|
Csapó Endre: Jól vizsgázott az Országgyűlés
Június 19-én szavazásra került a státustörvény-javaslat. Az Országgyűlés ritka egyöntetűséggel törvényesítette a nemzet fogalmát. Nagyon helyesen állapította meg Orbán Viktor miniszterelnök, hogy az ország 81 éves adósságot törlesztett. Hogyan is lehetett majdnem három generáción keresztül elfogadni azt a trianoni döntést, hogy aki nem a maradék országban lakik, az nem magyar többé!? Az elsô világháború után Európa elveszítette önmagát. Akkorra érett be kontinentális méretű torzulássá különösen a Kárpátmedencében a nemzet és az állam fogalmának korábbi együttélése. A nemzet-fogalom és az állam-fogalom korábbi évszázados harmóniája helyébe jött a háborúvesztes részére a nemzet-fogalomtól megfosztott állam fogalma, és a nyertesek részére a nemzetállam-fogalom milliós nemzetidegenekkel megterhelten. A harmónia idején az állam “nemzetébe" minden “nemzetiség" beletartozott, a gyarmatosító “nemzetállamok" a hadizsákmány-népet idegennek, tehernek, ellenségnek tekintik. A problémát az állampolgárság-elv szônyege alá söpörték a tékozló nagyhatalmak. A létrehozott új államok határain belül mindenki az adott állam polgára, függetlenül nyelvi és kulturális valóságától. Ekkor született az államnyelv fogalma és annak kizárólagossága. A Kárpát-medence magyar államának feldarabolását követô évtizedekben a magyar nemzetnek a korábbi államkeret visszaállítása, a maradékország hivatalosainak elfogadva a korszellemmé vált nemzetállam-szemléletet a magyarlakta területek visszaszerzése volt a célja. A nemzet-fogalom kiesése a joggyakorlatból elkerülte a figyelmet, hiszen Magyarországon mindenki a magyar nemzet tagja volt, ugyanakkor az utódállamokban az uralkodó nemzet életérzése, diadalma, még az alkotmányokban is alapvetô tényezôvé lett az állam-nemzet fogalmával. Amíg a magyar közvélemény a történelmi Magyarország képét viselte a szívében, a hivatalos Magyarország a zömmel magyarlakta területek visszaszerzése által a nemzet újraegyesítésén fáradozott. Az etnikai alapú revizió sikeres volt. Létrejött a korszellemnek megfelelô magyar nemzetállam. Ennél többet nem lehetett elérni, nem volt esély a Kárpátmedence gazdasági és közigazgatási egysége visszaállítására. Az orosz-bolsevista megszállás alatt a maradék országban is üldözötté vált a magyar nemzet, az államhatáron túli nemzetrészek még nagyobb mértékben. A bolsevista államláncolat lebontása teljesen új helyzetet hozott a Kárpát-medencében. Magyarországon ezt az új helyzetet nem érzékelték kellôképpen. A régi hám súlyát még érezte az Antall-kormány, amikor mások dolgának tekintette a Szovjetunió szétesését, Csehszlovákia szétesését, és a régi alázatossággal követték az utasítást a megalázó trianoni párizsi helyzetet tartósító alapszerzôdések megkötésére. A nemzeti felemelkedés lendületét elveszítette a Magyar Demokrata Fórum a paktumos kormányzati szerepben, pedig ennek a pártnak, helyesebben mozgalomnak történelmi érdeme, hogy a közfigyelem a határokon túli magyarságra irányult. Szerencsére, még volt annyi lendület ebben az össznemzeti szolidaritásban, amibôl mára megszületett a nemzetegyesítés elsô törvénye. Még ma is hiányzik e mögül a törvény mögül a nemzet fogalmának megjelenése a magyar alkotmányban. Erre tehát még várni kell, de megtört a jég: az idegen állampolgárságú magyarokra magyar törvények vonatkoznak. És ebben már lényegében benne van a nemzet fogalma. A törvény elsöprô többséggel 306 igen és csak 17 nem (8 tartózkodó) szavazattal került elfogadásra. Ismerve a Ház összetételét, ez az eredmény ebben a tárgyban legalábbis példás egyetértésrôl ad bizonyságot. Ennek nagy jelentôsége van a külföld viszonyulására. Egyedül az SZDSZ képviselôi utasították el a javaslatot. “Nagy lépés az egységes és életerôs magyar nemzet megteremtésének útján fogalmazott Orbán Viktor. Régi nagy álmok és tervek valóra váltását jelenti a szomszédos országokban élô magyarokról szóló törvény megszületése. Arra van szükségünk, hogy a Kárpát-medencében élô magyarságot határokon átívelô módon újra egyesítsük, lehetôleg érzelmileg, gondolkodásban, kultúrában, de gazdasági érdekek szempontjából is. Egy élettér ez számunkra, függetlenül attól, hogy országhatárok választanak el bennünket. Bár nem egyszerű, de fölül kell emelkednünk ezeken a határokon, hogy ismét egy egységes és életerôs magyar nemzet jöjjön létre. A státustörvény megalkotásával jelentôs lépést tettünk e téren elôre" fogalmazott a kormányfô. Németh Zsolt külügyi államtitkár a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában kiemelte, hogy a magyar külpolitika legfontosabb kérdéseiben egység van a magyarországi politikai erôk között, és ez kedvezô elôfeltételeket teremt az ország stabil kormányzásához. Németh elmondása szerint most kezdôdik a munka neheze, hiszen a törvény által érintett minisztériumokban ki kell dolgozni a rendelettervezeteket, amelyeket megvitatnak a Magyar Állandó Értekezlet munkabizottságaiban is. Magyar igazolványt kapnak az ezután felálló határon túli ajánló szervezetek közreműködésével a kedvezményeket igénylôk. Évente három hónapon keresztül vállalhatnak munkát Magyarországon azok, akik megkapják az igazolványt. A munkavállaláshoz szükséges engedély kiadásakor az illetékes hatóság eltekint a munkaerô-piaci helyzettôl, munkavállalói feltételeik azonosak a magyar állampolgár magyarokéval. A munkát vállaló határon túliak kötelesek egészségbiztosítási járulékot fizetni, meghatározott körű ellátásra lesznek jogosultak. Ez nagy segítséget jelent különösen az Erdélybôl érkezettek számára, ahol az egészségügyi ellátás nagyon kezdetleges fokon áll. Ugyanakkor azok is részesülhetnek betegellátásban, akik nem tartoznak a munkavállalók körébe, megtéríthetik az egyes egészségügyi szolgáltatások költségeit, ha ez irányú pályázatot nyújtanak be egy külön erre a célra létrehozandó közhasznú szervezethez. Nevelési-oktatási támogatást kérhet Budapesttôl az a határon túli család, amelyben legalább két gyerek van, akik magyar tannyelvű oktatási intézményben tanulnak. A támogatás mértéke várhatóan húszezer forint lesz évente. Magyarországi egyetemi, fôiskolai képzésekben is részt vehetnek az igazolványra jogosultak. Kedvezményekben részesülnek a szomszédos országokban magyarul oktató pedagógusok is. A hatévesnél fiatalabb, illetve a hatvanöt évesnél idôsebb határon túliak díjmentesen vehetik igénybe a magyarországi tömegközlekedést, évente négyszer kilencvenszázalékos utazási kedvezményben részesülnek a magyarországi helyközi járatokon. A jogszabály értelmében a magyar állampolgárokéval azonos jogok illetik meg a törvény hatálya alá tartozó határon túliakat a kultúra területén. A státustörvény két fontos területe a munkához juttatás és az iskolázás megkönnyítése. Értelmes szomszédállam ezek ellen nem kapálódzik, hiszen polgárai pénzt visznek haza illetve gyarapodnak műveltségükben. Elfogult sovinizmusuk azonban azt diktálja nekik, hogy ami jó a magyarjaiknak, az nem jó nekik. A román közgondolkodás még ott tart, hogy a magyart nem szabad engedni érvényesülni, mert akkor a román fölé emelkedik. Amikor megkapták Erdélyt, valóban az volt a helyzet, hogy a románok, fôleg a regátiak, ellepték a közigazgatási és közoktatási állásokat, és műveletlenségük arányát a magyarok eltávolításával javították. Ma azonban már más a helyzet, a nyolc évtizeden át folytatott háttérbeszorulás nem maradt hatástalan. A románokat és a szlovákokat is most a hátrányos helyzetű magyarok megsegítése bôszíti fel. A múlt héten elfogadott törvénynek már a tervezetét is hevesen támadták Bukarestbôl és Pozsonyból. Ilyen megnyilatkozásokat már hónapok óta közlünk a Magyar Életben. Adrian Nastase román miniszterelnök a törvény elfogadásának hírére kijelentette: a magyar státustörvény elfogadása után a bukaresti kabinetnek arra kell törekednie, hogy otthon tartsa a fiatal munkaerôt. Lehet is ha van munka, fôként ha jobban megfizetik azt, mint Magyarországon. Így viszont csak rendôri intézkedéssel lehet ôket otthon tartani. A magyar kormány most azon fáradozik, hogy a szomszédok értelméhez kíván szólni. A román és a szlovák féllel már hetekkel ezelôtt megkezdôdött, a következô hetekben pedig folytatódik a kétoldalú egyeztetés a státustörvényrôl. Ezzel szemben Jugoszlávia, Ukrajna, Horvátország és Szlovénia természetes törekvésként értékelte a státustörvény megfogalmazását. A kijevi külügyminiszter például nem estt pánikba, a Magyar Távirati Irodának eképpen nyilatkozott a jogszabályról: “Önök abból indulnak ki, hogyan terjesszék ki joggyakorlatukat más országokban élô nemzettársaikra. Mi megértjük ezt a törekvést" hangoztatta Anatolij Zlenko. Egészen másképp viszonyul a kérdéshez a román kormányzat. A Magyar Nemzet június 22-i számában errôl tudósít: “Adrian Nastase román miniszterelnök tegnap kijelentette, hogy Románia az 1996-ban kötött alapszerzôdésen kívül kész felbontani az összes kétoldalú megállapodását Magyarországgal a kedden elfogadott státustörvény miatt. »Nagyon világos akarok lenni: Románia csatlakozási szerzôdést írt alá az Európai Unióval. Léteznek a diszkriminációt tiltó szabályok, amelyeket Románia és Magyarország kapcsolataiban is alkalmazni kell« idézte a Rompres román hírügynökség a miniszterelnököt. A kormányfô emellett egy sor intézkedést helyezett kilátásba: a szövetségek és alapítványok alapszabályzatának felülvizsgálatától kezdve adó- és vámintézkedéseken át a foglalkoztatási és társadalombiztosítási viszonyokat érintô kérdésekig. A pénzügyi intézkedések között konkrétan azt említette, hogy a Romániában folyósított munkanélküli segélyek és nyugdíjak mellett a személyi jövedelemadó rendszerében figyelembe veszik a határokon túlról kapott támogatást. Nastase leszögezte azt is, hogy "a román kormány Románia érdekei és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel folytatott együttműködés közül az ország érdekeit fogja választani". A román miniszterelnök szerint az integráció felé haladó világban, abban az évszázadban, amely az etnikai diszkrimináció megszüntetésére helyezi a hangsúlyt, »a magyar kormány a szeparatizmust hangsúlyozza, olyan értékeket hangsúlyoz, amelyeknek semmi közük az európai értékekhez, hanem a revizionista politikához tartoznak«. Nastase szerint elfogadhatatlan az, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök »értékekrôl és arról beszéljen, hogy miként viszonyul Románia a mai európai értékekhez«, mivel a Magyarországon elfogadott törvény diszkriminációt alkalmaz Románia többségi és kisebbségi lakossága között. A miniszterelnök elmondta, hogy levelet küldött Günter Verheugennak, az Európai Unió bôvítési biztosának, Romano Prodinak, az Európai Bizottság elnökének és Chris Pattennek, az EU külügyekért felelôs biztosának. Ebben a levélben megfogalmazta, hogy milyen hátrányosan megkülönböztetô elemeket tartalmaz a magyar státustörvény, és hangot adott a térségbeli biztonsággal kapcsolatos félelmeinek. A magyar törvény az etnikai vonatkozásra helyezi a hangsúlyt, arra az aspektusra, amely feszültségekhez vezethet a Balkánon. Délkelet-Európa az elmúlt tíz évben éppen az etnikai vonatkozás miatt szenvedett fogalmazott Nastase." Egyébként éppen a románoknak van legkevesebb szemrehánynivalójuk. Bíró Béla bukaresti egyetemi tanár rájuk is olvassa ezt eképpen: “A magyar státustörvény kapcsán e pillanatban az a román kormányzat beszél diszkriminatív intézkedésekrôl, mely az elôzô ciklusban még a legkülönfélébb kedvezményekkel csábította Székelyföldre a román etnikumúakat. Kedvezményes lakáskiutalásokhoz, bankkölcsönökhöz juttatta ôket, az itt letelepülô rendôröket soron kívül elôléptette (nem véletlen, hogy a több mint 80 százalékban magyarok lakta Kovászna megyében például a rendôri és csendôri állomány csaknem teljes egészében román nemzetiségűekbôl áll), az itteni román kulturális intézményeket (amelyek a románság kis száma miatt nem válhatnak önfenntartókká) preferenciálisan támogatta és támogatja. Az utóbbiakkal nem is volna semmiféle probléma, ha a túlnyomó többségükben románok által lakott megyékben az ottani magyar kisebbség is hasonló kedvezményekben részesülhetne. Csakhogy ilyesmirôl szó sincs. A sokszorosan hátrányos helyzetben lévô magyar szórványokat (ha a magyarországi támogatásoktól eltekintünk) senki nem támogatja. Sôt azoknak a székelyföldi románokkal ellentétben, akik nyelvüket minden szinten az állam nyelveként használhatják, s ha kedvük tartja környezetükre is ráerôltethetik erôs asszimilációs nyomást is el kell viselniük. Kérdés, hogy ilyen körülmények közt indokolt-e a diszkriminációra való hivatkozással megkérdôjelezni a magyar állam jogát ahhoz, hogy azt, amit a román állam a méltányosság legalapvetôbb elveinek fittyet hányva nem tesz meg, a magyar állam a saját hatáskörében megtegye." Ismeretes a román miniszterelnök kifejezett aggodalma: mi lesz, ha Romániában hétmillió magyar jelentkezik a kedvezményre? Nem elírás, Erdély hétmilliós összlakosságát félti a bukaresti fônök. Ha belegondolunk, nem is olyan indokolatlan az aggodalom. Magyarország a gazdasági fölemelkedés pályáján van, Románia a diktatúra bukása óta egyre inkább csúszik lefelé. Biztosra vehetô, hogy a kedvezmények megcsillanása mozgásba hozza mindazokat, akiknek felmenôi között magyarok vannak. (Az elmúlt nyocvan évben eltűnt három millió határon túli magyar, ha a népesség természetes szaporodását és az asszimilációt is figyelembe vesszük). Érdemes lesz magyarnak lenni. A bolsevizmus udvari bóhóca, Hofi ekként humorizál: Maga magyar? Nem! És ha megfizetem? No de menjünk vissza a régi idôkbe: honunk oláh és szerb polgárai azért érezték jól magukat a Szent Korona országában, mert ott jobb körülmények voltak, mint sajátjaik országában. Ilyen vonzás nagyon is elképzelhetô a közeljövôben. Az is valami, ha Erdély meg a Felvidék népe nemcsak hallja, de érzi is, hogy “odaát" jobb világ van, és a magyarellenes uszítás hiteltelenné válik. Nem tétlenek a román nacionalista ellenzékiek sem. Így például a Nagy-Románia Párt felvetette, hogy azok akik kérik és megkapják a magyar igazolványt, ne lehessen tisztségviselők Romániában. A magyarellenes kirohanásairól ismert Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöknője pedig azt hangoztatta: feljelenti Magyarországot “a párizsi békeszerződés megszegéséért, a fasizmus és az irredentizmus terjesztéséért". A minap a kolozsvári Krónika arról írt: minden bizonnyal a státustörvénnyel függ össze, hogy az elmúlt hetekben Romániában befagyott minden olyan folyamat, amely magyar érdeket szolgálna, legyen szó akár az ottani magyarságról, akár Magyarországról. A szerző emlékeztetett rá: formai okokra hivatkozva jegelték az Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karainak ügyét, nem tárgyalták újra a magyar hústermékekre kirótt román büntetővám kérdését, a kabinet nem döntött a gyergyói-medence gázbevezetéséhez igényelt kormánygaranciáról, s megtorpedózták a szovátai üdülőtelep magyar befektetők által nyert privatizációját. Mindezek ellenére valahol már el kell kezdôdnie a normális életnek a Kárpát-medencében, a gyűlölet évtizedei után. Meg kell tanulnia a térség minden polgárának azt, hogy nincsenek többé kiváltságos fajok, Herrenvolk-ok, és nem lehet állami védelemmel bozgorozni, “magyarokat a Dunába" falfirkálni. Németh Zsolt múltheti szlovákiai látogatása során kijelentette, hogy a státustörvény első része annak a folyamatnak, melynek a határontúli nemzeti egyesülés a célja. Németh szerint egész Európa számára provokáció az, hogy az etnikai határok nem egyeznek az államok határaival és minden nemzet saját módon válaszol erre a helyzetre. Ezt a provokálást törvénykezdeményezésekkel lehet megoldani, azt követvén, hogy a törvény nyereségeket hozzon a magyar kisebbség számára. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke nem érti Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnöknek a státustörvénnyel kapcsolatos aggodalmait. Kijelentette: végképp nem volt szerencsés Mikulás Dzurinda Budapesten elhangzott kijelentése, amikor azt mondta, hogy a magyar törvényhozásban éppen vita alatt álló státustörvény a szlovákiai délvidéken “megronthatja a légkört". Megértjük a magyar nemzeti egységesülés ellenségeinek az álláspontját, hiszen több mint félévszázados szabadjára engedett magyarüldözés után védô és támogató hatalomként jelentkezett Magyarország. Ez részükre teljesen új helyzetet teremtett. Más lesz a viszony az elnyomók és elnyomottak között. Meg kell most már szokniuk, hogy nem tehetnek immár azt, amit csak akarnak. Lázadozásuk, zajongásuk, a békebontásra utaló hôzöngésük a magyaroknak inkább használ, mint árt, mert felszínen tartja a kérdést. A nyugati világnak legalább tudomására jut, hogy Európa közepén három millió magyar nem élhet a saját hazájában. Az élhetetlen magyar külpolitika helyett legalább az elnyomó bitorlók zajongása felhívja a figyelmet arra, hogy a térségben nem lehet stabilitás mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll. Ha az Országimázs Hivatal nem érdemelte volna ki mindközönségesen az Országblamázs elnevezést, már ömleszthetné Nyugat számára a kárpát-medencei kérdés megoldásának irodalmát, az európai Európa visszaállításának programját, azt hogy kultúr-Európa határa nem Nyiregyháza és Debrecen mellett van, hanem a Kárpátok gerincén. Azt, hogy a balkáni rendezéssel a balkáni hódoltságot is meg kell szüntetni. Olyan államok, amelyek saját polgáraikat faji, vallási alapon üldözik, nem illenek bele sem a múltbeli, sem a jövöbeni Európába. Miért kell eltitkolni azok elôtt, akik felelôsek a világ mai dolgaiért, azt a fájdalmunkat, ami egész Európa féjdalma is kellene, hogy legyen, hogy a Kárpát-medence megbontásával nemcsak egy földrajzi és gazdasági egység esett darabokra, hanem megszűnt egy olyan kipróbált és jól működô államegység, amely kiállt minden korábbi vihart, de amely még ma is mintául szolgálhatna türelmes, élhetô államként az egységesülô Európában.
Függelék:
Itt a lista:
Bauer Tamás
Béki Gabriella
Dornbach Alajos Dr.
Eörsi Mátyás Dr.
Fodor Gábor Dr.
Hack Péter Dr.
Hankó Faragó Miklós Dr.
Horn Gábor
Iványi Gábor
Kis Zoltán Dr.
Kóródi Mária Dr.
Kovács Kálmán
Kuncze Gábor
Lotz Károly Dr.
Mádai Péter
Magyar Bálint Dr.
Mécs Imre
Pető Iván Dr.
Szalay Gábor
Szent-Iványi István Dr.
T. Asztalos Ildikó
Tardos Márton
Világosi Gábor Dr.
Wekler Ferenc Dr.
|