Három szó, amelyre nem lehet rákérdezni: ' zsidókat végeznek ki'. Ez a rövid mondat magyaráz el egy képet a 'Megsemmisítő háború - a Wehrmacht bűntettei 1941 és 1944 között' kiállításon. Több mint 220 ezer látogató állt eddig megdöbbenten az életlen és elszürkült fénykép előtt, amelyen meztelen férfiak láthatók.

A kép a kiállításon és a katalógusban is a 'Fehéroroszország. Három évi megszállás 1941-től 1944-ig' cimű fejezet alatt található. Hannes Heer, a kiállítás vezetője és szervezője szerint 'ez a holokauszt egyik legismertebb képe a megsemmisítőtáborokon kívül.'

A történész a Hamburgi szociálkutatási intézet szolgálatában nem mond igazat. Ez a fénykép sem kivégzést, sem tetthelyet nem mutat Fehéroroszországban és a Wehrmacht bűntettét sem mutatja. A kép manipuláció, egy kitalált cím és slampos kutatás által került a kiállításra. Egy olyan hiba, amely a Hamburgi multimilliomos Jan Philipp Reemtsma kiállításának a hitelét erősen csökkenti.

A felvétel az 1941 novemberében megjelent képeskönyvől származik: 'Német haladás keleten', az akkor Generalgouvernementként megszállt Lengyelország polgári kormányzásának egy propagandairata. A kötetben a nácik magukat hősként ünnepelték, akik a 'fegyelmezetlenség és képzetlenség'-által irányított országot egy 'új német rend törvényei'-nek rendelték alá. A könyv cinikusan es rasszista módon változtatja a lengyel nép megszállását felszabadítássá. A zsidókat mint a szegénység, járványok és szükség okát mutatja be, akiknek a felszabadítók tisztaságot és szorgalmat próbálnak tanítani. Így a 149. oldal egy zsidó csoportot mutat, akik 'életükben először' fürdőbe mennek. Egy folyó partján meztelen és félmeztelen férfiak állnak, akiknek, így a náci szöveg 'ez a fürdő biztosan nem tett rosszat'.

Az NS mű szerzője a propagandista Helmut Gauweiler volt. A volt tanítót és területi vezetőt a pfalzi Neustadtból bátyja, az NSDAP birodalmi vezető, Otto Gauweiler protekciója nyomán, mielőtt még behívták volna 1939 decemberében a frontra, a lengyel Krakkó polgári kormányzatába rendelték. Otto Gauweiler, aki a rosszhírű Generalgouverneur, Hans Frank parancsnoksága alatt Varsóban csinált karriert, 1940-ben kegyvesztett lett és - őrmesterré lefokozva háború végéig a keleti fronton küzdött. Otto Gauweiler volt a Müncheni CSU politikus Peter Gauweiler apja, az NS propagandista, Helmut Gauweiler pedig a nagybátyja.

Helmut múltjáról és a kép történetéről Peter Gauweiler, aki a kiállítást élesen kritizálta és emiatt őt is kritizálták, saját bevallása szerint 'semmit sem tudott'. Nagybátyja propagandaművei a háború után archívumokban voltak porfogók. A meztelen zsidókat ábrázoló kép életlen reprodukciója eddig ismeretlen úton azonban eljutott a Baden-Württembergi országos bűnügyi hivatalba Stuttgartba.

A nyolcvanas évek végén a frankfurti újságíró és könyvíró, Ernst Klee képeket keresett egy, a Harmadik Birodalomban folyt zsidómegsemmisítésről szóló könyvhöz. Megtalálta a Gauweiler képet a bűnügyi hivatal mappájában, ahol a képhez sem annak dátuma, sem helye, sem arra, hogy mit ábrázol nem volt mellékelve. Neki ennek ellenére rögtön világos volt, hogy itt kivégzésről van szó. Klee: 'A zsidóknak le kellett vetkőzniük meggyilkolásuk előtt.' Így találta föl Klee a képaláírást: 'A zsidóknak le kell vetkőzniük meggyilkolásuk előtt'. Ezzel a magyarázattal látható a kép a 'Szép idők - zsidógyilkosság a tettesek és nézők szemével' cimmel a könyv 77. oldalán. Klee, amikor a FOCUS megemlítette a hamisítást: 'Igen, ezt a sort én írtam, ezt negatívumként foghatja föl.'

Az 1988-ban az S.Fischer kiadónál megjelent dokumentumgyűjtemény kiadótársa Willi Dressen, államügyész az országos igazságügyi hatóságoknál az NS-bűnözés kiderítésére Ludwigsburgban. Dressen, aki Klee hamisításáról nem tudott, lekopíroztatta a Stuttgarti hivatali mappát a saját hivatala számára. Ezzel Gauweilers fényképe mint a 26-os számú kivégzési kép annak a hivatalnak az adatai közé került, akik minden naci bűnt archiválnak.

1992 február 17-én a Ludwigsburgi központ akkori vezetője, Alfred Streim levelet kapott Bajorországból. Az írás és fényképszakértő, Dieter Lehner fölismerte az életlen képet a 'Szép idők'-ből mint Gauweiler fürdőjelenetét és figyelmeztette a hivatalt.

Dressen szörnyülködött. Fölismerte: 'Klee fantáziált'. Dressen rögtön betette Lehner levelét a megfelelő Bildmappába. A borítékra ezt írta: 'Figyelem: a 26. számú képhez.'

Ez a figyelmeztetés, azért Dressen a kezét a tűzbe teszi, abban a képmappában, amikor a Reemtsma történész, Hannes Heer Ludwigsburgban dokumentumokat keresett a tervezett Wehrmacht kiállításhoz. A 26. kép beleillett a tervekbe, a Lehner levelet nem vette figyelembe. Heer anélkül vette ki a képet, hogy a Ludwigsburgi államügyészekkel beszélt volna. Dressen, aki időközben a központ vezetője lett: 'Feltettük, hogy visszakérdez'. Heer az írónál, Kleenél sem kérdezett utána, akinek műve, a 'Szép idők' jelentős mértékben a kiállítás alapjául szolgált és amelyből a képet ismerte.

Heer továbbvitte Klee hamisítását. Az újságíró a propagandaképet összefüggésbe hozta az SS különítmények által elkövetett zsidógyilkosságokkal. A történész viszont mindenféle kutatás nélkül a Wehrmacht bűneinek bizonyítékává tette. Dressen szerint Heer bizonyítási eljárása 'teljes értelmetlenség'. Heer szerint képaláírása cáfolhatatlanul helyes: 'zsidókat végeznek ki'. A kritikus kérdéseket 'szofisztikusként' védte ki. 'Itt zsidókról van szó, akik levetkőznek. Minden történész tudja, hogy ezután mi következik.'

Kérdéses általánosítás. Bernard Goldstein, a varsói gettó túlélője ismert memoárjaiban 'A csillagok a tanúk' több fürdőt ír le, amelyre a nácik a mocskosnak és tetvesnek kikiáltott zsidókat kényszerítettek. Goldstein azt is leírja, hogy az NS propagandisták filmezék ezeket a megalázásokat. Senki sem tudja, hogy mi lett a 'zsidó csoportok' sorsa Helmut Gauweilers írásából. Hogy ezt a jelenetet veszik az ezerszer bebizonyított Wehrmacht bűnök bizonyítására Oroszországban, abszurd. A végzetes következmény: a Reemtsma kiállítás alapjai töredeznek. Megvizsgálta Heer a többi kép esetében az eredetet?

A kiállítás ellenzői Heer hibáját rögtön egy állítólag bűntelen Wehrmacht rágalmazásának bizonyítékaként fogják idézni. A FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung) azt írta: 'A Wehrmacht kiállítás legnagyobb erőssége kritikusai gyöngesége.'. A kiállítás legnagyobb gyöngesége csinálói szűklátókörűsége. Heer azt mondta a FOCUS-nak: 'Akkor írja, hogy hamisítás. Csináljon amit akar.'

Forrás: FOCUS 16/1997 - 1997 április 14, Markus Krischer / Robert Vernier