SOHASE LÁSSALAK!

Távoli emlék,
Mikor nem voltál,
Esküdni mernék:
Nem hiányoztál.

Szakadtan jöttél
– Csomagod sovány,
Úgy könyörögtél,
Hogy maradhassál.

Mindegyik pillanat,
Ezerévként halad
Mióta nálam tanyázol,
S ha velem vagy, akkor már tudom,
De szép is a magány!

Soha ne lássalak többé, ég veled,
Mehetnél már haza, unom a képedet,
Mert, hogy te itt maradsz, csupán képzeled,
Azért, mert nem tudod, milyen jó nélküled!

Ne haragudj rám
A sok gazságért,
Az évek során
Mit velem tettél:

Elvetted mindenem,
Amit csak ért kezed
És amíg te dúskálsz,
Érzem, vendég lassan én vagyok,
pedig ez a hazám...

Gyűlölet ellen
Te kell, hogy tegyél,
Hagyj élni, engem,
S ne gyűlölködjél!

Széltől is óvtalak
És befogadtalak,
Mégis ellenem ágálsz,
Ha oly rossz itt, van már otthonod,
Remélem hazatalálsz!

Domokos Endre János