a világháborút kell kirobbantanunk." - A hetedik protokoll.
HOGYAN HASZNÁLJAK A ZSIDÓK HATALMUKAT Két szervezet, amelyek titkolódzásukról és hatalmukról ismertek, a New Yorki kehilla és az American Jewish Committee. A kehilla New York politikai életében a leghatalmasabb tényező. Ez a szervezet a világra nagyon erősen hat és tudatosan egy olyan programot követ, amely részben zsidópárti és gójellenes. Ez a központ, a belső kormány, amelynek uralkodása törvény és amelynek a cselekedetei a zsidó célok hivatalos kifejezői. Teljes kormánya van, kormány a kormányban Amerika legnagyobb és politikailag legfontosabb városának kellős közepén. Azt a gépezet is rendelkezésére áll, amellyel a gójellenes propaganda működik és zsidó nyomást fejthet ki bizonyos amerikai gondolatok ellen. Azt mondhatjuk, hogy New York zsidó kormánya az Egyesült Államok zsidó kormányának alapvető része. A kehilla szó jelentése ugyanaz mint a kahal szó jelentése, amely közösséget, gyűlést vagy kormányt jelent. A zsidó kormányt képviseli a szétszórtságban. A babilóniai fogságban és a mai Keleteurópában az a hatalom és védelem, amelyhez a hívő zsidók államként és igazságszolgáltatásért fordulnak. A New Yorki kehilla a zsidók legnagyobb és leghatalmasabb egyesülése, a zsidó hatalom központja ebbe a városba tette székhelyét. Ez magyarázza a zsidók New Yorkba való bevándorlását az utóbbi évtizedekben. Az nekik, ami Róma a katolikusoknak és Mekka a muszlimoknak. A kehilla a tökéletes válasz arra a hibás feltételezésre, hogy a zsidók annyira megosztottak egymás között, hogy képtelenek egy központ által irányított tettekre. Ez egy a gójok etetésére kreált állítás. A gyakorlat azt mutatja, még a zsidók alkalmi megfigyelése estén is, hogy a kapitalista és a bolsevik, a rabbi és a szakszervezeti vezető mind Júdea zászlója alatt egyesül. Érintsünk meg egy konzervatív zsidó kapitalistát és a vörös kommunista, aki szintén zsidó rögtön ugrik védelmére. Lehet néha, hogy nem szeretik egymást annyira, de együttesen úgy gyűlölik a nemzsidót, hogy ez összeköti őket. A kehilla egy inkább támadó mint védekező szervezet a gójok ellen. A kehilla érdekes módon mutatja meg, hogy egy azonos faji alapon álló nép, amely elevenen hisz önmagában és jövőjében, a nemzetközi különbségeket figyelmen kívül hagyva magánkezdeményezésre egy hatalmas szervezetben egyesül saját fajának faji, anyagi és vallási haladásának érdekében, a többiek kizárásával. Az American Jewish Committee 1906-ban jött létre. Akkor folyt a kormánynak egy vizsgálata a 'fehér rabszolgakereskedelem' tárgykörében, amelynek eredménye a zsidókra nézve nem volt hízelgő, és egy védekező mozgalom indult meg. A kehilla tiltakozást szervezett Bingham tábornok állítása ellen, aki akkor New York város rendőrfőnöke volt, hogy a város bűntényeinek 50 százalékát zsidók követik el. Ezután nagyon röviddel Bingham tábornok eltűnt a közéletből és egy hatalmas és befolyásos nemzeti újságot, amely egy cikksorozatot indított el a 'fehér rabszolgakereskedelem' témában nyert ismeretekről, arra kényszerítettek, hogy az első cikk kinyomtatása után abbahagyja a cikksorozatot. A kehilla feltérképezte New Yorkot, úgy ahogy az American Jewish Committee az Egyesült Államokat térképezte föl, és gyakorlatilag minden zsidó egy vagy több páholy tagja, titkos társaságé, szakszervezeté, bizottságé és szövetségé. Ez a lista bámulatra méltó. A célok és eszközök úgy össze vannak kötve, hogy nemcsak az amerikai élet minden mozzanatát figyeli meg, hanem a közügyeket is a kényszerítés gyors és hatalmas karmaiba teszi. Egy, a kehilla által szervezett gyűlésen olyan érzéseket fejeztek ki, amelyek ma is figyelemre méltóak. Judah L. Magnes, az Emanuel zsinagóga rabbija, a gyűlés szervezője a tervet továbbfolytatta: "Szükséges egy a New York City zsidó közösségéhez hasonlító központi szükséges arra, hogy egy zsidó közvéleményt hozzon létre." - mondta. Asher rabbinak tapsoltak, amikor ezt mondta: "Az amerikai érdekek egy dolog, a zsidó érdekek egy másik." Az első nyilvános gyűlésen résztvevő küldöttek 222 zsidó társaságot képviseltek- vallási, politikai, ipari és közigazgatási. Egy évre rá a kehilla szárnyai alatt már 688 zsidó szervezet gyűlt össze, és 1921-ben jóval 1000 fölött. Amikor a kehilla támadó programját nyilvánosságra hozták, amely szerint New Yorkból zsidó várost kell csinálni és azon át az Egyesült Államokat zsidó országgá, néhány New Yorki konzervatív zsidó félénken reagált. Úgy gondolták, hogy az amerikai nép rögtön felállna és tiltakozna ez ellen. Mások abban kételkedtek, hogy a kehilla itt ugyanolyan szerepet tud játszani a zsidókat illetőleg, mint a régi gettókban. A kehilla egy képviselője ezt írta: "Voltak olyanok, akik ennek az újfajta zsidó szervezetnek a végső sikerében kételkedtek. Azért nem hittek ebben, mert egy kormány iránti tiszteletet itt nem lehet biztosítani. Más szavakkal. a New Yorki kehilla nem remélhet olyan hatalomban, mint a régi világ kehillái." Ebben a bekezdésben sok minden jelzi a kehilla helyzetét a zsidó életben. Adjuk ehhez hozzá, hogy az amerikába jövő zsidók a régi világ kehilláiban éltek, amelyek ereje az összetartásban rejlett, és a helyzet egyszerű. Szabályozás, az egyéni szabadság eltörlése, a világ átka az, amely a zsidó kormány alapelve zsidók részére. Mi más történhet, amikor a gójok zsidó bankárok által irányított világkormánya létrejön? A néhány zsidó aggodalma nem igazolódott. Az amerikaiak nem tiltakoztak. A kehilla folytatta kampányát és Amerika meghódolt. New York zsidóvá lett. Az amerikai életet, az amerikai gondolkodást, az amerikai politikát zsidók uralták a következő évtizedekben. De mindezzel együtt a zsidók bizonytalanságot mutatnak a hatalom kiuzsorázása láttán. A hatalom nem azoké, akik birtokukba vették, sem a számok alapján, sem képességek alapján, sem annak a jogán, aki ezt a hatalmat létrehozta. Arcátlansággal szerezték meg a hatalmat Amerikában úgy, hogy haragot keltettek amely egy fajüldözéshez hasonlít és ezért ragaszkodnak hozzá amíg csak lehet. Csak így lehet az amerikaik gyöngeségét ebben elmagyarázni, és ez indokolja a zsidók bizonytalanságát tartott pozíciójukat illetően. Az amerikai a világ leglassúbb embere, ha vallási vagy faji előítélet vonalán kell cselekednie. Ez teszi tartózkodóvá a zsidókérdést illetően. Emiatt ír alá a nem informált ember tiltakozásokat az 'antiszemitizmus' ellen, amelyek tulajdonképpen zsidó témájú tények leírása ellen irányulnak. A kehilla alapítása, szervezése és gyors sikere New Yorkban olyan példa, amelyből a világ megtanulhatja, hogy hogy mire képes a zsidó, ha magát az irányítás székében akarja tudni. Hogy kit képvisel hivatalosan a kehilla, hozzáadhatjuk, hogy a kehillában képviselve van az amerikai rabbik központi bizottsága, a reform rabbik keleti bizottsága, a B'nai B'rith szervezet, a B'rith Shalom független szervezete, Izrael szabad fiainak független szervezete, B'rith Abraham független rendje, az amerikai cionisták szövetsége, ortodox zsidók, reform zsidók, 'aposztatikus' zsidók, gazdag zsidók, szegény zsidók, törvénytisztelő zsidók és vörös forradalmár zsidók. Az 1918-as gyűlésen résztvettek: Jacob H. Schiff, bankár, Louis Marshall, ügyvéd, az American Jewish Committee elnöke, Adolf S. Ochs, a "New York Times" tulajdonosa, Otto A. Rosalsky, a központi törvényhozó testület tagja, Otto H. Kahn a Kuhn, Loeb and Company-és-Benjamin Schlesinger, bankháztól, aki nemrég tért vissza Moszkvából ahol Leninnel tartott megbeszélést, Joseph Schlossberg, az amerikai egyesült ruhaipari dolgozók szervezetének főtitkára, Marc Pine, aki Oroszország bolsevik urainak tárgyalóparnere, David Pinski és Joseph Barondess, szakszervezeti vezetők. Kicsi és nagy jelen volt. Az első világháborúnak vége, az orosz forradalmat megnyerték. Mack bíró, aki az Egyesült Államok kormányának háborús kockázati biztosítási irodáját vezeti, és az East End legvörösebb csoportjának kis vezetője mind találkoznak a kehillában, mint zsidók. Adolph Ochs a "New York Times" tulajdonosa a Yiddish weekly lázas íróival, akik vérszomjasan szólítanak föl erőszakra. Mindannyiukat minden osztályból egyesíti a szolidaritás, amelyet egy más nép sem ér el olyan tökéletesen, mint Júdea népe. Itt ez a cél köti őket össze: 'a zsidó jogok védelme'. A ZSIDÓ IGÉNY JOGOKRA AMERIKÁBAN. Milyen jogaik vannak amerikaiaknak, amelyek az amerikai zsidóknak nincsenek meg? Ki ellen szervezkednek az amerikai zsidók és mi ellen? Milyen alapon kiáltanak 'üldözést'? Semmiféle, kivéve az, hogy attól tartanak, hogy az irányt, amit követnek, valaki megvizsgálja. A zsidók ezzel mindig tisztában vannak. Nincsenek a világ folyamában, és a világ állandóan kitalál valamit, amit Júdea már régen tud. A kehilla programja állítólag 'a zsidó jogok védelme'. A zsidók semmilyen jogát soha nem veszélyeztették Amerikában. A kifejezés szépítő kifejezés a nemzsidó érdekek elnyomására. A New Yorki kehilla a mintája és szülője az Egyesült Államok zsidó közösségének, a zsidó kormány látható kísérője, a dinamó, amely a zsidó 'tiltakozásokat' és 'tömeggyűléseket' motiválja, amelyeket gyakran kürtölnek ki országszerte, és azoknak a sötét erőknek a fegyvertára, amelyet a zsidó vezetők olyan jól tudnak használni. Ez a 'suttogás folyosója', ahonnan a híres suttogó propaganda kiindul és hazugságait a köztudatba ülteti. A zsidó hatalomnak ezen a központja és az Egyesült Államok kormánya közötti kapcsolatot az American Jewish Committee intézi. A Committee és a kehilla gyakorlatilag azonosak a nemzeti zsidóprogramot illetően. Külföldi kapcsolataik révén szintén azonosak a világprogramot illetően. Az American Jewish Committee (bizottság) az Egyesült Államokat 12 részre osztja. Minden állam egy területhez tartozik, amelyet a leghatalmasabb és legjellegzetesebb zsidók irányítanak. A bizottság a zsidóság vallási, faji, gazdasági és politikai akaratának központja és amellett a New Yorki kehilla végrehajtóbizottsága. A New Yorki zsidóság a nemzeti zsidó gépezet motorja. Nemzeti eszköze az American Jewish Committee. Közvetlen vezetői és támogatói között vannak: hatalmas újságok tulajdonosai, a szövetségi, állami és városi előljáróság tagjai, közhivatalok és nagyvállalatok befolyásos alkalmazottai, az igazságügy és rendőrség alkalmazottai, gazdasági szakemberek és bankigazgatók, kereskedelmi és gyártóvállalatok igazgatói, szakszervezeti vezetők és minden színezetű politikai pártok vezetői. Ezeknek a szervezeteknek vannak olyan céljai, amelyeket nyilvánosságra hoznak, más célokról hallgatnak. A nyilvánosságra hozott célokat nyomtatványok tartalmazzák. A titkolt célokat a megkísérelt akciók és ezek eredményei dokumentálják. Hogy rendszeresen haladjunk előre, nézzük meg először az American Jewish Committee közreadott céljait, aztán a kehilláét, a kettőt összekötő vonal mellett. Aztán nézzük meg a tényleges célt, amelyet az akciók és azok eredményeiből állítunk össze. Az American Jewish Committe, amely hivatalosan 1906-ban alakult, a következő célok kitűzését adta közre:
1. A zsidók polgári és vallási jogainak védelme mindenütt a világon.
4. Az üldözés következményeinek orvoslása és bármely zsidókat érintő negatív hatás következményeinek enyhítése. Ez egy kizárólagosan zsidó program. A kehilla alapokmánya többek között arra hatalmazza azt fel, hogy egy oktatási irodát nyisson, hogy a zsidó lakosok és és szervezetek közötti nézeteltéréseket elsimítsa egyeztetői eljárás vagy közbenjárás és kiegyezés segítségével. Az alapokmány a célt így szögezi le: "A Júdaizmus ügyének védelme New York városában és a zsidók képviselete ebben a városban minden helyi ügyben a zsidók érdekében." Az American Jewish Committee és a kehilla egyesült erői így néznek ki: "Továbbá, mivel az American Jewish Committee országos szervezet, a zsidó bizottság (kehilla) New Yorkban tevékeny, a kettő kombinációja a zsidók érdekvédelmi eljárását az egész országban összehangolná. Kifejezetten hangsúlyozzuk, hogy a zsidók országos ügyeit kizárólag az American Jewish Committee intézi." Látni fogjuk, hogy ennélfogva a kehilla és az American Jewish Committee egy szervezet. Az Egyesült Államok zsidóinak fővárosa New York. Ez talán világosabbá teszi azokat a törekvéseket, amelyek New Yorkot teszik minden gondolat forrásává és kiindulópontjává, (Szerk: Most az ENSZ, mint világkormány is New York-ban, az Egyesült Államok zsidó fővárosában székel). gazdasági központja, művészeti központja, politikai központja. De művészete keletien érzéki, politikája pedig júdaizáltan korrupt. Az amerikaellenes propaganda otthona, a zsidóbarát hisztériáé, a szellem őrült összezavartságának, amely ma úgy járja be a világot, mint Amerika igazi arca. Az a dogma, amellyel Amerika polgárainak tömegét beoltották, most az egész amerikai kormányprogramot pusztítja. 'Szélesíti' Amerikát kiragadva saját megkülönböztető azonosságából és elkeni a meghatározó ideálokat, azokat az ideálokat, amelyen Amerika intézményei alapulnak. A ZSIDÓ JOGOK ÖSSZEÜTKÖZNEK AZ AMERIKAI JOGOKKAL. Az Egyesült Államok zsidókérdésének tanulmányozása nem vallási vitákon alapul. A vallási elem csak akkor lép be, ha a zsidók azt belevonják. Ők állandóan belevonják azt három módon: Először is azt állítják hogy a zsidók bármiféle tanulmányozása 'vallási üldözés'. Másodszor tagadják azt, amit saját jegyzeteik tanúsítanak Egyesült Államokbeli tevékenységükről. Harmadszor, annak a, korrigálás nélkül nagyon félrevezető képnek alapján, hogy az ő vallásuk az Ótestamentum. A zsidók vallása nem az Ótestamentum és egy Ótestamentumot csak nagy nehézségek árán lehetne náluk találni. Ők talmudi emberek, akik a rabbik spekulációit és az ókori próféták szavait részesítik előnyben. Ebben a cikksorozatban minden nemzsidó állítást félretettünk a vallás kérdéséről, és csak azokat vettük figyelembe, amelyek elismert zsidó forrásokból származnak. Felvilágosító hatású volt a New Yorki kehilla, az American Jewish Committee és testvérszervezeteik írásainak a tanulmányozása amely magában foglalja országos tevékenység |