A beszéd és az indoklás alant:

Horn:
Ötven év történelmi tapasztalata talán elég idő ahhoz, hogy a magyarság végre bátran és őszintén szembenézzen önmagával, miként azt éppen a németek zöme tette elsőként, közvetlenül a háború után. A magyar állampolgárságú, a Magyarországot mindig is hazájuknak tekintő zsidók kirekesztése, sőt üldözése nem 1944. március 19-én, a német csapatok bevonulásával kezdődött. Nem felejtkezhetünk el a különítményesek gyilkosságairól, a numerus claususról, a gyalázatos jogtipró zsidótörvényekről.

Egyértelműen ki kell tehát mondani: történelmi bocsánatkéréssel tartozunk. Azok is, akik akkor éltek, s azok is, akik csak örökölték a bűnös elhallgatás gyakorlatát. Igen, bocsánatkéréssel tartozunk 600 ezer elpusztított és több tízezer elhurcolt és meggyötört honfitársunk miatt. Bocsánatot kell kérnünk Szerb Antalért, Radnóti Miklósért, a tudós Bródy Imréért, Petschauer Attiláért, az elégetett orvosokért, az agyonvert művészekért, a megölt boltosokért, a kézművesekért, a nőkért, akik nem lehettek anyák és nagyanyák."

Perindítvány H. Gyula ellen:
A Hódmezővásárhelyi Városi Bíróságon, 1994. augusztus 2-án, magánindítványt terjesztettem elő Horn Gyula ellen nagy nyilvánosság előtt, a magyarság sérelmére elkövetett rágalmazás vétsége miatt. A bíróság kérte az Országgyűléstől Horn Gyula mentelmi jogának felfüggesztését. Indítványom érdemi indoklása a következő:

A vád tárgyát képező levél közzététele a Magyar Köztársaság állami-társadalmi és gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét és jogait sérti és veszélyezteti. Először: erkölcsi alapot nyújt Magyarországnak a zsidó-szabadkőművesség által történő kifosztására, a kifosztást elősegítő törvények meghozatalára. Másodszor: gyűlölet keltésére alkalmas a magyarsággal szemben, de ugyanakkor a zsidósággal szemben is Magyarországon, mert a levél valótlanságokat állít vagy valótlanságokra utal, lényeges tényekkel elhallgat, kizárja a tények kölcsönös feltárását magyarokra és zsidókra vonatkozóan egyaránt, mintha a zsidó Kun Béla, Szamuely Tibor, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Aczél György és sokan mások nem követtek volna el szörnyű gaztetteket a magyarság ellen."

Mindezt részletes adatokkal igazolja a bírósághoz becsatolt könyvemnek második, javított kiadása.

Az izraeli főrabbi méltatja Horn Gyula levelét címmel cikk jelent meg a Magyar Nemzet című napilag 1994. július 6-i számában. Ez a cikk beszámol a főrabbinak az Izraeli Rádióban elhangzott nyilatkozatáról, amely többek között rögzíti:

[...] Horn levelében a leendő kormány nevében egyértelműen bocsánatot és megbocsátást kér Izrael népétől. E levél megdönti azt a sokat hangoztatott hamis magyar védekezést, hogy a zsidó nép elpusztítását kizárólag náci németek végezték. [...] Azt is elmondja, hogy a pogromok már 1919-ben, a fehérterror idején elkezdődtek, s 1920-ban már bevezették Magyarországon a numerus clausust."

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége nem cáfolta az izraeli főrabbi rágalmait. Augusztus végén az Országgyűlés elnöke már fogadta a Zsidó Világkongresszus több vezetőjét, hogy a zsidóság kárpótlásáról ejtsenek szót faji és vallási megkülönböztetés alapján. Viszont ezen a megbeszélésen nem esett szó azokról az iszonyatos károkról, amelyeket zsidók okoztak a magyarságnak a 20. század folyamán.

A Reader's Digest Válogatás 1995 júniusi számában egy rövid tanulmány jelent meg Lawrence Elliott tollából a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei állítólagos hamis voltáról Az életben tartott hazugság címmel. A cím felett egy nagybetűs, rövid jellemzés áll, amelyet felcímnek is tekinthetünk:

A gyűlölködőknek csaknem száz éve bibliája egy írásmű, amely ideológiai alapot szolgáltatott embermilliók elpusztításához."

Vonatkozna ez utóbbi kitétel arra a százmilliónyi Szovjetunió- és más kommunista országbeli nem zsidó áldozatra, akiket a jelentős mértékben zsidók által irányított kommunizmus égisze alatt békeidőben meggyilkoltak, halálra kínoztak( Köztudomású ugyanis, hogy a Szovjetunióban, de annak csatlós országaiban is zsidók az államhatalom minden szintjén nagyobb arányban játszottak vezető szerepet, mint az ország zsidóságának aránya az összlakossághoz. A hazug kommunista ideológia kiagyalásának mezején pedig a zsidók a világbirodalomnak megfelelő teret foglaltak el: Marx, Engels, Lenin, Trockij, valamint Sztálin nagyszámú rokonsága túlnyomóan zsidó volt, Magyarországon pedig Kun Béla, aki szabadkőműves is volt, csakúgy, mint Lenin.