Provokáció és válasz

A palesztinai helyzet érdekes, mind az, hogy mi történik ott, és hogy mi a reakció arra itt. Nemcsak a palesztinok esetenkénti sikeres ütése az ottani zsidókra; ezt mindig jó látni, természetesen, de érdekesebbek az Egyesült Államok médiáinak és kormányának a reakciói.

Például, a zsidó médiák és nemzsidó talpnyalóik - a Time magazine írója, Charles Krauthammer példa az elsőre, és George Will a másodikra, nyíltan előnyösnek mondták az államilag támogatott terrorizmust és gyilkolást, ha Izrael támogatja ezt. És jól csinálták ezt

Régi nyugati hagyomány az, hogy a legyőző lovagiasan bánik a legyőzöttel. A múltban, ha a vezetők csatába mentek embereik élén, úgy vélték, hogy feladatuk az volt, hogy az ellenfél királyát tisztességes csatában legyőzzék, de nem volt jellemző, hogy kémeket küldtek annak kastélyához, hogy mérgezze meg éjjel, vagy ugorjanak elé a bozótból és vágják el a nyakát. Lehet, hogy mindez nem volt lovagiasság. Lehet, hogy ez annak megértésének a jele volt, hogy ha én ilyen nem úriember módon viselkedem, akkor ellenségem ezt hasonlóképpen viszonozhatja.

Bárhogy is van, az ellenség vezetőinek legyilkolása, még háború esetén is, tabu maradt legújabb korunkig: azaz, amíg a nyugati hagyományokat a szemita hagyományok váltották föl, amelyek egészen másféle hagyományok. Ez történt a II. világháború esetén. A háború után az Egyesült Államok kormánya és szövetségeseik összegyűjtötték a megvert Németország vezetőit, és egy látszatper után fölakasztották őket. Nemcsak a tábornokokat akasztották föl: olyan németeket is, akiket a zsidók gyűlöltek azért, amit róluk leírtak. Julius Streicher és Alfred Rosenberg példa erre: Egyiknek sem volt vezető beosztása a háborúban, de a háború előtt mindegyik negatív megjegyzéseket tett a zsidókra és azok tevékenységére, és ezért fölakasztották őket.

Még a média uralma ellenére a zsidók nem tudnak néhány nyugatit visszatartani attól, hogy ezek kifejezzék elégedetlenségüket a szemita viselkedés miatt. Sok függetlenül gondolkozó amerikai polgárnak nem tetszett az, hogy a német vezetőket fölakasztották, míg az ezeknél sokkal szörnyűségesebben viselkedő szovjet és amerikai vezetőket hősként ünnepelték. A zsidók a nürnbergi jogtiprásukat illető minden kritikára dühvel reagáltak. A németek föl merték emelni kezüket - vagy hangjukat- a kiválasztott nép ellen, és így bűnhődniük kellett, az ország nyugati hagyományait pedig el kell átkozni.

Ugyanez az eset ma azzal a kevés nyugatival szemben, akik kritizálni merik Izrael kormányzatának irányvonalát, amely szerint a palesztinokat kínozzák, vagy álruhás gyilkos különítményeket küldenek a palesztin területekre hogy a palesztin vezetőket otthonaikban végezzék ki. A zsidók szerint ez a viselkedés tisztán "önvédelem". Az, amit mindig is tettek. A palesztinok vissza akarják szerezni azt a földet, amit a zsidók elloptak tőlük, és a zsidók csak védik magukat. Hogy meri bárki is emiatt kritizálni őket!

Charles Krauthammer a Time magazine augusztus 27-i kiadásában a "Gyilkosság" elleni védekezés c. cikkében a gyilkosság szót idézőjelbe tette, mellyel azt fejezi ki, hogy itt tulajdonképpen nincs szó gyilkosságról. Cikkét siránkozó panasszal fejezi be a nemzsidók kritikája ellen. Idézem: "Izraelt gyalázták emiatt az habozó önvédelem miatt - egy olyan háborúban, melyet nem ő kezdett - ez egy másik példája a cinikus, bűnpártoló világ feltűnő kettős erkölcsére - idézet vége.

Megértették? A "habozó önvédelem" egy olyan háborúban, melyet nem a zsidók kezdtek. Ha nem a zsidók, akkor ki? És a "cinikus, bűnpártoló világ" újra bántja a szegény, soha nem támadó zsidókat. Ó, igen, a hat millió nem volt elég? A zsidóknak már van egy sarkuk a pimaszságok vásárán. És George Bush semmiben sem szegül ellen a zsidóknak. Olyan alázatos lakájuk, mint elődje volt. De vannak olyan jelek, mint a nürnbergi lincselések idején, hogy néhány nyugati megfigyelőnek megfeküdte a gyomrát mindez a zsidó gondolkozásmód. És nemcsak nyugatiaknak.

Az ENSZ nagy antirasszizmus-értekezleten folytatott vitájának megfigyelése a dél-afrikai Durbanban szórakoztató volt. A zsidók szinte mindig manipulálni tudták az ilyen konferenciákat saját előnyükre, fenyegetéssel és vesztegetéssel; US megtorlással fenyegetve mindenkit, aki visszautasítja a zsidó vonalvezetést és megvesztegetéssel, melyet az US. állampénztár vitelezett ki. Most azonban olyan sok résztvevőt dühített föl a zsidók jelenlegi támadás a palesztinok ellen, hogy a dolgok nem mentek olyan könnyen a zsidók és US terroristáik számára.

Még a zsidók élvonalbeli csapataiban is nyugtalanság észlelhető. Emlékeznek a 12 éves palesztin kisfiúra, Mohammed al-Durrahra, akit zsidó fegyveresek előre megfontolt módon lőttek le Jeruzsálemben kb. egy éve, és aki egy fal mellé bújt édesapjával és életéért könyörgött? A zsidók négy tár töltényt eresztettek belé. A fiú apját is agyonlőtték, és aztán megöltek egy palesztin mentőkocsi-sofőrt, aki segíteni akart nekik. Ez csak egy kissé szórakoztató céllövési gyakorlat lett volna a zsidó céllövőknek, ha egy francia fényképész mindezt nem vette volna filmre. Mielőtt a zsidók eltiporták volna, a világ megdöbbent TV nézői már látták a filmet.

A brit újságíró, Sam Kiley, aki londoni Timesnek dolgozott, elhatározta, hogy tovább követi azt a történetet. Szerkesztői nem lelkesedtek ezért a tervért. Kiley saját szavai szerint: "Mikor kicsit belemerültem a nyomkövetésbe, kérdezésbe és fényképezésbe, az izraeli hadseregnek az az egysége, akik megölték Mohammed al-Durrahot, a 12 éves fiút, akinek a halálát filmre vették, és ez a film a konfliktus képi tanúbizonysága lett, arra kértek, hogy a riportom legyen olyan, hogy - idézem - ne említsem meg a halott gyereket - idézet vége.

Nos, Kiley "nedves" liberális, aki kedveli a zsidókat és úgy látja, hogy azok csodálatosak. De mikor azt mondták neki, hogy úgy kell, hogy megírja történetét az izraeli fegyveresről, aki megölte a 12 éves palesztin fiút tavaly szeptemberben, hogy "ne említse meg a halott gyereket", ha nem akarja a zsidókat megbántani, fölmondott a Timesnek és elkezdte nyilvánosságra hozni azokat a kötöttségeket, melyeket a palesztinai konfliktusról jelentő újságírókra alkalmaznak csak azért, hogy jelentésük a zsidóknak kedvezzen.

Nem kell nagy következtetéseket levonnunk Kiley lázadásából vagy az ENSZ rasszizmus elleni konferenciájáról, de azért ez is valami. Sok hasonló eseményről jelent sírva Krauthammer a Timesban, hogy a világ újra bántja a szegény zsidókat. Kívánom, hogy úgy legyen, de nem lehet sok bűnrészesség azok között az emberek között, akik kompromisszumok nélkül zsidóellenesek, másfelől, a különféle rasszizmus ellenesek, mint Kiley és a Durbani küldöttek, akiket pillanatnyilag bosszant a zsidók palesztinokkal szembeni kegyetlen bánásmódja.

Természetesen zsidók hozták össze a rasszizmus elleni konferenciát és pumpálták tele a nemzsidó újságíró lakájokat, hogy rasszizmus-ellenesek legyenek. A zsidók ezt a rasszizmusellenességet arra használták, hogy letiporják Rhodéziát és a fehér Délafrikát, ahogy Amerikát is letiporják, és ironikus lenne, ha ez most őellenük fordulna, mint kegyetlen bánásmódjuk következménye Palesztinában. Üdvözlöm ezt, de nem tudom, mennyi reményünk van a közeljövőben: A zsidók uralják a tömegmédiát, ellenőrzésük alatt tartják a politikusok és kormányok viselkedését. Emlékezzünk vissza, a zsidó vérengzési vágy ugyanolyan álruháját láttuk a II. világháború után, de a zsidó médiák azt elrejtették, és soha nem tárgyalták az akkori kormányok hasonló viselkedését.

A zsidók hatásos leküzdésére az szükséges, hogy észrevegyük, hogy micsodák - nemcsak azt, hogy éppen e pillanatban mit tesznek. Jó, ha képmutatásuk és önbíráskodásuk ellenük dolgozik, ha eredendő rasszizmusuk kijön antirasszista álarcuk alól, és néhány megtévesztettet megfosztanak illúzióitól. De a zsidó rasszizmus nem olyasmi, amit mindig fölhasználhatunk ellenük. Végül is minden egészséges egyén és minden egészséges nemzet rasszista. A zsidó természete, hogy tagadja ezt és hogy megpróbálja gyengíteni a faji érzést másokban, míg titkon gondozza sajátját. Így harcolnak a nemzsidó világ ellen. Az izraeli moszád jelszava, mely az állami terror és gyilkolás eszköze: "Csalással harcolj", de valójában ez az alapelve a zsidók összességének a nemzsidó világgal való kapcsolatnál. Ez annak a következménye, amik ők maguk.

Időnként magunk is célszerűnek látjuk a csalást. Mindent megteszünk azért, hogy túléljünk valamit. De nem lesz a csalás létezésünk alapköve. Sohasem kell olyan emberekkel szövetkeznünk, mint Sam Kiley vagy az ENSZ antirasszizmus konferenciájának küldöttei. Dicsérjük őket mindazért, amit visszautasítanak a zsidóktól. Még lőszereket is adhatunk nekik, ha tudunk. De sohasem számítsunk rájuk. Ezek olyan emberek, akik noha időnként függetlenek akarnak lenni, hiányossá lettek valahol, annyira manipulálja őket a zsidók ideológiája, amely zsidó célokat szolgál.

Magunk közt legalább maradjunk becsületesek. Úgy kell látnunk a dolgokat, mint amilyenek. Meg kell próbálnunk megérteni az alapokat és aztán ennek megfelelően cselekedni. Alapelvünk az, hogy az emberek nem változnak meg alapvetően, éppen úgy, ahogy a leopárd sem változtatja foltjait. A zsidók nem fogják magukat megreformálni. Nem fognak önkéntesen lemondani arról, hogy beleszóljanak a nemzsidók dolgaiba, és továbbra is használni fogják a nemzsidókat saját céljaik elérésére. Ameddig egy fölsőbb ellentétes irányú erő nem állítja meg őket, úgy fognak viselkedni, ahogy mindig viselkedtek. Mindig ellenségesek lesznek a nemzsidókkal szemben, amíg megengedjük nekik, meg fogják próbálni becsapni a nemzsidókat, mert az emberek nagy tömege hiszékeny és fogékony a zsidó csalásra, ha nem irányítják őket megfelelően.

A másik alapvető dolog az, hogy nem tudjuk a zsidó csalással vitázni addig, amíg a zsidók megtartják ellenőrzésüket a tömegmédiákon és a szórakoztató iparon, mert nekünk nincs ilyen hírközlő szervünk. E pillanatban csak a keményfejűeket, a függetlenül gondolkozó kisebbséget tudjuk befolyásolni, de irányításunk végső céljának minden ember irányítása kell hogy legyen, népünk védelme a csalástól.

A harmadik alapvető dolog, hogy nem szabad bolond módon azt képzelnünk, hogy gyors és könnyű győzelmet fogunk elérni, ha olyan emberekkel állunk össze, akiknek céljai és érdeklődése alapvetően különbözik a mienkétől - közép keletiek és más nem fehérek, például, vagy akár olyan emberekkel, akik azt hiszik, hogy céljaik és érdekük eltér a miénktől, mint olyan embereinké, akik még mindig a zsidó ideológia befolyása alatt állnak, Sam Kiley például. Csak magunkra számíthatunk: azokra, akiknek alapvető érdekei azonosak a mieinkével, és akik értik és elismerik ezt.

Föladatunk nehéz, és ezidő szerint lassan haladunk előre - de van haladás. Nő azoknak a száma, akik adásunkat figyelik. Internet oldalaink olvasóinak száma is napról napra nő. A natvan.com oldalnak naponta átlagosan 19 000 olvasója van, ami 50 %-al több, mint egy évvel ezelőtt. Minden szombaton, adásidőben a natvan.com olvasóinak száma majdnem 30 000-re ugrik. Ez nem sok, összehasonlítva a népszerű zsidó TV propaganda programjaihoz képest: annak egy százaléka. Még nincs TV-nk, de lesz a következő hónapban. Épp befejeztük az első zenés videónkat, ahol mind a zenébe, mind a szövegbe beraktuk üzenetünket, és pár hét múlva meg lehet azt tekinteni. Nézze meg a resistance.com-on. E hét végén video dokumentumokat készítünk, és ezek némelyike a kábel TV-n lesz látható.

Természetesen tudjuk, hogy nincs közel sem akkor a közönségünk, mint Mike Wallace's-nak és Oprah-nak. De a mi nézőink nem ernyedt szövegű, sörhasú díványkrumplik és multi-kulti pártfogók, akikből Mike Wallace és Oprah nézőközönsége tevődik össze. Ezeknek ugyan több szavazatuk van, mint nekünk, de közeleg az az idő, amikor a számok megváltoznak. Nemcsak a pénz lesz az egyetlen tényező, ami megszabja, hogy mekkora közönséget érhetünk el és mennyire befolyásolhatjuk az embereket.

A világ új korba érkezik, ahol a sok pénz, és az agyatlan lemmingek százmilliói, akiket a világ még legerősebb - legalábbis anyagi értelemben- országában manipulálnak a TV-k előtt, nem elegendőek ahhoz, hogy garantálják a zsidók további uralmát. Ami New Yorkban és Washingtonban történt ezen a héten, az ennek az új kornak csak egy kis megnyilatkozása. George Bush és más, zsidó befolyás alatt álló politikusok elrendelhetik minden közel keleti gyógyszergyár bombázását válaszként a történtekre, de ez csak gyorsabban visz el bennünket ebbe az új korba.

Mondtam az előbb, és újra mondom. Nem mindenki a világon hajlandó elfogadni a zsidók uralmát. Ami ezen a héten történt, az válasz arra, hogy Amerika népe megengedi a zsidóknak azt, hogy kormányukat irányítsák és hogy Amerika erejét arra használják, hogy a zsidó érdekeket vigyék előbbre mindenki más érdekével szemben. Ha az embereket a sarokba szorítják, -ahogy ezt a közel kelet nemzsidóival tették - ez néha visszaüt. Ez történik ma, és még inkább fog a jövőben. A zsidók visítani fognak ellenségeik vére után, ahogy ezt Diane Feinstein és más zsidók teszik. Washingtoni lakájaik le fognak csapni ellenségeikre, mint Bill Clinton és mások előtte. Ennek következményeként a zsidók ellenségeinek száma határtalanul meg fog nőni- nemcsak a Közel-Keleten.

Még itt, az Egyesült Államokban is sokan vannak - beleértve azokat is, akik még sohasem hallgatták meg adásaimat, és valószínűleg sok alapvető tételemmel nem értenek egyet - akik pontosan értik, hogy miért támadták meg az Egyesült Államokat ezen a héten. Nem mindenki futballista, baseball rajongó vagy Oprah néző ebben az országban. Néhányan tudnak önállóan gondolkodni - valójában sok millió képes erre. És ezeknek a millióknak egy része tudja, hogy ez nem ismeretleneknek szóló hálareakció volt, melyet Közel-Keleti terroristák végeztek, akik egyedül felelősek a New Yorki és Washingtoni halálesetekért. megértik azt, hogyha egy nemzet vezetőinek nem elsőrendű gondja az adott nemzet jóléte és biztonsága, akkor valószínűleg rossz dolgok fognak történni.

Megértik, hogy azok, akik a repülőket a világ kereskedelmi központjába és a Pentagonba vezették, azért tették azt, mert az US. kormánynak az a része hajtotta őket ebbe, akik a zsidók érdekében tevékenyek és nem az Egyesült Államok népének érdekében. A futball anyukák és a baseball szurkolók haragja az arabokra és mohamedánokra fog irányulni, de sok olyan ember lesz, aki megérti, hogy amíg megengedjük, hogy zsidók irányítsák országunkat, egyik baj fogja a másikat követni. Nekem biztosan az a szándékom, hogy mindent megtegyek azért, hogy több ember értse ezt meg.

A Time magazin 4 millió olvasója olvashatta Charles Krauthammer magyarázatát arról, hogy terrorizmus és gyilkosság rendben van, ha zsidók végzik ki ellenségeiket. És ez a négy millió Times előfizető a következő hetekben azt fogja olvasni, hogy miért kell a terrorizmust és gyilkosságot szigorúan megbüntetni, ha a zsidók ellenségei ütnek vissza kétségbeesésükben. de mint tudjuk, ezt nem fogja mindenki bevenni.

Az Oklahoma City-i szövetségi épület bombázása után, amely a kormány elleni megtorlás volt, mert a kormány két évvel ezelőtt Waco-ban ártatlan polgárok százait gyilkolta le, a tömegmédia messzemenően figyelmen kívül hagyta ezt az okot és a bombázásért a felelősséget a "jobboldali szélsőségesekre" próbálta hárítani. Néhányuk ma is rám hivatkozik, mint a bombázás kiagyalójára. Most meg fogják próbálni elterelni a közvélemény figyelmét arról, hogy a bombázás tulajdonképpeni oka az US kormány függősége Izraeltől. Minden média szóvivő és minden politikus úgy beszél az eheti támadásról, mint "gyáva" és "nem provokált". Igen a zsidó pártvonal, és ezért minden média és minden politikus pártállása az, hogy az eseményeket "nem provokálták ki". Minden héten hallgatom őket, és egyikük sem utal arra a lehetőségre, hogy lehet hogy okuk volt a támadásoknak, hogy ezeket saját viselkedésünk provokálta ki. Ennek még a gondolatára is egy "nem, nem" a válasz.

De ez a fajta csalás nem működik jól, mint régen. Sok ember mögé lát. És én segítek nekik- és önnek is ezt kell tenni, mert az Amerika ellenes bosszú csak épp elkezdődött. Sokkal de sokkal több ártatlan embert fognak megölni, mert az US kormánya a zsidók parancsait hajtja végre. Irakban már majdnem egy millió embert öltünk meg, mert a zsidók ezt követelték. A zsidók, kezdve Madeleine Albrighttal és azokkal, akiknek ő parancsolt, azt követelték, hogy blokádot hívjunk életre, hogy az iraki gyerekek éhenhaljanak. Ez provokáció, és egy a sok közül. Egyre több embernek kell erről elgondolkozni, amikor a végső felelőst keressük a múlt heti támadásokra.

Ahogy elmondtam, az eheti támadások csak kezdetet jelentenek. Természetesen nem tudom pontosan, hogy mi következik, de biztosan jön a biológiai terrorizmus. Amikor az jön, annak halálos számlája eltörpíti az eddigieket. És újra, a legtöbb TV néző el fog mindent hinni, amit a zsidók mondanak neki, és Bush úr a biológiai támadást fogja "nem provokáltnak" nevezni, el fogja az aszpiringyárak bombázását rendelni Iránban és Irakban, Afganisztánban és Szudánban, hogy megmutassa a lemmingeknek, hogy ő erős vezető és csinál valamit. De a gondolkodásra képes emberek közt tovább fog nőni azoknak a száma, akik meg akarják érteni, hogy kit kell vádolni a történtekért. És egy igazi, végső megoldás iránti igény is nőni fog. Ekkor már nem én leszek az egyetlen, aki ujjával a jó irányba mutat és a probléma végső megoldásáról beszél.

Köszönöm, hogy meghallgatták mai adásunkat.