|
Mi a Nemzeti szövetség?
A http://www.natall.com (vagy http://www.natvan.com) oldal célkitűzéseinek leírása. Ez a szervezet nemcsak céljaink megvalósításán dolgozik, hanem hátterében átfogó világnézet áll, egyfajta ideológia. A republikánusokkal vagy a demokratákkal ellentétben, akik programjaikkal csak választókat akarnak nyerni, céljainkat nem a médiákban jól hangzó válasznak szánjuk aktuális politikai, társadalmi vagy gazdasági problémákra, hanem arra törekszünk, hogy fejezze ki ideológiánkat és világnézetünket.
Általános elvek:
A Nemzeti szövetség céljai:
A Nemzeti szövetség programja
Néhány tag bemutatkozik
Olyan világgal tartjuk magunkat egységesnek, amely a természet törvényei szerint fejlődik. Egyszerűen kifejezve, csak egy valóság van, amit mi természetnek nevezünk. Nem hiszünk a szubjektivisták egyéni valóságában, vagy a szupranaturalisták által létrehozott elválasztásban a látható világ és a magasabb valóság között. Mi a természet része vagyunk és így annak törvényei uralkodnak fölöttünk. Ezeknek a törvényeknek keretein belül tudjuk saját sorsunkat irányítani. Ha itt hibát követünk el, senki sem tud megvédeni minket saját ostobaságunk vagy gyöngeségünk következményeitől. Más szavakkal magunk vagyunk felelősek sorsunkért, életterünk állapotáért és fajunk sorsáért.
Látásmódunk világosan elhatárolódik a szemita látásmódtól, amely az embert a világ többi részétől függetlenül tekinti, és isteni, de mégis emberrel rokon erőre hivatkozik, amely az embert és környezetét természetfölötti törvényekkel irányítja. Akik ezt a látásmódot vallják, szívesen vallják ezzel egy időben azt, hogy semmi módon nem felelősek a saját sorsukért. Ha váratlanul kevéssé örömteli dolgokkal állnak szemben, azt mondják megadóan, hogy ez Isten (vagy Allah vagy Jehova) akarata. Szilárdan meg vannak arról győződve, hogy az embernek nem kell törődnie jövőjével, mert Isten védő keze mindenen rajta van.
Azokban az időkben, amikor Európa a legerősebben állt a szemita gondolkodás befolyása alatt, kegyelet nélkülinek tartották azt, ha emberek olyan dolgokkal törődtek, amit Isten felelősségének tartottak. Aki a természet jelenségeit akarta megérteni vagy befolyásolni, vagy hagyományos intézmények szerepét, elutasításba ütközött. (Ez a fajta gondolkodás még ma is nagyon elterjedt bizonyos iszlám országokban és fundamentális zsidó vagy keresztény szektákban az USA-ban és máshol)
Világunk hierarchikusan van szervezve. Mi az árja (vagy európai) fajhoz tartozunk, amely évezredeken keresztül fejlődött ki és a természetes kiválasztódás útján optimálisan illeszkedett be környezetébe. Azokban a fajokban, melyek az északi rideg és taszító környezetben fejlődtek ki, ahol a tél túléléséhez tervezés és önfegyelem kellett, sokkal gyorsabban fejlődtek ki a jó szellemi képességekkel megáldott egyének, akik föltétlenül szükségesek akkor, amikor problémákat kell elemezni és megoldani, tervezni a jövőt és önuralmat gyakorolni, mint azok, akik trópusi területeken mindig ugyanazon a hőmérsékleten éltek. Ennek következtében ma különbözőek a fajok képességei a civilizált társadalom fölépítésében és fönntartásában, és, általánosabban megfogalmazva, adottságukban, a természetnek fejlődésük során segítő kezük adásában.
Egy faj egyénei is jelentősen különböznek egymástól. Így például néhánynak világosabb elképzelése van a világról, alkotóképesebb vagy fegyelmezettebb, mint másoknak. Az ideális közösség úgy veszi ezeket a különbségeket figyelembe, hogy egy egyén az állam irányítását képességei arányában mértékben befolyásolhatja.
Az egyenlőség hívei a fajok közti civilizációs különbséget és az egy közösségben meglevő társadalmi különbségeket külső körülményekre vezetik vissza, melyeket véleményük szerint meg kellene változtatni, hogy megszűnjenek az egyenlőtlenségek. Afrika könnyen elérhetné az európai civilizáció fokát, ha a nyugati világ elég fejlődési segítséget adna (a gyarmatosítás alatt elszenvedett 'igazságtalanságokért'), és mindenki mindent elér a társadalomban, ha a külső feltételek (mint a lakások minősége, vagy az iskoláké) megfelelő szintűek. Hangsúlyozzák, hogy a fajok és a faj egyes egyedei közti különbségek természetellenesek és igazságtalanok, következésképpen föl kell őket számolni.
Mint olyan emberek, akik tudatos kapcsolatban állnak saját természetükkel és a világgal, kötelességek és a felelősség elkerülhetetlen hierarchiájával állunk szemben.
Először a természetet, melynek mi is részei vagyunk, kell támogatnunk erőnk szerint annak örök kutatásában a magasabb fejlődési fok és a magasabb életformák után. A múltban néhány írónk és filozófusunk foglalkozott ezzel a kötelességgel. Friedrich Nietzsche a "felsőbbrendű ember" megvalósítását tartotta kívánatosnak, George Bernard Shaw pedig utalt feladatunkra, hogy támogassuk az "életerőt" annak az önismeret és a magasabb tudati szint utáni kutatásában.
Másodszor fajunkért közösen vagyunk felelősek. A természet kifinomította és tökéletesítette az árja faj különleges tulajdonságait, hogy bennünket képessé tegyen feladataink megoldására. Noha a természet más életformákat és fajokat is teremtett, mi mégis egész különösen saját fajunknak vagyunk elkötelezve, és azon kell igyekeznünk, hogy az túléli korunkat, tovább fejlődik és eredetiségét megtartja a jövőben is.
Harmadszor különösen fajunk azon tagjainak vagyunk elkötelezve, akik a többieknél jobban vannak különös felelősségünk tudatában és megpróbálják lehetőségeik szerint támogatni ezt a célt.
Negyedszer önmagunknak tartozunk azzal, hogy olyan erősek és szorgalmasak legyünk, amennyire erre képesek vagyunk.
Elismerjük ezt a felelősség hierarchiáját ellentétben az individualistákkal, akik csak saját hasznukat ismerik, és a humanistákkal, akik nem ismerik el faji felelősségüket.
A fenti tételek a következőképpen foglalhatók össze:
Céljaink már az eddig mondottakból is levezethetőek, és éppen olyan forradalmiak. Azok a dolgok, amiket a következő tíz évben akarunk elérni, ezek szerint lépések a következő negyed évszázad céljaihoz vezető úton, amelyek annak előkészítése, amit száz év alatt akarunk elvégezni. Lehet hogy nem tűnik realisztikusnak, hogy itt írjuk le azt a világot, amelyet ezer vagy akár száz éven belül akarunk megvalósítani; ugyan szemeink előtt világosan látszanak alapelveink, amelyek szerint ezt a világot föl akarjuk építeni, de nem tudhatjuk hogy ezeket mennyire kell megváltoztatni útközben előre nem látható véletlen események következtében.
Ennek ellenére célszerű, hogy már ma alakítsunk ki egy konkrét képet arról a világról, amelyet el akarunk érni, noha ez a kép az idők folyamán még valószínűleg változni fog. Ha erről az új világról beszélünk, amelyet a mostani világ romjain akarunk megalkotni, meg kell határozni az arra szükséges időt, hogy ellenségeink legyőzve heverjenek, forradalmi harcunk véget ért, és a mai idő szellemi és anyagi romjait eltakarítottuk. Így legalább föl tudjuk vázolni az új világ bizonyos alapvető jellemvonásait:
Szellemileg egészségesebb időkben elődeink a Föld azon részeit vették birtokukba, amelyek éghajlatilag fajukhoz illettek: Egész Európát, az amerikai világrész mérsékeltebb területeit, Ausztráliát és Afrika déli részét. Mindezek a területek, melyek hagyományos életterünkhöz tartoznak, újra teljesen fehérré kell hogy váljanak. Az Egyesült Államokban, Angliában és a többi árja országban tomboló multikulturalizmus legyőzése után újra birtokunkba kell venni a Föld egy részét, amely fajilag tiszta és ahol fajunk szabadon kibontakozhat. Fehér iskolákra, fehér lakóterületekre, fehér munkahelyekre és fehér farmokra van szükségünk. Nem fehéreket nem szabad területünkön tovább eltűrni. Emellett elég területre van szükségünk kibontakozásunkra.
Minden ahhoz szükségest meg fogunk tenni, hogy fehér életterünket létrehozzuk és megtartsuk. Ideiglenes problémák nem fognak megijeszteni bennünket, mert jól tudjuk, hogy az élettér elkerülhetetlenül szükséges túlélésünkhöz. A fajilag egyre színesebb világot, melyet az utóbbi száz év katasztrofális politikája hozott létre, nemcsak le kell állítani, hanem vissza kell csinálni.
Új társadalomra van szükségünk, melyet árja értékek irányítanak és az árja emberrel összhangban vannak. A fehér világnak nem kell teljesen homogénnek lenni: germán, kelta, szláv és balti közösségeknek (mindnek saját hagyományaival és nyelvével). Szemita és más nem árja szokásokat viszont minden körülmények között ki kell irtani. Újra olyan szellemi és társadalmi környezetre van szükségünk, ahol árjaként szabadon fejezhetjük ki magunkat a zenében, művészetben, építészetben, irodalomban, filozófiában és a médiákban.
Ez konkréten kifejezve olyan társadalmat jelent, ahol fiatal nők és férfiak azért jönnek össze, hogy keringő, polka vagy más fehér táncot táncoljanak. Ez popzenét jelent Barry Manilow mentesen, művészeti kiállításokat Marc Chagall mentesen, és olyan filmeket, ahol egy nem fehér föllépése annak a világos jele, hogy itt a heti híradó vagy történelmi dráma fut a régi rossz időkből. Továbbá ez azt is jelenti, hogy a lakóterületeken, iskolákban, munkacsoportokban és egyetemeken a családiasság és bajtársiasság szelleme fog uralkodni, melynek alapja a közös múlt és a közös jövő; a felelősség és a gyökeret vertség érzése és erkölcsileg olyan irányítottság, amely az embert képessé teszi azt fölismerni, hogy mi természetes és mi degenerált és rossz; a lélek mélyéből fakadó érzés, melyet nem kötnek babonák és dogmatikus gondolkodás, és amely messze túlhalad a mai egyházhoz kötött szellemi életen.
Olyan kormányra van szükség, amely teljesen fajunk szolgálatában áll, és minden nem árja befolyásnak ellenáll. Olyan kormányt akarunk, melyet ugyan szilárd alapelvek vezetnek, de mégis képes arra, hogy rugalmasan reagáljon a kihívásokra és lehetőségekre. Korrupció mentesnek kell lennie, és képesnek arra, hogy fajunkat a történelem útjain károktól megvédje.
Az Egyesült Államok történetét két fázisra lehet felosztani. A függetlenségi nyilatkozat utáni első száz évben az ahhoz az alapelvhez hű kormányunk volt, hogy egy jó kormány lehetőleg keveset avatkozik a polgár ügyeibe, és ezzel követte az alapító apák gyanakvását egy túl erős végrehajtó hatalommal szemben. Törődött ugyan a honvédelemmel, a postával és sok más dologgal, ame4lyek a fiatal nemzet működéséhez elengedhetetlenül szükségesek voltak, de nemigen avatkozott polgárai életébe és legtöbbjüknek sok szabadságot hagyott mindennapjaik alakításában.
A tömegdemokrácia megjelenése (valamint a választójog megadásával nőknek és nem fehéreknek) és a tömegmédiák növekvő befolyása következtében, melyek egyre jobban zsidó befolyás alá kerültek, az amerikai kormány lépésről lépésre azzá a rosszindulatú szörnyeteggé változott, melyet mindannyian ismerünk, és amely ma a legszörnyűbb és pusztítóbb veszéllyé lett a fehér faj számára.
Sok hazafi egyik szeme sír, amikor az alapító atyák idejére pillant vissza, amikor a kormány még kevésbé volt "demokratikus", és alig avatkozott be életükbe. A távoli jövőben talán újra ilyen lesz kormányunk. Tény viszont, hogy hatalomátvételünk első néhány évtizedében erős és központosított kormányra lesz szükségünk, mely olyan fontos feladatokat, mint országunk faji tisztítását, a pusztító intézmények semlegesítését és társadalmunk újraszervezését az új elvek szerint kell hogy elvégezzen. Talán legfontosabb feladata a faji degeneráció ezeréves folyamatának visszafordítása hosszútávú eugenikai programokkal, amelyeknek Európa és Amerika teljes lakosságára vonatkozni kell. Egy ilyen feladatot nem lehet határozott kormány és nagy szervezetek nélkül megvalósítani.
Az új kormány szerkezeti részleteire vonatkozó kérdések jogosak ugyan, de nincs alapvető jelentőségük. Céljainkat el tudjuk érni a mai tömegdemokrácia segítségével, ha mindazokat a fejeket, akik a médiákat uralják, szervezetünk, a Nemzeti szövetség tagjaival helyettesítjük, ami egy átmeneti időszakban egyébként is kifejezetten praktikus. Hosszabb távon kétségtelenül egy becsületes, megbízható kormányra lesz szükségünk, amely nem bújik meg a tömegdemokrácia csaló látszatvilága mögé. Egy politikusokból álló kormány, függetlenül attól, hogy ki uralja a nyilvános véleményformáló szerveket, nemcsak lassú és hatástalan, de magas fokon veszélyezteti azt a korrupció és a hatalommal való visszaélés.
Az új kormányban gondosan kiválogatott és feladatukra jól előkészített emberekre lesz szükségünk, és nem a szokásos értelemben vett politikusokra, akik ugyan karizmatikusak, de zavart viszonyuk a valósághoz. Olyan férfiakból és nőkből álló kormányra van szükségünk, akik hivatalukat tiszteletben tartják, és szinte vallásos viszonyuk van munkájukhoz. Nem akarjuk itt azt sem elhallgatni, hogy az új kormány legfontosabb intézménye az lesz, amely a jövőbeni kormánytagokat választja ki, képzi ki és szigorú vizsgának veti őket alá, akik, szemben a mai politikusokkal és bürokratákkal szinte világi papok lesznek. Az ezeket az embereket előkészítő intézet megvesztegethetetlen és becsületes kell hogy legyen és azt határozott alapelvek szerint kell vezetni.
Egy jó oktatási rendszer három célt elégít ki: először is, egy nép kulturális, szellemi és intellektuális örökségét adja tovább a nemzedékeknek., másodszor tudást és képességeket ad tovább, harmadszor az egyén jellemét gyermekkorától felnőttkoráig.
Az első célt a tények és ötletek továbbadása a nyelv, történelem, tudomány, erkölcs és további szakokban jelenti. A második célt úgy elégítjük ki, ha a gyereknek képességeket adunk át (mint például egy zeneszerszámon való játékot, a hegesztést, egy vállalat vezetését, a gépírást, az autójavítást, fegyverrel vagy e nélkül való harcot, rajzolást, úszást, az utódok fölnevelését, a föld fölszántását és bevetését vagy egy ház építését), melyek neki és/vagy a közösségnek hasznosak. A harmadik célt kihívással, vizsgával, gyakorlással érjük el. A gyereket arra kell rávenni, hogy akaratát keresztülvigye, hogy gyakorolja az önfegyelmet, hogy elbírja a kellemetlen dolgokat, hogy terveket szőjön és kivitelezzen, hogy uralja félelmét, hogy felelősséget viseljen és becsületes legyen. Röviden, elsősorban azokat a jellemvonásokat kell erősíteni, amelyek az árja társadalomban értékesek.
De még azokon a területeken, amelyek nem multikulturálisak, bűnös módon elhanyagolja jelenlegi oktatási rendszerünk a harmadik célt, és az első kettőt sem követi megfelelő intenzitással. Elsősorban azért bukik meg, mert nem érti világosan a fenti célokat. Ahhoz, hogy egy gyereknek továbbadjuk a kulturális örökséget, először tisztázni kell, hogy egyáltalán kinek az örökségéről van szó. De az ilyen megfontolások manapság politikailag nem korrektek és ennek következtében nem megengedettek.
Még ötven évvel ezelőtt, amikor lehetséges volt az európai értékek továbbadását követelni gyermekeink számára, sok tanár és pedagógus nem ismerte föl ennek a követelésnek az igazi célját. Az európai örökség továbbvitelének tényleges oka nem az, hogy a fiatalok az iskola elvégzése után jólfizetett állásokat kapjanak, vagy hogy lehetőleg kellemes és intelligens beszélgetőpartnerekké váljanak, hanem arról van szó, hogy megkapják az európaiság (faji) jelentőségét és így jobb hazafiakká váljanak. Minden ténynek és eszmének van egy szellemi-faji komponense, és éppen ezeket kell gyermekeink nevelésénél előtérbe állítani.
Mi természetesen a tudás és képességek átadásánál (1. cél) hivatásbeli és nemi, és a jellem formálásánál nemi beosztást fogunk végezni. Nem minden gyereknek kell föltétlenül görögül, latinul tudni és az integrál és differenciálszámítást ismerni azért, hogy faját és annak tulajdonságait megismerje. Egy jó oktatási rendszernek viszont minden tanulónak közös alapműveltséget kell adnia, hogy a társadalom minden tagja teljesen érezze, hogy ő a nemzet része. Egy fiúnak, aki géplakatos akar lenni, szükséges, hogy Homéroszt legalább fordításban olvassa, és mindenki, aki később irodalmat akar tanítani, meg kell ismernie legalábbis a legfontosabb kézműves tevékenységeket.
Egy új és jó oktatási rendszer akkor járul legjobban hozzá az árja társadalom javához, ha a tanulók jellemének formálásához hozzájárul (3.cél). Az olyan képzés, mely az egész személyiség fejlődéséhez hozzájárul, az ókori Görögországra megy vissza és a Német Harmadik birodalom idején egy sajnos nagyon rövid idejű reneszánszt ért meg, mielőtt azt a tekintélyt nem tisztelő nevelés pártfogói száműzték életünkből. Ma az árja világ tele van a tekintélyt nem tisztelő nevelés ábrándképeinek kinövéseivel. Képzést már csak napi pár órában adnak át az iskolákban, ahol zűrzavar uralkodik és a fegyelem minimális. A gyerekek egy teljesítmény-előírások nélküli, tisztességi szabályok nélküli és tekintélymentes világban kell hogy fölnőjenek. Az eredmény megrázó: Férfiak erő és határozottság nélkül, nőietlen nők. Cél- és önbizalomhiány, a lakosság önfegyelem és belső erő nélkül, csak a gyors "szerencse" elérése után kutatva.
Ha végre gondoskodunk arról, hogy minden gyerek genetikai irányzatának megfelelően lehetőleg erős, jó képességű és tudatos tagja legyen társadalmunknak, akkor erősebbek leszünk, mint minden más faj, amely nem ismer olyan képzési rendszert, mint a mienk.
Minden kormány gazdasági programját két alapvető vonásán mérjük: először is a gazdagság és a faj jóléte hosszú távon, másodszor az emberi természeten. Ez nem jelent mást, mint hogy a gazdasági intézkedések megítélésénél mindig két kérdést kell szem előtt tartanunk: Használnak-e vagy károsak fajunk számára? Összhangban vannak-e az emberi természettel?
Más szavakkal, egy gazdasági intézkedések hatását fajunkra kritikusan kell szemügyre vennünk, és alkalomadtán ragaszkodni ahhoz, hogy ezek pozitívak legyenek és az emberi természet realisztikus és világos megértésén alapuljanak.
A fenti kritériumokat jobban értjük, ha röviden szemügyre veszünk két teljesen különböző gazdasági modellt, a marxizmust és a Laisser-faire-kapitalizmust:
A marxista gazdaságpolitika inkább az emberi elégedettséget tűzi ki céljának, mint a faji haladást, és amellett olyan elvekre támaszkodik, amelyek nincsenek összhangban a valósággal és az emberi természettel. A gazdasági jólétet minden embernek többé-kevésbé igazságosan akarja elosztani. Emellett a marxizmus elnyomja a faji haladás lehetőségét, mert ez automatikusan bizonyos egyenlőtlenséget visz az egyes egyének és a történelmi fejlődések közé.
Hogy valaki a marxista törekvést a lehető legnagyobb elégedettség irányába a lehető legnagyobb számú férfi és nő számára előnyben részesíti a Nemzeti szövetség törekvésével szemben, mely erősebb, intelligensebb és szebb férfiak és nők létrejöttét kívánja, az az ő dolga. A marxizmus nem értékei választásában bukott el, hanem azért, mert nem ismerte el az emberek egyenlőtlenségét és az emberi szándékok valódi hajtóerejét. Ha egy ember nem tud hasznot húzni munkájából, akkor rosszul dolgozik; és ha az állam urai állásukat nem saját teljesítményükkel érték el, akkor ez az állam hamar tönkre fog menni.
A marxistákkal szemben nekünk az a véleményünk, hogy az egyéneknek egymással konkurálniuk kell, munkájuk gyümölcsét maguknak kell leszüretelniük és annyi befolyásuknak kell maradni a társadalom alakulására, amennyi a képességeikkel arányos. Csak így fognak keményen és hatásosan dolgozni, és magukat a képességek hierarchiájába besorolni, amely erősebb, gazdagabb és jobban vezetett közösséget eredményez. Kétségtelenül sok olyan ember is lesz, akik nem akarnak dolgozni vagy akik genetikai okokból korlátozottan munkaképesek. A jól teljesítőt büntető és a kudarcot vallót jutalmazó marxista módszer helyett azt akarjuk, hogy társadalmunk kevéssé teljesítőképes tagjai ne szaporodjanak tovább és ne legyenek még többen a következő nemzedékekben.
A Laisser-faire-kapitalizmusban a társadalom, mint egész nem ismer célokat. Csak az egyes egyének törekvései jelentősek. Ezek ugyan nagyon motiváltak, mert erő, agresszivitás és felelősség nagyon kifizetődő a kapitalista rendszerben, de nincs egységesítő eszmerendszerük, amely nélkül éppen a kapitalista társadalom bukhat el saját rendszeréből következő gyöngeségei miatt. Az egyik ilyen gyöngeség, hogy a gazdagok mind gazdagabbak lesznek, míg a szegények mind szegényebbek, amely nemcsak azért történik, mert tulajdonosának már meglévő tőkéje hatalmas előnyt nyújt a további tőkéért vívott harcban. Ha a személyes nyereségvágy lesz az ember egyetlen hajtóereje, akkor azok, akik már gazdagok, állandóan kísértés alatt állnak, hogy megkíséreljék a meglevő politikai rendszert saját javukra korrumpálni, amely érdek gyakran éles ellentétben áll a közösség érdekeivel. A munka árát lehetőleg alacsonyan tartják, korlátozzák a szabad versenyt, kizsákmányolják a környezetet anélkül, hogy ennek távlati hatásaival tisztában lennének. Az ellenőrizetlen kapitalizmus szociális kiválasztódást okoz, amely feszültségekhez sőt véres osztályellentétekhez vezethet, és ezzel minden faji haladás akadályává válhat, különösen akkor, ha a tőkefelhalmozódás a társadalom fő céljává emelkedik.
Olyan gazdasági rendszerre van szükségünk, amely az egyénnek lehetővé teszi, szemben a marxizmussal, hogy képességei és ereje szerint valósítsa meg önmagát, de amely nem engedi meg neki, mint a kapitalizmus, hogy társadalmilag vagy fajilag káros viselkedést tanúsítson. Gazdasági rendszerünket úgy kell kialakítanunk, hogy az nem lehet az ingatagság zsákmánya, amely a kapitalizmus sajátsága. Szociálisan rugalmasnak kell maradnunk, hogy erős és jóképességű embereknek mindig lehetősége legyen személyisük kifejtésére és megjavítására. Gondunk kell legyen arra, hogy a tőke nem tudja a közösséget saját előnyére megváltoztatni. Ha sikeres gazdasági rendszert akarunk fölépíteni, akkor ennek a faji haladás fő alapelvével harmonizálnia kell.
Fehér férfiak és nők a világon mind jelentéktelenebb kisebbség lesznek. Míg a barna és fekete fajok gyorsan szaporodnak, a fehérek növekedése megállt, sőt visszafelé halad. Emellett nem fehérek egyre erősebben vándorolnak be valahavolt fehér területekre és ezzel együtt erős fajkeveredés lépett föl.
Ha nem kellene törődünk ezzel a demográfiai problémával, akkor feladatunk egyszerűen annyi lenne, mivel a fehér kormányoknak még megvannak eszközeik arra, hogy a nem fehérek bevándorlását megállítsák és a nem fehér lakosságot deportálják. Az ilyen eszközök használata, mely mindennemű fejlődési segítség leállításával párosulna a harmadik világ részére, megengedné a természet erőinek, hogy a nem fehér lakosság növekedését a legrövidebb időn belül megszüntesse, mert a színeseknek semmiféle lehetőségük nem lenne hadi vagy más eszközökkel védekezni ez ellen.
Amerika erkölcsileg és eszmeileg legdegeneráltabb városi népességcsoportjai sem tudnának hatásosan ellenállni a határozottan tevékeny kormánynak. Ezeket a népességcsoportokat az egyenlősdit és multikultúrát propagáló gondolkodásmód úgy áthatotta, hogy köztük maguk a fehér egyedeknek is csak egy kis csoportja képes önmaga megmentésére, míg a többség a végső tisztogatások zűrzavarában fog eltűnni.
Sajnos a II. világháború óta egy kormány sem képviselte értékeinket és eszménket. A fehér kormányok a világon mindenütt reménytelenül korruptak és zsidóbarát elemek karmai között vannak. Amíg mi nem vagyunk képesek saját kormányunk irányítását visszanyerni, nem tudjuk a demográfiai problémát megoldani és fajunknak nem tudunk biztos jövőt biztosítani. Programunk legfontosabb célja a kormányzás felelősségének átvétele kell tehát hogy legyen. Ha ezt nem érjük el, akkor hosszú távon minden más tevékenység céltalan.
A kormányhatalmon azt a jogot értjük, hogy törvényeket hozzunk és ezeket alkalmazzuk. Ebből a jelenlegi hatalmi rend teljes feloszlatása és annak pótlása következik, így például a kongresszusé, a törvényszékeké, a katonai és rendőri vezető állásoké és a médiáké.
Egy elnök puszta megválasztásával nem kapjuk meg a kívánt kormányhatalmat. Egy állam vagy kormányfő sem képes, akkor sem, ha puccsal került hatalomra és a katonai vezetőség támogatását élvezi, arra, hogy egy modern fehér állam más elemei ellen egyedül keresztülvigye akaratát. Hogy feladatunkat el tudjuk látni, hatalmunknak teljes mértékűnek kell lenni, tehát a hatalmi rendszer minden elemét átfogónak. A militáns fehér csoportok egyetlen még olyan erőszakos felkelése, melynek során tüntetéseket és felvonulásokat katonai akciók kísérnek, lesz eredményes, amíg a hatalmi rendszer legfontosabb helyeit ellenségeink foglalják el. Egy modern fehér államot sem tud egy üvöltő csőcselék a citadellán kívül alapjaiban megrázni, ha a forradalmi elemek nem építettek már a citadellán belül egy erős pozíciót. Ez nem volt másképpen a polgárjogi mozgalmak idején, amikor feketék hordái leégették az amerikai belvárosokat és hatalmas, sokszor erőszakos meneteket rendeztek. A feketék akciói hatástalanok lettek volna, ha szimpatizánsaik egy része nem lett volna fontos pozícióban a sajtónál és a politikában. Esetünkben fordítva áll a dolog, mivel a hatalom bástyái elszánt ellenségeink kezében vannak.
Azt a hatalmat, melyet mi akarunk, nem lehet ravaszsággal, sem beszivárgással és szubverzióval, hanem csak úgy elérni, hogy először szolid forradalmi infrastruktúrát hozunk létre, amely lehetővé teszi számunkra sok fronton forradalmi akciók keresztülvitelét sok éven át, és aztán erre az infrastruktúrára új hatalmi rendszert építünk, mely jelenlegi ellenfeleink hatalmi struktúrájának pontos mása.
Az új vezetési struktúrának nem kell a régit, melynek helyére lép utánozni, és azzal különösen nem kell a szokásos értelemben konkurálnia. Ehhez egy példa: téves lenne föltenni, hogy mi olyan forradalmi rendfenntartói vagy katonai szervezetet tudnánk fölépíteni, amely hatásosan összemérhető lenne mai kormányzatunk hasonló szervezeteivel. Inkább alapvető rendőri és katonai egységeket kell létrehoznunk, amelyek először csak a meglévő kormányrendszerben koordinálják az új tagok fölvételét, később aztán, teljesen kiépített keretszervezetként a széteső kormányzati katonai és hadügyi szervekből a legjobbakat és legszorgalmasabbakat átvenni és megszervezni.
Még tömegmédiáink sem kísérelhetik meg azt, hogy összehasonlíthatóak legyenek ellenségeink médiáival. Csak az egész fehér népességet kell ötleteinkkel és elveinkkel megismertetni és biztosítani az állandó információfolyamot híveinkhez. Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy a fehér lakosság többsége a jövőben is jobban érdeklődik a sport és a TV sorozatok iránt, mint a mi híreink iránt, ami minket nem zavar különösebben. Csak forradalmunk utolsó fázisában fogunk a zsidókkal harcolni az amerikai nép figyelméért, és mi fogunk győzni ebben a harcban. Tömegmédiáink a régi rendszer összeomlása és az új rend kezdete előtt létfontosságúak lesznek, hogy lakosságunk fehér részével fönntarthassuk a kapcsolatot. A kormányzás sikeres átvétele lehetetlen ezek nélkül a médiák nélkül.
A kétkedőt, aki alig tud más rendszert elképzelni, mint azt, amit már ismer, a régi és új rendszer közti alapvető különbségek láttán azt fogja hinni, hogy célunk, a kormányzás átvétele vagy egyserűen lehetetlen, vagy csak akkor lesz valószínű, ha mi olyan hatalmi struktúrát hozunk létre, mely nagyobb és erősebb, mint mai ellenségeinké; ha mi tehát egy, az US, hadseregénél erősebb hadsereget állítunk föl, ha olyan TV hálózatot, melynek több nézője van, mint az ABC, CBS és NBC-nek, olyan politikai szervezeteket, melyeket több választó választ, mint a demokrata vagy a republikánus párt.
Ez két okból nem szükséges: Először is ellenségeink hatalmi struktúrája gyorsan esik szét. Túlzás lenne ugyan azt állítani, hogy hatalmi struktúrái szemünk előtt teszik magukat tönkre, de hibáik és gyengéik hónapról hónapra nyilvánvalóbbá lesznek, mint az ízléstelen politikai kampányokban, amelyek csak olcsó show-hatásokra építenek, néhány politikus erkölcsi romlottságában, akik nem veszik figyelembe az érvényben levő törvényeket, és saját választóiktól is félnek, vagy a kormányt tekintve, amely nem elég bátor ahhoz, hogy szembenézzen azokkal a problémákkal, melyek népszerűtlen cselekvésre késztetnek. Kormányunk hitelessége mind csekélyebb lesz. Így nem csodálkozom, hogy sok amerikai polgár már nem is megy választani, mert szemükben a kormány csak egy drága bosszúság.
A rendőrség és a hadsereg még mindig lényeges hatalommal bír, melynek oka elsősorban a modern készülékek használata, mint a rendszer ellenségeinek számítógépes regisztrálása, a fejlett lehallgató-készülékek, a lézerirányítású rakéták, intelligens bombák, és más, magas műszaki szinten álló készülékeké. Az ember minősége viszont az utóbbi időben fokozatosan rosszabb lett. Ezért nem csak a kisebbségeket támogató programok pusztító hatása felelős, melyek a kormánytisztviselők szakképzetségét rontották, vagy a fehérek testületekhez való hűségét, hanem mindenek előtt az a tény, hogy a rendőrség és a hadsereg erkölcsi jogosultsága vált kétségessé. sokak közülük még meg vannak győződve fizikai erejükről, de belül nagyon jól tudják, hogy már régen nem a törvényt és a jogot képviselik. Idealizmusuk helyét egy cinikus karriergondolkozás váltotta föl. Hosszabb távon ez kétségkívül végzetes következményekkel fog járni.
Még a tömegmédiák is, annak ellenére, hogy akkora hatalmuk van a közvéleményre és a hatalmi rendszer minden elemére, mind sebezhetőbbek. Az amerikai nép a médiákat mind nagyobb kételkedéssel fogadja, mert fölismeri fehérellenes főoldalát és annak megsemmisítő hatását az erkölcsre, tisztességre és a kultúrára.
A második ok, amiért nekünk nem szükséges egy hatalmas hatalmi struktúra, hogy a lakosságnak azok a részei, akikhez szólni akarunk, mindig nyíltabb füllel hallgatja ügyünket, és hogy ellenfeleinket egyre kevésbé támogatják. Kormányunk és a zsidó médiák ugyan még mindig egy kemény maghoz szólnak, mint a zsidók, feministák, homoszexuálisok, bizonyos vallási csoportok, az új világrend kemény hívei, és szinte minden tisztviselő Washingtonban és a szövetségi államokban, de a többieket tekintve még azok között is, akiknek a jelenlegi rendszer kifejezetten hasznos, alig vannak igazi barátaik. A feketék és a keverékek nem igazán a kormány biztos oszlopai, pedig éppen őket kényeztette az utóbbi évtizedekben a kormány és még ma is nagyon nagy hasznuk van az állam intézkedéseiből. Az amerikai nép olyan lett, mint a régi Róma csőcseléke: Csak játékokat és kenyeret akar, és nem hajlandó olyan dolgokért síkra szállni, melyek személyes áldozatot követelnek.
Az előző részek a következőképpen foglalhatók össze: A helyzet az Egyesült államokban nem olyan szinte statikus, mint a hetvenes és a nyolcvanas években volt. Akkor a zsidó médiák szinte az egész amerikai közvéleményt hipnotizálták és nekik a valódi helyett egy látszatvilágot mutattak be. Ha valaki olyan szemtelen volt, hogy szót emelt emiatt, hogy Amerika mind feketébb, szegényebb és piszkosabb lett, annak hangját rögtön túlharsogták a médiák dicshimnuszai a multikulturális társadalomról, és a jövendő új világrendről, úgy, hogy panaszát rögtön mindenki elfelejtette vagy elejtette a füle mellett.
Az utóbbi időben annyira megszaporodtak a társadalmi rohadás és feloldási jelenségek, hogy a látszatvilág elhalványodik és a valósság már nem rejtett. Ez a folyamat felgyorsul a jövőben. Egyre több ember ismeri föl, hogy a császár meztelen, pedig a zsidó médiák tovább dicsérik ruhájának szépségét és díszességét, és mindenkit támadnak, aki ennek ellentmond. Ez a folyamat önmagában nézve instabil és ellenségeink nem tudják visszacsinálni. Hatalmi struktúrájuk egyes elemei tovább veszítenek erejükből, míg a fehér lakosság mind nagyobb része jóindulattal és érdeklődéssel fordul eszméink és véleményünk felé. Senki sem tudja részleteiben megjósolni, hogy hogyan fog végződni ez az instabil folyamat, amikor elérkezik ahhoz a ponthoz, hogy mi masszívan befolyásoljuk annak további fejlődését. Nem vitatott viszont, hogy ma kötelességünk tovább dolgozni egy forradalmi infrastruktúra fölépítésén, mely egy új, minden fejlődésre pozitívan reagáló hatalmi struktúra alapja lesz.
Egy forradalmi infrastruktúra az emberek és anyagi források összessége, melyek összefoglalva és megszervezve mindazokat a tevékenységeket kell hogy hosszabb időn keresztül életben tartsák, melyek a fent fölsorolt célok eléréséhez szükségesek. Az ahhoz szükséges tevékenységek közé tartozik a propaganda előkészítése és elosztása, önkéntesek toborzása, anyagi bázisunk biztosítása, önvédelem és belső fegyelem, a hírszolgálati információk gyűjtése és kiértékelése, tervezés és vezetés. Csak az ilyen tevékenységek állandó javításával és kiszélesítésével tudjuk végül elérni forradalmi céljainkat.
A Nemzeti szövetség tagjai különféle tevékenységekben vesznek részt, mint új tagok toborzása, és eszménk továbbadása. Szervezetünk véleményét és eszméit heti rádióadásban teszi közhírré, és kazettákon és videón valamint nyomtatásban.
Rádióadás: Amerikai disszidens hangok (American Dissident Voices), ez heti adás, rövidhullámon az egész világon eléri hallgatóit. Több középhullámon adó US adóállomás sugározza ki a programot helyi hallgatóknak. A kazettákon levő vagy a nyomtatott anyaggal ellentétben rádióadásunk általános közönséghez szól. Hallgatóink fehér férfiak és nők, akik ismerik Amerika és a fehér világ súlyos gondjait, de csak akkor képesek a jövőért való felelősségüknek eleget tenni, ha valaki segít nekik, az egyes problémákat részleteiben és politikai összefüggéseikben megérteni. az aktuális adási idők és frekvenciák a National Vanguard Books kiadónál megvehetők.
Nyomtatványok szétosztása: sok tagunk arra használja a Nemzeti szövetség nyomtatványait, hogy az amerikai közvéleményt informálja. Ha jelvényeket vagy szórólapokat egy témához, képregényeket gyerekeknek és fiataloknak, újságokat az informált olvasónak osztanak szét lakóhelyükön vagy munkahelyükön, megnövelik a köz érdeklődését a fontos témák iránt, olyan adatokat adnak, melyek általában nem könnyen beszerezhetők, és érdeklődőknek lehetőséget adnak arra, hogy szervezetünkkel kapcsolatba lépjenek. Míg néhányan névtelenek akarnak maradni ennél a tevékenységnél, mások inkább személyes beszélgetésben győzik meg az embereket a Nemzeti szövetség ügyéről.
Levelek, találkozók: Szervezetünk tagjai fölhívnak beszélgető műsorokban, vagy olvasói leveleket írnak újságok és folyóiratok szerkesztőinek és így terjesztik a Nemzeti szövetség nézeteit. Néha érdeklődőket hívnak meg házukba, és vendégeikkel együtt hallgatják meg az American Dissident Voices adását, vagy régebbi kazettáit.
Tagtoborzás és káderképzés: Néhányan aktívan vesznek részt szervezetünk felépítésében, amikor kiválasztott egyéneket, akik képzése, képességei vagy tehetsége gazdagítaná a Nemzeti szövetséget, megpróbálnak tagnak beszervezni. Egy tanszéken dolgozó például kikeresi azokat kollégát és a tehetségesebb hallgatói között azokat, akik a Nemzeti szövetség céljai iránt fogékonyak; egy üzletember megfontolja, hogy üzletfeleit beszervezi; Egy katona vagy rendőr napi kapcsolatait arra használja, hogy eszméink iránt fogékony tagokat toborozzon, és lehetőséget ad nekik arra, hogy fajuknak szolgáljanak, míg ezzel egy időben napi kötelességeiket végzik a hadseregben illetve a rendőrségnél.
A Nemzeti szövetség 1974 februárjában alakult meg. Sok tagja, aki az első órától tagja, egy másik szervezettől, a Nemzeti fiatalok szövetségétől jött át, melyet 1970-ben Dr. William L. Pierce alapított, egy fiatal fizikaprofesszor, aki oregoni tanszékét föladta, hogy azután népének szolgáljon.
A Nemzeti fiatalok szövetsége már akkor hasonló eszméket ápolt, mint a Nemzeti szövetség, de csak 30 évesnél fiatalabb tagokat vett föl, és munkáját iskolákra és egyetemekre koncentrálta. A Nemzeti szövetség alapításával olyan szervezet jött létre, amely minden korú ás képzettségű embernek nyitva áll.
Mivel a korai hetvenes évek politikailag és társadalmilag nagyon mozgalmas idők voltak, amikor zsidók és más csoportok, sokszor a vietnami háború elleni tiltakozás örve alatt erőszakos felvonulásokat szerveztek városaink utcáin és fehér társadalmunk tönkretevésére szólítottak föl, a Nemzeti fiatalok szövetsége militáns, harcos álláspontot foglalt el ezek ellen a destruktív elemekkel szemben. Attack! volt az első kiadott újságjának neve, amely tükrözi ezt az álláspontot. Ebben a korai időszakában a Nemzeti fiatalok szövetsége számos nyilvános akciót szervezett - ezek között szerepeltek fölvonulások transzparensekkel és plakátokkal, melyeket nemcsak kommunistákat, zsidókat és a fehér Amerika más közismert ellenségeit, hanem a washingtoni kormányt is, amely ezeket a csoportokat eltűrte és szinte támogatta tiltakozásukat, nyilvánosan vádolta.
Sajnos a Nemzeti fiatalok szövetségének akciói ahhoz túl jelentéktelenek voltak, hogy a napi politika eseményeket, a kormányzat álláspontját vagy a nyilvános tudatot befolyásolhatták volna. Alig erősítették a szervezetet, mert sok ember, akik ezeken az akciókon keresztül lettek figyelmesek a Nemzeti fiatalok szövetségére, csak nagyon felületes és rövid életű érdeklődést mutattak ügyünk iránt.
Amikor Dr. Pierceben és legközelebbi munkatársaiban tudatosult alapvető jelentőségük Amerika jövője számára, más irányba terelték programjuk súlypontját. Amikor a Nemzeti szövetség 1974-ben megalakult, munkája fő területe már az ellenségei fölött alkotott győzelme utáni föltétlenül szükséges szervezeti infrastruktúra felépítése volt, és eltávolodott az ellenségeivel folytatott felületes harctól. Ezzel egyidejűleg az új tagok beszervezésénél már nem a minőség, hanem a mennyiség lett a fő követelmény. 1978 áprilisában a Nemzeti szövetség megváltoztatta folyóiratának címét Attack!-ról Nemzeti élcsapatra (National Vanguard). A színes címeket és akcionizmusra való fölhívásokat Amerika politikai, társadalmi és faji helyzetének józan analízisei váltották föl.
Ez nem jelenti, hogy a Nemzeti szövetség álláspontja emiatt mérsékeltebb lett. Ellenkezőleg: 1978 májusában megjelent Dr. Pierce első regénye, a Turner naplók (Turner Diaries), amely már az attack!-ban megjelent sorozatként. Ez a kormány és az irányított médiák felháborodásának viharát vonta maga után. Szolid és hosszútávú programja a Nemzeti szövetségnek akkor ennek ellenére érettebb és komoly híveket hozott.
1978-ban tagjaink egy csoportja, akiket különösen a vallási és lelki része vonzott mozgalmunknak, életre hívták a Cosmotheist Community Church nevű szervezetet.
1978 után szervezetünk több éven keresztül sok új taggal gyarapodott. 1983-ban a Reagan kor stagnálása csökkentette tagjaink számát, és ez az irány folytatódott a nyolcvanas években, és ahhoz vezetett, hogy a Nemzeti szövetségnek nehezére esett az új tagok beszervezése, akik föltétlenül szükségesek a munka folytatásához. 1985 augusztusában a Nemzeti szövetség otthagyta Washington, D.C-i főhadiszállását és West Virginiába települt át.
Szervezetünk 1980-ban kiadta második könyvét "Hova, nyugati ember?" (Which Way Western Man?) címmel William Simpsontól. Ugyanebben az évben a Turner naplók második kiadása is megjelent. 1984-ben aztán a régen várt "Az Attack! legjobbjai" (The Best of ATTACK!) és a National Vanguard Tabloid is megjelent.
1987-ben a National Vanguard Books, amely a Nemzeti szövetség kiadója, saját egységként szerveződött újjá. 1989-ben megjelent a vadász (Hunter), Dr. Pierce második regénye. Randolph Calverhall "A kígyó sétája" (Serpent's Walk) 1991-ben jelent meg.
1991-ben a National Vanguard Books az audiókazetták eladását is fölvette programjába. 1991 decemberében szervezetünk elkezdte üzeneteit rövidhullámon az amerikai disszidens hangok (American Dissident Voices) adóján, mely heti rádióadás világszerte adni. 1992 óta ezt az adást néhány amerikai adó középhullámon is kisugározza.
1993 óta a National Vanguard Books színes képregény-füzeteket is kiad, melyek szervezetünk programját gyerekekkel és fiatalokkal ismereteik. Ugyanebben az évben kezdtük el egy videostúdió berendezését.
1989-ig az USA politikai klímája annyira megváltozott, hogy ismét több ember csatlakozik hozzánk. mind több fehér amerikai lesz annak tudatában, hogy országuk feloszlásának és alámerülésének közelében volt, és hogy a washingtoni politikusok nem voltak hajlandók, sőt nem voltak képesek arra, hogy a katasztrófának útját állják. Sok ember ezért fogadóképesebb lett híreinkre. A tagság újra növekedni kezdett, és 1990-1991-1992-ben megduplázódott. 1992 végén harmincszor több tag jelentkezett nálunk, mint 1989 elején.
Erő az egységből: mint a Nemzeti szövetség tagja, végre védekezhet a világ gondjai ellen, ahelyett hogy csak panaszkodjon miattuk. Erejét egyesítheti azoknak a férfiaknak és nőknek erejével, akik véleménye egyezik az Önével és ugyanazokat a politikai célokat követik, mint Ön. Egyedül lehet, hogy csak keveset ér el, szervezetünk más tagjaival együtt azonban befolyása lehet a politikai életre.
Vezetés és támogatás tagjaink számára: A Nemzeti szövetség publikációi segítségével mindig informálva van más tagok tevékenységéről, és szervezetünk aktuális programjairól, értékes bevezetőt és nagyobb teret kap saját cselekvéséhez. Szinte mindig visszanyúlhat tagjaink értékes tapasztalataira és különleges tudására, ahelyett, hogy teljesen egyedül fáradozna problémája megoldásán.
Az élet értékes dolog: nincs szebb és kielégítőbb az életben, mint egy nagy dologért kiállni és teljes erőnkkel és tehetségünkkel azért dolgozni. Szervezetünk tagjaként Ön részt fog venni a jövő alakításán és fajunk sorsának meghatározásán. Ezért Ön egy darab halhatatlanságot kap cserébe.
Szükséges feladat: a személyes kielégültségtől eltekintve, melyet Ön kétségkívül érezni fog, mint egy tényleg nagy dologért való harc részese, azért kell, hogy hozzánk csatlakozzon, mert mi az egyetlen helyes dologért szállunk síkra. Minden fehér bőrű személy, aki fajunk fenyegetettségét fölismeri, de vagy gyávaságból, vagy tiszta önzésből semmit sem tesz az ellen, nem méltó arra, hogy a fehér fajhoz tartozzon. A Nemzeti szövetség feladata nehéz és egyszersmind szükséges. Erre kell, hogy minden felelősségteljes férfi és nő állandóan gondoljon.
Ki léphet be: Minden nemzsidó fehér ember aki teljesen európai származású, legalább 18 éves és hajlandó a Nemzeti szövetséget fenntartás nélkül támogatni, tagja lehet szervezetünknek.
Nem léphet be: Homoszexuális vagy biszexuális, kábítószeres vagy alkoholista, nem fehérrel házas vagy börtönbüntetését töltő személyek nem léphetnek be a Nemzeti szövetségbe. (Szervezetünk nem támogat tiltott tevékenységet és elvárja tagjaitól, hogy ennek megfelelően viselkedjenek).
Belépési formalitások: Minden belépésre jogosult tagot kérünk, hogy a teljesen kitöltött folyamodványt a 15$ tagsági díjjal és az első hónapra szánt, és a belépési nyilatkozaton megadott díjjal együtt a folyamodványon megadott címre küldje el. Minden új tag kap egy jelvényt, egy kézikönyvet, egy havi körlevelet, a National Vanguard Magazine példányaiból rendszeresen egy-egy díjtalan számot, és időnként más kiadott műveket. (A havi tagdíj a Nemzeti szövetség munkájának önkéntes támogatása, és nem a tagoknak küldött áruk vagy szolgáltatások ellenértéke).
Anonimitás: Tagjaink anonimitására legnagyobb súlyt helyezünk. Általános szabály az, hogy egy tag nevét soha, semmilyen körülmények között sem adjuk tovább harmadik személyeknek vagy intézményeknek. Továbbá valaki, aki aggódik amiatt a nagyon valószínűtlen esemény miatt, hogy akkor, ha tagsága a Nemzeti szövetségben ismeretes lesz, egzisztenciája vagy biztonsága veszélybe kerülhet, jelentkezhet álnév alatt is tagként. Aki ilyen álnevet akar, kérjük jelezze ezt mind belépési nyilatkozatán, mind minden olyan levélen, melyet a Nemzeti szövetséghez küld. Tagsági igazolványát az álnévre állítjuk ki, minden levelezésben ezt használjuk és nem teszünk el olyan okmányokat, melyekből az igazi névre lehetne következtetni. Ennek a személynek a felelőssége, hogy az álnévre küldött levelek, melyeket tőlünk kap, a posta útján eljussanak hozzá, és hogy névtelenségének megóvására a szükséges intézkedéseket maga is megteszi. Az álnevet nem célszerű szórakozásra használni, és ne legyen túl föltűnő, különösen ne legyen ízléstelen.
Ki az a Nemzeti szövetség?
Dr. Robert DeMarais
Brandi Hesse
Matt Ball
Fred Streed
Legyen Ön is nyerő! Lépjen be a Nemzeti szövetségbe. Még ma.
(c) 1999 National Alliance, Box 90, Hillsboro, WV 24946, USA
Tagsági folyamodvány.
NATIONAL ALLIANCE, P.O. BOX 90, HILLSBORO, WV 24946, USA
Fehér, belépésre alkalmas, jó jellemű személy vagyok. Egyetértek a Nemzeti szövetség céljaival és programjával, és szeretném belépésemmel az önök fáradozását fajomért és egy biztos és egészséges jövőért. Kötelezem magamat, hogy a havi tagdíjat az általam megadott összegben rendszeresen fizetem. Mellékelem a tagdíjat az első hónapra és a belépési díjat, 15 dollárt.
Aláírás:__________________________________ Dátum:_________________
W
Kérem, írja be azt a havi tagdíjat, melyet hajlandó havonta fizetni. A minimum havi 10$. Egy tag megfizetheti tagdíját havonta, vagy több hónapra előre (pl. negyedévenként).
A havi tagdíj összege:________________________________
Továbbadhatjuk nevét és telefonszámát az Ön környékén a Nemzeti szövetség egy bizalmi személyének? [ ] Igen [ ] Nem
Keresett-e Önnel kapcsolatot a Nemzeti szövetség egy tagja és kapott tőle információt? [ ] Igen [ ] Nem
Ha igen, hogy hívják a tagot? Név:________________________________
Ha nem, honnan szerzett információt a Nemzeti szövetségről?
Név:________________________________ Keresztnév:___________________________
Utca:_________________________________________________________________
Lakhely és irányítószám:_________________________________________________________
Ország:____________________________________________________________________
Születés ideje:____________________________________________________________
Nem:__________________________ Polgári állapot:________________________
Foglalkozás:___________________________________________________________________
Telefon:____________________________ Fax:_______________________________
E-Mail:__________________________________________________________________
|