VOLT EGYSZER EGY LELKÜNKBŐL LELEDZETT MAGYAR NYELV

"Ezeknek a személyeknek a gondozását a társadalmi és felekezeti intézmények minden nagyobb nehézség nélkül el tudták látni" - olvasom egy volt államférfitől. Nyakatekert fogalmazás és bürokrata körülményesség. Megpróbálom magyarul: Róluk a társadalmi és felekezeti intézmények kielégítően gondoskodni tudtak. (Ti., az előző mondatból kiderül, hogy milyen személyekről van szó.) És magyar lett a mondatszerkezet, valamint újraigésítettünk egy fölöslegesen főnevesített igét. Ráadásul a szöveg szinte felére csökkent: 16 szó helyett 9.

S ez utóbbi sem akármi, mert az egyértelmű, szabatos fogalmazás mellett nyelvünk másik páratlan erénye a rövidség. Amiben nagy szerepe van az időtlen idők során kifinomult igeragozásnak (Szokványos példa, hogy angolul azt mondják: Én szeret te. A magyar viszont ezt egyetlen szóba tudja foglalni.) Ezért mondja Karácsony Sándor, hogy nyelvünk elhalásának egyik tanújele az igék főnevesítése, s ebből következőén a segédigék és viszonyszók elszaporodása. Vagyis az indogermánosodás.

Ennek oka az újkorban sikeres nagy nyugati nemzetek ájult csodálata, az anglománia és frankománia, ám derekasan pusztított a latin, majd a német hivatali nyelv is. Ezek azonban nem voltak oly, veszedelmesek, amíg csak a felsőbb rendeket és a beamtereket érintette meg. Mert a nép háborítatlanul használhatta, sőt, tovább csiszolhatta anyanyelvét. Manapság azonban, a tömegközlés kifejlődésével, a rontott nyelv a legeldugottabb falu legkonzervatívabb lakosát is megcsapja és idővel elrontja nyelvérzékét.

Hiszen az utóbbi száz, de különösen ötven évben különben is megrendítették hitét a hagyományos értékekben, s ha naponta ezt a rontott nyelvet hallja, mégpedig tekintélyes, tanult emberek szájából, akkor végül is odajut, hogy bizonyára ez a jó, ez a szép, ez a helyes, ő pedig valami tökéletlen, maradi, netán reakciós nyelvet használ. Márpedig a züllött kifejezések naponta ömlenek rá.

Lássunk mutatóba néhányat.

Orvosprofesszor mondja: "Azok a betegek, akik heves szívdobogással rendelkeznek... Magyarul: Akiknek heves a szívdobogása. Vagy: Hevesen dobog a szíve. De legpontosabb talán: A heves szívdobogású betegek. - De hát ez esetben vissza kellene igésíteni egy főnevet s azt ragozni. Ő azonban, elindogermánosítva, már csak egy teljesen fölösleges, ráadásul itt viccesen ható segédigét képes.

Rádiós műsorvezető kérdez: "Mikor fejtik ki azonos időpontban a hatásukat?" Magyarul: Mikor hatnak együttesen?

Pap mondja: "Lehet együttgondolkodást csinálni." Később: "Állandó információ-áramlás folyik." A hibák ordítanak, magyarosítsuk meg: Lehet együttgondolkodni. És: Szüntelenül áramlik az ismeret. Hirdetés: "Ha rekláminformációkat szándékozik közzétenni." Magyarul: Ha hirdetni akar. És a többi borzalom, szünet nélkül: "mennyi kerül kiszállításra", "változtatást hajtottunk végre", sőt: "változtatás végrehajtását eszközöltük" - s ezek együtthatása következtében zuhanásszerű a romlás. S nem a jövőben, hanem már ma.

Nyelvünk kifejező képességének egyik jeles hordozója az igekötők rugalmas használata. Pl.: befejez; nem fejez be. Ma már azonban elől "ragad" akkor is, ha hátra kellene vetni: "nem meghatározható", "nem befejezhető" - hallhatjuk, olvashatjuk egyre sűrűbben. Igaz, egyelőre inkább csak határozói alakban jelentkezik, de ha itt berögződik, akkor egyéb viszonylatokban is "odadermed" a szó elejére - s csökkenő értelmünkkel már majd fel sem tudjuk fogni, hogy a nyelv-vesztés milyen mélyfokára jutottunk ezzel is.

Mindenesetre, a hivatásos nyelvészek már ma sem érzékelik. Mert a diadalittas ráció irtóhadjáratának korában elvették a nép nyelvművelési jogát, mintegy hűbérbirtokként kezelik, s nem hajlandóak fölfigyelni a veszélyre.

Pedig nem kisebb személyek, mint Németh László vagy Illyés Gyula figyelmeztetnek, hogy nyelvünk indogermán indíttatású szabályokba betonozása halálos veszély.

Bizony, mert a nyelvnek lelkünkből leledzett lelke van, s azt nem lehet szabályokba foglalni. A mentés sürgető. És, kedves feleim, ez - ez is - elmélyült, alapozó műhelymunkát kíván.

Érden, a Kisded születésének 1999. vigíliáján.