1. A német katona népe győzelméért lovagiasan harcol. Kegyetlenkedés és haszontalan rombolás méltatlan hozzá.
2. A harcos egyenruhát visel és egy külön erre a célra bevezetett távolról látható ismertetőjegyet hord. Civilruhában, ismertetőjel nélkül harcolni tilos.
3. Magát megadó ellenfelet megölni nem szabad, kémeket sem. Ezeket a törvényszék fogja megbüntetni.
4. Hadifoglyokat nem szabad bántalmazni vagy sértegetni, fegyvereket, terveket és rajzokat el kell tőlük venni, tulajdonukból mást elvenni nem szabad.
5. Dum-dum fegyverek használata tilos. Más fegyver sem építhető ilyenné át.
6. A Vöröskereszt sérthetetlen. Sebesült ellenfelek emberségesen kezelendők. Ápoló és egyházi személyzetet nem szabad a tevékenységében hátráltatni.
7. A civil lakosságot nem szabad bántalmazni. A katona nem rabolhat vagy rombolhat akarattal. Történelmi épületet és emlékművet, amelyek az Istentiszteletet, a művészetet, a tudományt vagy a jótékonyságot szolgálja, különösen kímélni kell. Természetbeni és egyéb szolgáltatásokat a lakosságtól csak a fölöttes parancsára szabad igénybe venni és ezeket meg kell fizetni.
8. Semleges területre sem belépni nem szabad, sem fölötte átrepülni. Lövésekkel sem szabad a hadi cselekményekbe ilyen területet bevonni.
9. Ha egy német katona hadifogságba kerül, kérdésre a nevét és rangját meg kell adnia. További hadi természetű adatokat nem közölhet még fenyegetes vagy ígéretek esetén sem.
10. Ezen pontok elleni vétség büntetést von maga után.
Ha az ellenség az 1..8 pontot megsérti, ezt a hadvezetésnek kell jelenteni. Büntetés csak a magasabb hadvezetés parancsa alapján lehetséges.

Forrás: A. Waltzog: Recht der Landkriegsführung, Verlag Franz
Wahlen, Berlin, 1942, 7. Oldal.