Lázár Kaganovics
Gyűlöletbűnök az orosz nép ellen.

Lázár Kaganovics Lázár Kaganovics

Amerikai disszidens hangok rádiója, 1998 július 25-én, Szuperman, Volkswagen, és Lázár Kaganovics
írta Dr. William Pierce

Néhány jelentés van az íróasztalomon amelyeket a legutóbbi pár héten kaptam. Ezekben féltucat országban lejátszódott eseményekről van szó, de egyvalami közös bennük: szervezett zsidó csoportok tartották föl kezüket pénzt, együttérzést, kritizálásuk büntetését követelve. Ezen jelentések némelyike olyan mértékű fennhéjázásról, kapzsiságról és erőszakosságról rántja le a leplet, hogy az már majdnem nevetséges. Például Szuperman lapok aktuális számai, mégpedig 81 és 82-ben németek voltak lerajzolva amint a varsói gettóban harcolnak az 1940-es években. A németek voltak a rossz fiúk és a gettó lakói, akik neve Baruch, Moishe és hasonlóak voltak, és kaftánt viseltek, voltak a jó fiúk. Szuperman megmentette Moishet és Baruchot attól ,hogy a németek a koncentrációs táborba szállítsák őket. Eléggé zsidóbarát és németellenes holokausztpropaganda, abból a fajtából, amiből az elmúlt 60 évben sokat láthattunk, nem?

Nos, a szervezett zsidó csoportoknak nem tetszett, mert a jó fiúk nem voltak direkt mind zsidók felismerhetőek. Baruch, Moishe és a kaftán nem voltak elég világos jelek. A zsidó szót nem használták. A zsidók attól félnek, hogy ha egy gyerek olvassa a képtörténetet aki még sohasem látott kaftánt és nem tudja, hogy Baruch és Moishe teljesen kóser nevek akkor még azt hihetik, hogy a Szuperman esetleg lengyeleket mentett meg zsidók helyett. és akkor a lengyelek meg nem érdemelt részvétet keltenek az olvasóban mint a németek áldozatai. A zsidók mindig is súlyt helyeztek arra, hogy az ún. holokauszt alkalmával kizárólag nekik jár együttérzés. Nem akarják, hogy bárki is megcsalja őket áldozati állapotukban. Kenneth Jacobson, a B'nai B'rith Anti-Defamation Ligájától, amely a legnagyobb és leghatalmasabb zsidó érdekvédelmi csoport Amerikában a Szupermani képregényt felháborítónak nevezte. A 'felháborító' szót használták. Azt panaszolta, hogy a 'holokauszt' '6 millió zsidó áldozatával' szembeni támadás a zsidó szó használatának elkerülése.

Egy másik B'nai B'rith képviselő, Myrna Shinbaum azt mondta, idézem: "Nagyon támadónak találtuk, hogy abban, ami pozitív tanításnak volt szánva, zsidók nem lettek megemlítve. Nem lehet a holokauszt áldozatairól általánosan beszélni." -- idézet vége. Azt gondolhatnánk, hogy egy antiszemitát szidtak 'érzéketlenségéért'. Valójában a cég, amely Szuperman történeteket ad el, teljesen zsidó vállalat, mint a legtöbb amerikai gyerekújság. Az elnök és a főszerkesztő zsidó asszony, Jeanette Kahn.

Úgyhogy amit itt látunk ebben a teáskannai viharban az az, hogy hogyan keresnek a zsidók még egy lehetőséget arra, hogy emlékeztessenek minket arra, hogy mennyit szenvedtek szegény drágák és hogy mennyire nem szabad ezt soha elfelejtenünk.

Hogy a zsidók miért őrzik ezt az áldozati állapotot olyan féltékenyen, azt egy másik újság mutatta meg amely néhány napja jelent meg. Ez a jelentés arról szólt, hogy a legnagyobb német autógyártól, a Volkswagentől zsidók pénzt követeltek, és a Volkswagen most fizetni fog azoknak a zsidóknak, akik a II. vh. folyamán a Volkswagen gyárban nem önként dolgoztak. Mint tudja, az alatt a háború alatt, amely alatt az összes zsidót Németországban elgázosították és utána elhamvasztották. Volkswagen 15 000 nem német munkást alkalmazott a háború alatt, ma gyakran úgy emlegetik őket, mint "rabszolgamunkásokat". Ezeknek a munkásoknak csak egy töredéke volt zsidó, mindegyiknek megvolt az élelmezése és a szállása és viszonylagos szabadságuk volt a munkaidő után. De kényszerítették őket, hogy segítsenek Németországnak, ahol a háború miatt viszonylagos munkaerőhiány állt elő, és biztos nem fizették őket a szakszervezeti tarifa szerint. Így aztán pár hónappal ezelőtt a háborúban dolgozó munkások zsidó része követelte, hogy fizessék meg munkájukat és a kamatot, természetesen. Volkswagen ezt először elutasította. Nem Volkswagen kényszerítette őket, hanem a német állam, mondták a Volkswagen gyár képviselői. Amellett az egész 53 éve volt. Ha volt érvényes panaszuk, azt előbb kellett volna kinyilvánítani.

Nos, a zsidók, akik ma mindannyian Izraelben élnek, perrel és más kellemetlenségekkel fenyegetőztek, ha Volkswagen nem teljesíti követeléseiket. "Ha az Egyesült Államokban autókat akartok eladni, akkor fizettek nekünk", fenyegetődztek a zsidók. Két hete Volkswagen látva, hogy az US tisztviselők úgy táncolnak ahogy a zsidók fütyülnek, amikor Svájcra fejtettek ki nyomást a zsidó követelések ügyében, engedtek és készek voltak fizetni. Volkswagennak olcsóbbnak tűnik ha fizet, mint ha ugyanannak a világot átfogó zsidó propagandahadjáratnak lesz kitéve mint a Svájci bankok.

Régebbi jelentéseimben beszámoltam a zsidó kényszerítő törekvésekről Svájc ellen, és most láthatjuk, hogy ezek a pénzkövetelések hogyan függenek össze. Mint ahogy legutóbb elmondtam, úgy hiszem, három hete, hogy Svájc 600 millió dollárt ajánlott a zsidóknak akik erre úgy tettek, hogy őket egy ilyen nevetségesen alacsony ajánlat megsért, ugyanis kiszámították, hogy megnövelhetik a nyomást és sokkal többet kaphatnak mint a fölajánlott 600 millió dollárt. És ezt meg is tették. Az Egyesült Államokban levő összes általuk megvett politikus elkezdett törvényeket javasolni amelyek Svájcot bojkottálták volna. Nemcsak a svájci bankokat zárták volna el üzletektől az Egyesült Államokban, hanem más svájci cégeket is megbüntettek volna, mindezt addig, amíg Svájc ki nem köhögi az utolsó centet is, amit a zsidók követelnek. Megszoktuk hogy a zsidók nyilvános intézeteinket használják arra, hogy megkapják, amit akarnak - mintha ezek az intézetek a zsidók tulajdonai lennének és tetszőlegesen használhatnák és visszaélhetnének velük céljaik elérésére.

És mint látjuk, a zsidóknak érdekük, hogy Svájccal példát statuáljanak. Emiatt határozta el Volkswagen, hogy fizet. Ezt fogják a zsidók a svédekkel, franciákkal, portugálokkal és spanyolokkal is tenni. Megmutatják, hogy képesek az Egyesült Államok kormányát arra használni, hogy bárkit kényszerítsenek, aki nem hajlandó szabad akaratából fizetni nekik. És azért tudják az USA kormányát így használni, mert az amerikai közvéleménnyel sajnáltatják magukat, mint holokauszt-áldozatokat. Ezért kellemetlenkedtek annyit azért mert a Szuperman nem mondta direkt hogy Moishe és Baruch zsidók. Ahogy mondtam, minden összefügg.

Ennek a jegyzetnek, hogy a világ köteles nekik megadni amit követelnek azért, ami fél évszázada történt velük, érdekes kapcsolatai vannak, és régebbi programjaimban már beszéltem ezekről, de éppen most olvastam ki egy könyvet, amelyik sok mindent megvilágít a jóvátételi fizetések kérdésében - és a kérdés az, hogy ki tartozik kinek. A könyv Lázár Kaganovics életrajza, a kommunista mészárosok egyik legvéresebbike az 1930-as és 40-es években és a Kreml második embere sok éven át. A könyv címe 'A Kreml farkasa' és Stuart Kahan írta, egy amerikai zsidó, Kaganovics unokaöccse. Kahan 1981-ben a Szovjetúnióba ment és nagybátyját részletesen kikérdezte jiddis nyelven, hogy megírja életrajzát, amely a leleplezések aranybányája.

Hogy összefoglaljuk, Lázár Kaganovics egy zsidó volt, aki zsidó hagyományok szerint nevelkedett a jesiva iskolában, ahol azt tanulta, hogy mindig csak olyasmit tegyen, ami a zsidók javát szolgálja, és ez a szabály a könyvben néhány helyen külön meg van említve. Az első kommunista pártgyűlésen 1911-ben, 18 éves korában vett részt, hogy meghallgassa a zsidó Trotzkij beszédét egy kijevi zsinagógában. Igen: Egy zsinagógában. Gyorsan belekerült a kommunista párt belső körébe., amelyben sokkal több zsidó volt mint gój. Sikerét elsősorban erőszakosságának és nyughatatlanságának köszönhette. Kommunista tevékenységében semmitől sem riadt vissza, függetlenül attól, hogy az mennyire brutális vagy véres volt. Zsidótársait is megölte, ha útjában voltak. Gengszter volt a gengszterek között.

1930-ban Kaganovics a szovjet titkosszolgálat különleges osztályát szervezte meg, amelynek ő volt a főnöke. A 'nedves ügyek' osztálya volt, ahol a 'nedves' 'vérest' jelentett. Tiltott tömeggyilkosságok kivitelezése volt a feladatuk, olyanok, amelyeket az ukrajnai Vinyicában és az oroszországi Katynban és a Szovjetúnió ezer más részén követtek el a következő két évtizedben. Kaganovics lett a tömeggyilkosságok komisszárja. Amikor a németek 1941-ben megtámadták a Szovjetúniót, Kaganovics volt a zsidók megmentője: Ő szervezte meg a zsidók evakuálását a front területéről és áttelepítésüket távolkeletre, ahol a németektől biztonságban voltak. Hadd viseljék az oroszok és ukránok a német támadás nehézségeit, de védjük meg a zsidókat a nehézségektől és veszélyektől minden áron.

És Kaganovics még egyszer dicsekedhet azzal, hogy zsidókat mentett meg, amikor 1953-ban Sztálin azt tervezte, hogy Oroszországot megszabadítja tőlük úgy, hogy megszervezte Sztálin megmérgezését. Ő és a nővére Rózsa, aki orvos volt, kitalált egy cselszövést, hogy hogyan keverjenek olyan tablettákat Sztálin orvosságos szekrényébe, amelyek szélhűdést okoznak, ami be is következett.

Amikor a gój kommunista, Nyikita Hruscsov Kaganovicsot az 1957-es pártkongresszuson megvádolta azzal, hogy 20 millió oroszt ölt meg működése során, Kaganovics ezt nem tagadta. Csak azzal vádolta Hruscsovot, hogy az ő is gyilkos 'az ön kezei is véresek' - mondta Kaganovics. Hruscsov arra utalt, hogy ő csak kivitelezte Kaganovics utasításait, de Kaganovics volt az, aki a tömeggyilkosságokat megtervezte és végrehajtásukra utasítást adott.

Mint mondtam, ez egy magával ragadó könyv, Lázár Kaganovics életrajza, és ha ön valóban betekintést akar nyerni a zsidó mentalitásba, abba, hogy hogyan igazolják magukat, abba hogy hogyan látják a nemzsidó világot, akkor ajánlom annak elolvasását. Kaganovics dicsekszik azzal, hogy mekkora hatalma volt valaha és kihúzza magát bűntényei felelőssége alól, az egész könyvben látható ez a kettős szándék.

Ennek az egésznek az a lényege, hogy Kaganovicsnak sikerült elkerülni a felelősségre vonást. Nyugdíjba vonult és kényelmesen élt Moszkvában. 1957-ben kizárták a Szovjetunió kommunista pártjának központi bizottságából, amikor elvesztette harcát Hruscsovval szemben, és a kommunista pártból is kizárták 1962-ben. Így aztán Kaganovics egyszerűen visszavonult a tömeggyilkosság üzletétől és békében és viszonylagos luxusban élt 1991-ben, 98 éves korában bekövetkezett haláláig. Még unokaöccsének 1987-ben megjelent életrajza, amelyben az összes bűntényét nyilvánosságra hozták, sem okozta, hogy nyilvánosan megbüntessék. A kommunizmus összeomlása után sem vonta senki felelősségre az orosz és ukrán nép ellen elkövetett népirtás miatt.

Képzelje el, hogy ha nem ő nem egy zsidó lett volna aki 20 millió gójt ölt meg, hanem például egy német lett volna, akit mondjuk 100 zsidó megölésével vádoltak volna. El tudja azt a sikoltozást képzelni, amellyel a médiák követelték volna, hogy helyezzék vád alá és büntessék meg? El tudja képzelni a hisztérikus követelést, hogy álljunk bosszút a zsidókért és német követségek előtti tiltakozó felvonulásokat? Egy ilyen nagyszerű alkalmat, hogy mindenkit emlékeztessünk a 'holokausztra' biztosan nem lehet kihagyni. De Lázár Kaganovics esetében csak csönd és a médiák érdektelensége. Érdekes, nem?

Nos, Ön és én, mi értjük ennek a különbségnek az okát, nem? Sokszor beszéltünk ezekről a dolgokról. Értjük, hogy a holokauszt történet fontos a zsidóknak, mert így letejeltetik a gójokat évente több milliárd dollár erejéig azzal, hogy éreztetik a gójokkal, hogy bűnösek, mert hagyták, hogy az megtörténjen. És azt is értjük, hogy a zsidók nem érzik magukat bűnösnek abban, hogy a kommunizmust a világra szabadították mint ahogy abban sem, hogy közülük olyan szörnyetegek kerültek ki, mint Kaganovics. Ugyanis valóban azt hiszik, hogy csak az ő életük számít, a miénk nem.

Hozzá kell tennem, hogy értjük, hogy miért akartak a németek a második világháború előtt mindenáron megszabadulni a zsidóktól országukban és környezetükben. És értjük, hogy miért határozta el Sztálin 1953-ban azt, hogy az orosz népnek olyasmit ajándékoz, amiért azok örökre hálásak lesznek neki, mégpedig a zsidómentes Szovjetuniót.

A kérdés most az, hogy hogyan szabadulhatunk meg a zsidóktól? Hogy tudjuk halálos szorításukat tömegmédiáinkról, szórakoztatásunkról és politikai rendszerünkről eltávolítani? Hogy tudjuk zsarolásukat megállítani, hogy minket használnak arra, hogy a világ többi részéből pénzt zsaroljanak ki?

Nos, egy dolgot nem tudunk tenni, mégpedig nem tudjuk erre Washingtoni választott vezetőinket felszólítani. A legtöbb politikus nagyon jól érti, hogy mi folyik itt, de nem foglalkoznak vele, csak akkor, ha az a tömegmédiában szerepel, vagy oda lehet vinni és azzal szavazatokat lehet szerezni. Bill Clinton és a Washingtoni társaság között, úgy a republikánusok mint a demokraták között az az egyetlen különbség, hogy Bill Clinton vonzóbb személyiség. Ha becsületes és hazafias kormányunk lenne, azok mind az akasztófának lennének csalétek.

Akikre szintén nem számíthatunk, azok az üzletemberek, mint akik a Volkswagent vagy a Svájci bankokat igazgatják. Általában ezek okos emberek és megértik azt, amit mi is megértünk. De úgy ahogy a politikusok fő gondja az, hogy hogyan szerezzenek szavazatokat, úgy ezek a nagy üzletemberek csak a nyereséggel törődnek. Volkswagen vezetői tudják, hogy ha valaki tartozik valakinek, akkor azok a zsidók tartoznak nekik, akik a háború idején ott dolgozhattak és túlélték a háborút. De ezt nem fogják nyilvánosan kimondani addig, amíg zsidók ellenőrzik az amerikai médiákat és kormányt, és így ez nem hoz nyereséget. Ugyanez igaz a svájci bankárokra.

Valójában még többről van szó, mint a profit elvesztéséről. Emberek százai ülnek német és Svájci börtönökben ma, mert el merték a zsidókról az igazságot mondani és így megsértették az úgynevezett 'gyűlölettörvényeket', amelyeket zsidók kényszerítettek kormányaikra azzal a szándékkal, hogy mindenkit elhallgattassanak, aki leleplezi őket. Erre egy példa Rudolf Keller, a svájci nemzeti demokrata párt tagja, akit e hónap elején tartóztattak le Zürichben, és azzal vádolták, hogy gyűlöletbűnöző. Keller úr 'bűne' az, hogy nyilvánosan kijelentette, hogy ha a zsidók Svájc-ellenes bojkottot folytatnak az USA-ban, akkor a svájci polgárok emiatt nem vesznek amerikai árukat, nem vásárolnak zsidó üzletekben és nem esznek zsidó éttermekben, nem töltik szabadságukat Amerikában vagy Izraelben. Az őt letartóztató politikusok azt állították, hogy Keller állításai 'fajgyűlöletet' szíthatnak fel a zsidók ellen - és Svájcban, Németországban és sok más országban ez törvényellenes. Keményen dolgoznak hasonló törvények hozatalán Amerikában is.

Így aztán, mit tehetünk? Figyeljen ide: Nem mindenki politikus vagy üzletember Amerikában. És nem mindenki mosogatórongy, aki képtelen bármit is megérteni, ami nem közvetlenül a TV képernyőről jön. Még mindig léteznek tisztességes, becsületes és értelmes emberek Amerikában: Emberek, akik képesek megérteni a nekik nyújtott információt és akik törődnek vele, miután megértették azt. Higgye el nekem, nem mi ketten vagyunk az egyetlenek ebből a fajtából. Van elég jó ember, aki átlátja a zsidókat - ha megtesszük ami tőlünk telik.

A mi feladatunk az, hogy elérjük ezeket a tisztességes embereket és segítsük nekik megérteni a dolgokat, többek között azt, hogy ki üldözi őket és ki tartozik kinek. És ez fontos, mert a legtöbb tisztességes, értelmes amerikai sohasem hallotta azokat a dolgokat Lázár Kaganovicsról, amelyekről itt ma szó volt. Ezeknek az embereknek a legtöbbje el van foglalva a saját életével és nem törődik a jelenlegi zsidó kampánnyal amely kritikájukat akarja lecsöndesíteni új törvények segítségével, amelyeket a zsidók 'gyűlöletbeszédnek' neveznek. Meg kell mondanunk nekik. Fel kell a figyelmüket hívnunk erre.

És ön segíthet figyelmük felhívásában. Én adom a tényeket; ön elmondja másoknak. Fogadok önnel, hogy ön legalább öt tisztességes embert ismer, akik most nem hallgatják az Amerikai disszidens hangját. Ön segíthet nekik abban, hogy ezt elkezdjék. Tegyen amit akar, de hívja fel a figyelmüket bizonyos dolgokra.