A „mea culpa"-nemzet viselt és viseletlen dolgai

A STRASSBOURGI EURÓPA PARLAMENT óriási tanácstermében alig egy-két tag látható az üléseken. Üresek a sorok, pedig elég jó fizetést kapnak. Amikor pénzt vesznek fel, mindig ott vannak... Pl. Koppenhágából, Portugáliából, Madeiráról, bárhonnan érkeznek a jelöltek Strassbourgba, repülőútjukat fizeti az EU parlament. A jelenléti táblára nevüket beírják, 447 DM-et ezért az 5 percért felveszik, és távoznak! Ez a napidíjuk, de tíz órakor már nincsenek jelen. Megfigyelték, a 241 képviselő az aláíráskor még ott volt, de délben már csak 55-en voltak. 4530 DM „úszott el" a repülőjegyre, de Nello Mendonca képviselő úr hazafelé Madeirára Brüsszelben kötött ki...

Egy görögországi képviselő, az EU Parlament tagjának elszámolására érdemes egy pillantást vetnünk: Brüsszel-Athén-Brüsszel (5500 km) repülőjegyéért 4425 DM-t számolt el. Ugyanakkor a németországi képviselők ingyen repülnek, utaznak Németország területén, s a belga vonalon is. Nincsenek rászorulva a csalásra, hiszen havonta 16.000 DM a fizetésük, de ehhez még mindenféle hozzájárulás címén kb. 1800 DM-t is kapnak. Titkár, telefon, portó költségeiket is elszámolhatják.

Egy évben 600.000 DM-et „keresnek".

És mit vittek végbe ezek az „urak"?

A híres EU parlament pl. határozott arról, ne az olcsó banánt vegyék távoli országokból, hanem a drágábbikat a franciáktól. Megszabják a normákat arról is, milyen egységes klozetok legyenek Európában a jövőben.

Öt évig vitáztak erről, majd az euro-KONDOM volt a téma! Az angolok 16 cm hosszút akartak a férfiakra erőltetni, a skandinávok 18 cm-eset javasoltak. Végre megegyeztek a 17 cm- esben.

A parlament tagjai nem bürokraták, csak EUROKRATÁK.

Előírták, milyen görbe lehet az az uborka, melyet a piacra vihetnek, mennyi súlyúnak kell lennie egy kivi-gyümölcsnek. Szabvány méretű és egyforma legyen majd a motorbiciklisek ruhája. Nem mindenen lehet nevetni, amit az urak határoztak...

A tejgazdaság tervei szerint a tejben akár megfulladhatnak Európa népei, a vajhegyek nőnek... A borjú legyilkolásra buzdítják a parasztokat. Ha a gazda 2 hetes korában leöli, és elégeti borjúját, 240 DM üti a markát. Ez az ún. „HERÓDES PRÉMIUM". A tenyésztők versengenek, ki tenyészt és öl le több borjút, mert ez jó üzlet. 1997-ben 250 millió márkát fizettek ezért az őrületért az adófizető polgárok.

Euro-bankókat is nyomtak már, melyen EURÓPA térképe hibásan van rajzolva! Mea culpa... hogy EZT MÉG FENNTARTJÁK! KÉP A JÖVŐNKBŐL?...

* * *

„ESRA"-nak nevezik azt a berlini egyesületet, mely azért alakult, hogy a holokauszt és megsemmisítő lágerok túlélőinek és azok gyermekeinek nem pénzsegélyt, hanem lelki vigaszt. terápiás kezelést adjanak. Orvosok, pszichiáterek foglalkoznak a lelki betegekkel... (De ha egy gyermekgyilkost elfognak pl., az is kap terápia kezelést, de azok a szülők nem, akiknek kisgyermeküket kegyetlen, szadista módon megölték! Ez mellékes...)

Az ESRA kiadásait a Jewis Claims Conference, Vörös Kereszt és a zsidó hitközségek fedezik. A szociális hivatal és az egészségügy edig 50.000 DM-mel járult hozzá.

A berlini szenátus takarékossági szempontból szeretné ezt az egyesületet felszámolni, mert most a pénz a monumentális Holokauszt Emlékműre kell, melyre már több millió márka áll rendelkezésükre, de még mindeddig kevés...

* * *

Valamikor szidták a kommunistákat, hogy monumentális emlékművekre milliárdokat ad ki az állam. Előtte a német nácikat szidták, milyen hatalmas emlékműveket tervezett a népnek (a nép pénzén!) a kiváló építészük: Speer. Az NS áldozatok részére ezeknél még nagyobb és még több emlékmű épül... Éppen ma, mikor inkább az ÉLŐKNEK kellene lakásokat s a hősi halottaknak emlékműveket építeni!

Itt ez a rengeteg menekült Németországban, mindenféle asylotthonokat sajátítanak ki, és keverik benne össze a különböző országokból jövő menekülteket és álmenekülteket. Otthon, hazájukban ellenségek voltak, írtották egymást, házukat felgyújtották, szomszédaikat megölték, a nőket megerőszakolták, itt sokszor egy házban, néha egy teremben kapnak „menedékjogot" a német államtól, az adózók pénzén... (És szaporodnak!) Visszamenni egyik sem akar oda, ahonnan jöttek. – A parlament, ahányszor összejönnek, kiértékeli: maradhatnak-e, vagy hazájukba toloncolják-e a sok ingyenélőt, szerencsétlent.

Naponta látjuk a tv-ben a feketén becsempészett embereket, akik néha teherautó aljára odakötözik magukat, s így utaznak, hogy bejussanak az általuk Eldorádónak hitt Németországba. – Mindig csodálkozom, hogy ezek az ágrólszakadt emberek hogyan és miből tudtak „SCHLEPPEREK"-nek még több ezer márkát fizetni ezért a fekete útért? – Mi az elképzelésük, miből, hogyan fognak itt megélni?

De a menekült probléma csak másodkérdés a parlament urainak... Hiszen ők voltak azok, kik megnyitották és engedélyezték az utat, bejövetelt a sok külföldinek. Jöhettek először törökök, aztán jött ukrán, román, orosz zsidó, a sok afrikai, kínai, s jött utánuk már cigány, mindenki... Jól megkeverték, „multi kulti"-t csináltak itt a német népből.

Mióta folyik a parlamentben az összes európai zsidó emlékművéért a harc? Kohl kancellár helyeselte (nem ő fizeti), szerette volna, ha még a választások előtt, Rita Süssmuth-tal, meg Lea Rosch-al, és Bubits Ignaz-al (kik zsidók!) egy követ fújva, ezt az óriási, 20.000 Quadraméter területen, amit Berlin ingyen ajánlott fel (a legjobb területen) megépülhessen az a szörnyszülött emlékmű, amit Eismann amerikai tervezett hitsorsosainak. Először csak 4000, 7,50 m beton oszlopokból, köztük kis utak a látogatók részére. Egymás mögött álltak volna az emlékoszlopok, melyekre felvésték volna az elpusztult zsidók névsorát, kik az NS rezsim alatt haltak meg. – Eisemann belátta, túl magas és sűrű lett volna a felállított betonoszlop, leszállt 2800-ra és 2,50 m magas pillérekké változtatta tervét. – A Centralrat der Juden, Bubis Ignaz vezető is sürgeti a kezdést, mert attól félnek, Kohl kancellár kibukik a következő választáson, s kérdés, a Szocdem párt majd hajlandó lesz-e a boldogító igent kimondani az építkezéshez. Berlinben már annyi a holokausztra emlékeztető emlékmű, melyek közül csak párat sorolok fel, névsorral, s ha valaki belenéz, a nevek mögött önmagát látja... mint „gyilkost", tartson bűnbánatot a falnál, kollektív bűnbánat céljából épült! Minden kerület Berlinben felállította a maga holokauszt emlékművét, pl. a Wannsee-konferencia termében az Anna Frank állandó kiállítást (könyvtárral), „A német ellenállás"-termét is megnyitották, a dezertőrök kiállítását, „Köpenicki Véres hetek" (júl. 23) és a földalatti könyvégetést szimbolizáló múzeumot. Emlékmű lett a grünewaldi gyűjtőállomás, honnan deportálásra indultak a zsidók, majd a Centrum Judaicum, mellette a zsidók kiállítása. Berlin város közelében az óriási KZ Sachsenhausen emlékmű „Topographie des Terror" a Prinz-Albert területen, hol valamikor a harmadik birodalom Gestapó épülete állt. Hatalmas emlékoszlopokat is állítottak fel mindenféle célzattal, de a kutyák miatt ezt bekerítették. Az új monumentális emlékművön már összevesztek azok, akik javasolták, tervezték. Ma, mikor óriási az ÉLŐK munkanélkülisége és egyre nagyobb a nyomora, miért kell 15-20 millió márkáért egy újabb emlékművel Berlin városát és a németeket megörvendeztetni? Eddig csak 5 millió gyűlt össze, ezt a tervezők közt osztották szét. Mennyi pénzt ad Berlin városa, mennyit az állam és mennyivel adóztatják meg a népet? A zsidó közösség persze nem járul hozzá semmivel, hiszen „ez a németek bűne volt", fizessenek!

Annak a területnek, hova ezt a monumentális emlékművet felállítani akarják (és fogják!) quadrát-métere 80.000 DM, az új Káin-emlékmű 20.000 qm, tehát 1,6 milliárdot emészt majd fel. A több millió német halott emlékére, főleg a hazáért elesettekért, nem készülnek emlékművek. Egy ilyen emlékművet engedélyeztek Bubis-ék, de csak úgy, hogy az emlékművön külön táblát helyeztettek el a zsidó holtak részére is. – „Kollektív" – halotti emlékmű lett abból is.

A jóvátételi tervek tovább bővülnek... ahogy múlik az idő, mindig újabb és újabb tarhálás folyik. Az egész Degussa-műveket követelik, és megy sorjában tovább, a Dresdener Bank, és a többi bank, és a német biztosító intézetek, melyek állítólag mind meggazdagodtak a náci idők alatt abból, amit a zsidók ott helyeztek el. – Kicsit furcsának tűnik: Hát minden zsidónak bálákban volt otthon az aranya? Minden zsidónak volt milliós életbiztosítása? – Kérdés kérdést követ, melyre úgysem kapunk választ.

Budapestet bombázták. Hány ember halt meg, hány vesztette otthonát! Soha sem kapott kártérítést senkitől. Azok sem, akiket az utcán a szovjetek összefogdostak és Szibériába hurcoltak el, s 10-25 évig ott dolgoztattak, vagy soha sem térhettek vissza. TÖMEGÍRTÁS volt, amit a háború alatt a szövetségesek bombázásaikkal csináltak, s az is, mikor a szudéta- németeket elhajtották otthonaikból: soha sem kapott senki elégtételt. – Amit bónuszokban később adtak, egy telek megvételére sem volt elég Magyarországon.

Egyszer ismerősöm írt Amerikába, még a 70-es évek elején, kérte, hogy kártalanítsák, mert budapesti házára bomba esett és édesanyja is ott halt meg, mindenét elvesztette. Azt a választ kapta, hogy abban az időben háborús állapotok voltak, sokan áldozták életüket, erre nincs kártérítés. Másoknak, a másságnak viszont van.

* * *

Akiknek semmi sem elég!

A „SCHINDLER LISTÁJA" c. film befutotta a világ minden filmszínházát és milliárdokat hozott a rendező, Spielberg kasszájába.

Bár Spielberg a világ egyik leggazdagabb embere, mert régi filmjeivel is sokat keresett, de a „Schindler Listája" meghozta számára a 7 (vagy 9?) Oscar-díjat, és azóta kitört belőle a zsidó-érzés, s már csak annak szenteli életét, hogy olyan filmeket gyártson, melyekben a németek bűneit közölheti. Múzeumot is létesített, méghozzá a túlélők panaszait hangszalagra vette, ezeket sokszorosítja. Ezek a magnón világgá kiáltott panaszok majd szólni fognak kávéházakban, repterek várótermeiben, vagy iskolákban, mindenütt, még a kaszárnyákban is. Afféle „terror-ládákon", mint a múlt időkben a szovjet, kommunista propaganda szólt, éjjel-nappal!

Berlinben, miután mellére tűzték a németek a BECSÜLET rendet, ott is „hálából" létesít egy ilyen magnószalag múzeumot, had örüljenek a gyáva és bűnös németek! Érdekes hírt olvastam nemrég. Schindler Oszkár felesége, Emilie, pert indított a hollywoodi MGM cég és az Universal Pictures filmvállalat ellen. A történet a következő: Anno, mikor még Schindler úr élt, a zsidók megmentésének témáját eladta a Metró G.M. – filmvállalatnak. Amennyiben megfilmesítik, 6%-ot kiköt magának. Ezt a pénzt előlegben kb. ki is fizették számára. – Az MGM eladta a filmesítés jogát az Universal P.-nek, akik Spielberget bízták meg a SCHINDLER Listája elkészítésével, vagyis megfilmesítésével. Spielberg számára állítólag 500 milliót hozott a film, s Schindler özvegyének 50.000 dollárt ajándékozott. De az özvegy a filmgyártól nem kapott egy dollárt sem. Most ügyvéd útján perli, előreláthatólag sikerrel. Schindler, mikor a háború után Németországban a zsidó egyesülettől, s a túlélőktől felvette jutalmának hatalmas összegét, egy ifjú nővel eltűnt, vissza sem tért többé nejéhez Argentínába. De ne higgyük, hogy az özvegy nyomorog... Az 50.000 dollár is szép ajándék egy 91 éves banyának... de ez nem elég, többet akar. Pénzszagot érez, kit lehetne még zsarolni? Senki sem tudja, mire költi pénzét, mert ingyen kapott a zsidó „B'nai B'rith" egyesülettől egy házat, melyben haláláig ingyen lakhat. Ehhez jár még 800 dollár özvegyi nyugdíj és az Argentin államtól havi 1800.

Az özvegy több újságnak nyilatkozta, hogy volt férje sok mindenben HAZUDOTT emlékirataiban és a filmben sok minden nem igaz... Többek között: Férjem az SS-nek, a náciknak is dolgozott, tőlük vette meg a zsidókat (akiknek egy vasat sem fizetett munkájukért, csak keresett rajtuk). Így lett „mentőangyal" Schindler... 1974-ben halt meg.

Terebessy Emőke
1999