A következő cikket egy amerikai zsidó írta 1928.ban: Marcus Eli Ravage Újranyomás a The Century Magazineból 1928 január.

Természetesen ön haragszik ránk. Ne mondja, hogy nem. Így ne vesztegessünk időt cáfolatokkal és alibikkel. ön tudja, hogy ezt teszi, én is tudom, és értjük egymást. önnek van néhány zsidó barátja és hasonló dolgok. Ezt már azt hiszem, párszor hallottam. És tudom, hogy ön engem személyesen nem foglal bele - az engem itt egy bizonyos zsidó egyéniséget jelent, amikor szúrós megjegyzéseket tesz ránk általános formában, mivel én annyira más vagyok, majdnem olyan, mint egy önök közül. Ettől a kis különbségtevéstől nem leszek hálás - de most ne törődjön vele. ön nem szereti az agresszív, mászó, nyomó, materialista fajtát - azokat, akik önt bizonyos felebarátaira emlékeztetik. Tökéletesen értjük egymást. Nem vagyok ön ellen.

Isten a tanúm arra, hogy nem utasítok el senkit azért, mert nem szeret valaki mást. Ami engem ebben a zsidóellenes dologban zavar az az, hogy ahogyan ön játssza, olyan fantasztikus és átlátszó kifogásokat hoz, annyira szenvedni látszik a lelkifurdalástól, hogy ha a helyzet nem lenne olyan furcsa, akkor ez zavaró lenne.

Nem mintha ön amatőr lenne; már 15 évszázada csinálja ezt. Mégis, ha megnézem önt és hallom gyerekes kifogásait, az lehetne a benyomásom, hogy ön nem tudja igazán, miről is van szó. ön neheztel ránk, de nem tudja világosan megmondani az okát ennek. Új kifogást gondol ki - azt 'ok'- nak nevezve - minden nap. önmaga igazolására ezeket évszázadokon át halmozta föl és minden új felfedezés nevetségesebb mint az előző és minden új kifogás ellenkezik az előzővel és semmissé teszi azt.

Nem is olyan sok évvel ezelőtt azt hallottam, hogy vannak aranyásók és kereskedelmi materialisták; most az a panasz, hogy semelyik foglalkozás sem biztos a zsidó invázió ellen.

Mi, ha hihetünk önnek, egyszerre vagyunk törzsi érdekeket néző különállók, akiket nem lehet asszimilálni, mert nem házasodunk önökkel, de emellett mászók és nyomók is vagyunk, akik az önök faji integritását veszélyeztetjük.

Életszínvonalunk olyan alacsony, hogy nyomornegyedeket és éhbéres iparágakat hozunk létre, és olyan magas, hogy kiszorítjuk önöket a legjobb lakóhelyeikről. Háború idején kibújunk hazafias kötelezettségeink alól mert természetünk pacifista, amellett mi vagyunk az általános háborúk ravasz összeesküvői és mi nyerészkedünk elsősorban azokból a háborúkból. (Lásd cion bölcseinek protokollját).

Mi vagyunk a a kapitalizmus megalapítói és fő hívei, és a kapitalizmus elleni forradalmak fő szervezői. A történelemnek nincs még ilyen sokoldalú eleme!

És ó! Majdnem elfelejtettem az okok okát. Mi vagyunk a keménnyakú emberek, akik a kereszténységet sohasem fogadtuk el, és mi vagyunk azok a bűnözők, akik alapítóját keresztre feszítettük.

De higgye el, önök öncsalók. Vagy nincs elég önismeretük vagy a vérmérsékletük nem megfelelő ahhoz, hogy a tényekkel szembenézzenek egészen az igazságig. önök nem azért haragszanak a zsidókra, mert keresztre feszítették Krisztust, hanem azért, mert mi adtunk neki életet. önök nem azért veszekszenek velünk, mert nem fogadtuk el a kereszténységet, hanem azért, mert az önök nyakába ültettük azt!

Az önök laza, ellentmondásos vádjai nem foltozzák be igazolt történelmi sérelmeinket. Azzal vádolnak, hogy forradalmat viszünk Moszkvába. Tegyük föl, elfogadjuk a vádat. Na és? Összehasonlítva azzal, hogy mit végzett a tarzuszi Pál Rómában, az orosz forradalmak csak utcai harcok.

Sokat beszélnek és bosszankodnak a zsidó befolyáson a színházakban és mozikban. Nagyon jó, az önök panasza teljesen indokolt. De mi az összehasonlítva megdöbbentő befolyásunkkal az önök egyházaiban, iskoláikban, törvényhozásában és kormányaikban, és az önök mindennapi gondolataiban?

Egy ügyetlen orosz összeeszkábál egy iratcsomót és kiadja 'Cion bölcseinek protokollja' cím alatt, amely megmutatja, hogy a mi összeesküvésünk eredményezte az I. világháborút. ön elhiszi ezt. Rendben van. Mi minden szavát aláírjuk. Eredeti és hiteles.De mi az amellett a nem kétséges történelmi összeesküvés mellett, amelyet mi sohasem tagadtunk, mivel önöknek sohasem volt bátorságuk arra, hogy minket vádoljanak vele, és amelynek teljes jegyzőkönyveit bárki elolvashatja?

Ha ön valóban komolyan beszél, amikor zsidó összeesküvésről beszél, fölhívhatom figyelmét egyre, amelyről érdemes beszélni? Mi haszna van a közvélemény állítólagos ellenőrzéséről beszélni, amelyet a zsidó fináncmágnások, újságtulajdonosok, mozimágnások végeznek, amikor ön vádolhat bennünket az önök egész civilizációjának igazolt ellenőrzésével a zsidó evangéliumokon keresztül?

Ön még el sem kezdte bűnünk teljes mélységének az értékelését. Mi betolakodók vagyunk. Zavarunk. Bomlasztunk. Elvettük az önök természetes világát, az önök ideáljait, az önök sorsát és pusztítottuk azokat. Nem csak az utolsó nagy háború alapja voltunk, de szinte minden háborújuk alapja, nemcsak az orosz, de történelmük szinte minden forradalmát mi robbantottuk ki. Viszályt, zűrzavart és csalódottságot hoztunk az önök személyes és társadalmi életébe. Ma is ezt tesszük. Senki sem tudja megmondani meddig, mi folytatjuk ezt.

Nézzen vissza egy kissé és lássa meg, hogy mi történt. Tizenkilenc évszázaddal ezelőtt önök egy ártatlan, gond nélküli, pogány faj voltak. Számtalan Istent és Istennőt imádtak, a levegő, a folyók és az erdők szellemét. Pirulás nélkül voltak a meztelen testükre büszkék. Isteneiket és a szenvedő emberi testet szobrokkal ábrázolták.Élvezte a harcot a csatamezőn, az harctéren és a csatatéren. Háború és rabszolgaság az önök rendszerének szilárd alkotórészei voltak. A hegyoldalakon és a völgyekben szórakozott a szabadban, elgondolkozott az élet csodáin és rejtélyein és létrehozta a természettudományok és a filozófia alapját. Kultúrája nemes, és érzéki volt, amelyet a szociális lelkiismeret vagy az emberek egyenlőségének szúrásai nem terheltek. Ki tudja, milyan nagy és dicső jövője lett volna, ha egyedül maradt volna.

De mi nem hagytuk önt egyedül. Mi kezünkbe vettük önt és lehúztuk azt a szép és nagylelkű szerkezetet, amelyet ön fölépített és az egész történelem irányát megváltoztattuk. Meghódítottuk önöket, ahogy egy birodalom sem igázta le Afrikát vagy Ázsiát. És ezt golyók, vér, felfordulás, sőt bármiféle erőszak mellőzésével tettük. Csak az ellenállhatatlan lelkierőnkkel, ötletek és propaganda segítségével.

Mi önöket küldetésünk készséges és tudatalatti viselőjévé tettük az egész világ számára, a világ barbár fajai számára, a számtalan még meg nem született nemzedék számára. Anélkül, hogy teljesen megértették volna azt, hogy mit tettünk önökkel, önök lettek faji hagyományaink ügynökei, evangéliumunkat a világ föl nem fedezett részeire is továbbvive.

Törzsi szokásaink lettek az önök erkölcsének az alapja. Törzsi törvényeink adták az önök alkotmányának és jogrendszerének alapját. Legendáink és népmeséink azok a szent tanok, amelyeket önök gyermekeiknek dúdolnak. Költőink töltötték fel az önök énekeskönyveit és imakönyveit. Nemzeti történelmünk papjaik és tudósaik tanításának elszakíthatatlan része lett. Királyaink, államférfiaink, prófétáink, harcosaink az önök hősei. Kis ősi országunk az önök Szentföldje. Nemzeti irodalmunk az önök bibliája. Népünk gondolatai és tanítása elválaszthatatlanul beleszövődött az önök nyelvébe és tanításaiba, senki önök közül nem nevezhető műveltnek, aki faji származásunkat nem ismeri.

Zsidó kézművesek és zsidó halászok az önök tanárai és szentjei, képüket számtalan szobor őrzi, emlékükre számtalan templomot építettek. Egy zsidó nő az önök példaképe az anyaságra és asszonyságra. Egy zsidó lázadó próféta az önök vallási imádatának központi alakja. Mi elvettük az önök bálványait, faji származásukat és ezeket a mi Istenünkkel és hagyományainkkal pótoltuk. A történelem egy hódítása sem hasonlítható össze távolról sem ezzel a hódítással és agymosással.

Hogyan csináltuk ezt? Szinte véletlenül. Kétezer éve a messzi Palesztínában vallásunk romlásnak indult és materializmusba süllyedt. Pénzváltók vették birtokukba a templomot. Degenerált, önző papok híztak kövérre. Akkor egy fiatal idealista hazafi emelkedett föl és körüljárta az országot, és a hit túlélése mellett tört lándzsát. Nem akart egy új hitet alapítani.. Mint minden próféta előtte, egyetlen célja a régi hit megtisztítása és újrafelélesztése volt. Megtámadta a papokat és kiűzte a pénzváltókat a templomból.Ez ellentétbe hozta őt az uralkodó renddel és annak támasztópilléreivel. A római hatóságok, akik elfoglalták az országot, féltek forradalmi agitációjától, mint ellenük folyó politikától, bebörtönözték és keresztrefeszítés általi halálra ítélték, amely abban az időben elterjedt kivégzési forma volt. A Názáreti Jézus követői, főleg szegény munkások és rabszolgák, gyászukban és csalódásukban elfordultak a világtól és ellenállásmentes pacifisták testvéri szervezetét alapították meg, emlékezve keresztre feszített vezetőjükre és kommunákban élve együtt. Csak egy új szekta voltak Júdeában, hatalom és következmények nélkül, sem az elsők, sem az utolsók.

Csak miután a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet, lett az új hit ismert. Akkor egy hazafias zsidó, Pál vagy Saul nevű, azt gondolta ki, hogy úgy bomlasztja a római birodalom erejét, hogy hadseregének erkölcsét a szeretet és az ellenállásmentesség gondolatával teszi tönkre, amelyet a zsidó keresztények kis szektája prédikált. Ő lett a gójok apostola, ő, aki addig a társaság legaktívabb üldözője volt. És Pál olyan jól csinálta a munkáját, hogy négy évszázadon belül a nagy birodalom, amely Palesztínát leigázta a világ felével egyetemben, romhalmazzá vált. És Cion törvénye lett Róma hivatalos vallása.

Ez volt világuralmunk kezdete. De ez csak a kezdet volt. Ettől az időtől fogva az önök története kevéssel több az önök régi pogány szelleme és a zsidó szellem közötti harcnál. Háborúik fele, kis és nagy, vallási háborúk, amelyeket tanításaink egyik vagy másik értelmezése miatt vívtak. önök addig nem szabadultak meg primitív vallási egyszerűségüktől és szakadtak el a pogány római tanításoktól, amit Luther a mi evangéliumunkkal a kezében föl nem emelkedett és újra trónra emelte a mi örökségünket. Vegyük korunk három nagy forradalmát - a franciát, az amerikait és az oroszt. Mik ezek, ha nem a zsidó eszme győzelme szociális, politikai és gazdasági vonatkozásban?

És még nincs vége. Mi még mindig uralkodunk önök fölött. Ebben a pillanatban egyházaikat polgárháború választja ketté fundamentalisták és haladók között, azaz azok között, akik szószerint betartják tanításainkat és hűek hagyományainkhoz, és azok között, akik kis lépésekkel akarják tulajdonunkat elvenni. Júdea puritán öröksége újra meg újra megmutatkozik a színházak cenzúrája, a vasárnapi törvények és az alkoholtilalmi törvények formájában. És amíg mindez történik, ön a filmben tapasztalható zsidó befolyásról fecseg.

Csoda-e, hogy ön neheztel ránk? Akadályoztuk az ön haladását. Egy idegen könyvet és egy idegen hitet kényszerítettünk önre, amelyet nem tud megemészteni, amely szembenáll az ön eredeti eszmevilágával, amely önt örökké terheli, és mivel idegen az eszméje, vagy teljesen elutasítja, vagy elfogadja azt.

Teljesen természetesen sohasem fogadta el a mi keresztény tanításainkat. Szívében még pogány. Még mindig élvezi a meztelen emberi test látványát. Szociális tudata, a demokrácia és a szociális forradalmak ellenére még mindig nem teljes. Mi csupán megosztottuk az ön lelkét, összezavartuk ösztöneit és megbénítottuk vágyait. A csata közepén köteles letérdelni az előtt, aki az ön parancsnoka és a mások arcát is odatartani annak, aki azt mondta: 'Állj ellen a gonosznak' és 'Áldottak a béke csinálói'. Nyerni akarása közben megzavarja önt a vasárnapi iskola emlékei, hogy ne gondoljon a holnapra. Ipari csatái közepette, amikor lelkifurdalás nélkül egy sztrájkot akar széttörni, hirtelen eszébe jut, hogy áldottak a szegények és hogy az emberek testvérek az Úr kebelén. És amikor éppen engedni akar egy kísértésnek, zsidó tanítása elrettentő kézzel löki el a kupát ajkairól. önök keresztények sohasem lettek igazi keresztények. Ebből a szempontból nem voltunk sikeresek. De örökre elrontottuk a pogányság örömét az önök számára.

Úgyhogy miért ne neheztelne ön ránk? Az ön helyében mi talán még szívélyesebben utálnánk önt mint ön minket. De mi nem mondanánk meg az okot. Ne használjunk kifogásokat és átlátszó ürügyeket. Mivel körülöttünk tiszteletreméltó zsidó üzlettulajdonosok milliói vannak, nem kell az ön intelligenciáját és becsületét azzal támadni, hogy a kommunizmusról mint zsidó filozófiáról beszélünk. És szegény, keményen dolgozó zsidó házalók és munkások millióinak láttán nevetségessé tennénk magunkat, ha a nemzetközi kapitalizmusról mint zsidó monopóliumról beszélnénk. Nem, menjünk egyenesen a lényeghez. Vegyük szemügyre ezt a zavaros, hatástalan ködöt, amit civilizációnak nevezünk, azt a félig keresztény, félig pogány keveréket, és mondjuk ezt: 'Ezt a zavart köszönd magadnak, prófétáidnak és Bibliádnak.'.

Megbízás a gójoknak.
The Century Magazine 1928 február
Író: Marcus Eli Ravage

Önök keresztények aggódnak és panaszkodnak a zsidók befolyása miatt az önök civilizációjában. Ahogy önök mondják, mi egy nemzetközi nép vagyunk, egy összetartó kisebbség önök között, hagyományokkal, érdekekkel, vágyakkal és célokkal, amelyek nem egyeznek az önökéivel. És azt mondják, hogy ez az állapot fenyegeti az önök normális fejlődését, összezavarja ösztöneiket, meghiúsítja céljaikat és zavarossá teszi sorsukat. Én egyáltalán nem látom a veszélyt. Az önök világában mindig kisebbségek uralkodtak. Az uralkodó csoport eredete és vallása nekem közömbösnek tűnik. Másfelől a befolyás kétségtelenül ott van és alattomosabb, mint ahogy önök észreveszik.

Ez nekem rejtélyes és szórakoztató, és néha elkeserít bennünket az önök zsidózaklatási játékában. Olyan vészjóslóan hangzik. Ön arról suttog, hogy milyen rémes a zsidó ebben vagy abban a dologban. Ettől megborzadunk. Tudatában vagyunk annak, hogy mit tettünk önnel amikor idegen hitünket és hagyományainkat az önök nyakába tettük. Képzeljük el, mondjuk remegve, hogy ön fölébred és észreveszi, hogy vallása, oktatása, erkölcse, társadalma, kormánya és jogrendszere teljesen a mi művünk! És aztán ön közelebbről is meghatározza, és tétován zsidó pénzemberekről, zsidó filmmágnásokról beszél, és félelmünk nevetéssé alakul. A gójok, ezt megkönyebbülve látjuk, sohasem fogják bűntetteink igazi sötétéségét fölismerni.

Nem értjük. Vagy nem tudják, vagy nincs bátorságuk ahhoz, hogy azokkal a tényekkel vádoljanak, amelyeket bizonyítani tudnak, és amelyeket egy intelligens bíróság és esküdtszék türelmesen meg tudna vizsgálni. Miért dobálódznak nem meggyőző kicsinységekkel, amikor olyan könnyen megvádolhatnának komoly és bizonyítható támadásokkal? Miért dobnak ránk egy ügyetlen koholmányt mint a cion bölcseinek protokollját, ha Szent János kinyilatkoztatását is kapcsolatba hozhatják velünk? Miért beszélnek Marxról és Trotzkijról, ha szembeállíthatnak minket Názáreti Jézussal és a tarzuszi Pállal?

Önök bomlasztóknak, agitátoroknak, forradalom-szítóinak neveznek bennünket. Ez igaz és én rettegek az önök fölfedezésétől. A legkisebb erőfeszítéssel és a tények minimális manipulálásával megmutatható, hogy mi voltunk az önök történelemében a fő forradalmak élén. Kétségkívül benne volt kezünk a Lutheri forradalomban és az egyszerűen tény, hogy mi voltunk a század polgári demokratikus forradalmainak hajtóereje a múlt században mind Franciaországban, mind Amerikában. Ha nem lettünk volna, nem ismernénk saját érdekeinket. De ön ránk mutat vádló ujjával és megvádol minket ezekkel a szörnyű és regisztrált bűntettekkel? Nem? Ön nekünk tulajdonítja az első világháborút és az orosz forradalmat, amely nemcsak hogy sokat ártott maguknak a zsidóknak de amelyről egy iskolás fiú is látta, hogy mihez fog vezetni?

De mindezek az összeesküvések semmik ahhoz a nagy összeesküvéshez viszonyítva, amelyet a korszak elején állítottunk össze és amelynek célja az volt, hogy egy zsidó szekta hitét tegyük a nyugati világ hitévé. A reformációt nem teljesen rosszindulatnak szántuk. Ősi ellenségünkkel számoltunk így le és Bibliánk tiszteletét visszaállította a kereszténység körében. A tizennyolcadik század köztársaságpárti forradalmai fölszabadítottak minket régi szociális és politikai korlátozásaink alól. Nekünk előnyt hoztak és önöknek nem ártottak. Ellenkezőleg, önöket gazdagították és bővítették. A világ önöknek hálás értük. De az a lázadás, amely a kereszténységet hozta Európába, azt ezt könnyen be lehet bizonyítani - zsidók tervezték és hajtották végre egy nagy gój államon való bosszúállásuk keretében. És ha zsidó összeesküvésekről beszél, akkor nem értem, hogy miért nem említik Róma tönkretevését és az antik világ civilizációjának, amely az ő zászlaja alatt volt, lerombolását a zsidó kereszténység kezei által. Hihetetlen, de önök, keresztények nem tudják, hogy honnan jön vallásuk, sem azt hogy hogyan, sem azt, hogy miért. Az önök történészei egy nagy kivétellel nem mondják meg önöknek. Ebben az esetben a dokumentumok az önök Bibliájának részei, amelyből önök zsolozsmáznak, de nem olvassák azt. Munkánkat túl alaposan csináltuk, propagandánkat önök teljesen elhiszik. A kereszténység eljövetele az önök számára nem egy átlagos történelmi esemény amelyet a kor más eseményei váltottak ki, hanem az isteni zsidó jövendölés valóraválása - az önök megfelelő hozzáadásaival. Nem tört össze, mint önök is látják egy nagy gój civilizációt és egy nagy gój birodalmat, amellyel a zsidóság háborúban állott, nem taszította az emberiséget barbárságba és sötétségbe ezer évig. Azért jött, hogy megváltást hozzon a gój világnak!

De éppen itt volt a nagy bomlasztás, amelyet Palesztínában eszeltek ki, zsidó agitátorok robbantották ki, zsidó pénz financírozta, zsidó röpiratok és brosúrák tanították, akkor, amikor a zsidóság és Róma halálos harcát vívta és amely a nagy gój birodalom végével ért véget. ön nem látja, pedig egy intelligens gyerek, akit a teológiai mágia nem vakított el, el tudná mondani egy átolvasás után egy mondatban. És ha ön tovább locsog zsidó összeesküvésről, és ennek példájaként az első világháborút és az orosz forradalmat hozza föl! Csodálja-e, hogy a zsidók önöket antiszemitákat mindig félvállról vették ameddig nem lettek erőszakosak?

És gondoljon arra, nem kisebb tekintély, mint Gibbon próbálta meg régen önt fölvilágosítani. Másfél évszázada már, hogy 'A római birodalom hanyatlása és bukása' kiengedte a macskát a zsákból. Gibbon, aki nem pancsolt a történelemben, nem próbálta a nagy korszak végét buta értelmetlenséggel a kicsapongásokra, az erkölcs hanyatlására és a birodalom végzetére kenni, amely akkor volt a legdicsőségesebb és alkotó periódusában. Hogy tudta ezt megtenni? Ő Londonban élt Augusztusz korában, amely a keresztény üdvözülés óta eltelt közel kétezer év ellenére - jó másolata volt Augusztusz Rómájának ami a ködös szigetlakók kifinomodott bujaságát illeti. Nem, Gibbons egy fajtudatú gój volt és a pogány nyugat kutúrájának csodálója, valamint egy eszes és jószemű történész. Ezért nem volt nehézsége annak a bajnak az azonosításában, amely az antik civilizáció épületét lerontotta és tönkretette. Ő a kereszténységet azonosította, mint azt az erőt, amely Cionból indult és Isten szavát vitte Jeruzsálemből, mint annak a fő okát, hogy legyöngítette és elveszítette Rómát mindazzal együtt, amit az jelképezett.

Eddig rendben is van. De Gibbon nem ment elég messzire. Születése és halála egy századdal a tudományos antiszemitizmus felfedezése előtt volt. Nem vette figyelembe a megfontolás elemét. Egy idegen hitet látott keletről nyugatra haladni és a nyugat országait meghódítani. Nem jutott eszébe, hogy az egész üdvözülésnek célja volt. De a tények olyan nyilvánvalóak, ahogy ön parancsolja.

Hadd mondjam el újra nagyon röviden a történetet, megszabadítva azt a csodáktól, jövendölésektől és varázslattól.

A jó áttekintés miatt visszamegyek időben. A cselekmény négy részből áll, tetőpontja a harmadik részben van. A függöny először 65-ben megy fel Krisztus előtt. A dráma szereplői Júdea és Róma. Júdea egy kis királyság a Földközi tenger keleti oldalán. Ötszáz évig szinte csak földrajzi fogalom volt. Újra és újra lerohanták és lakosságát elhurcolták vagy rabszolgának adták el erős szomszédai. Névleg független, de ugyanolyan gyenge mint mindig a polgárháború küszöbén. A nyugat birodalma, melynek magja a Római Birodalom, ha nem a világ ura, gyorsan halad irányába. Közismerten ő az akkori világ egyik nagy hadi ereje, Görögország örököse és a civilizáció központja.

Eddig a két országnak nem volt egymással kapcsolata. Anélkül hogy kérte volna, Róma hirtelen megbízást kap Júdea ügyeinek intézésére. Két fivér vitatkozik azon, hogy ki a következő a trónon és Pompejt, a római tábornokot, aki éppen más ügyek intézésére tartózkodott Damaszkuszban, felkérik, hogy tegyen igazságot a vitában. Egy köztársasági katona közvetlenségével Pompej száműzte az egyik fivért, a főpapságot a másiknak adta és a királyi hatalmat megszüntette. Végső soron Pompej közvetítése tette Júdeát Rómától függővé. A zsidók természetesen ellenezték ezt. És Róma, hogy kibékítse őket és hogy alkalmazkodjon a helyi szokásokhoz, visszaállítja a királyi hatalmat. Saját maga jelölt ki egy királyt. Egy adófizető, idumeai fajú ember, Herodes lett a király. De a zsidók nem engesztelődtek meg és továbbra is bajt kevertek. Róma ezt nagy hálátlanságnak látta. A zsidók különös serénységgel álltak ellent a hatásos római adószedőknek. És mindenek felett saját királyt akartak.

A tömegek között a lázadás a régi messiási hitben felélénkülésének formáját vette föl, egy istenek küldötte, akinek feladata a zsidók megszabadítása az idegen uralomtól és Júdeának a világ urává tevése. Nem kevesen akarták ezt a küldetést vállani. Galileában egy Júdás nevű ember rettenetes lázadást robbantott ki, amelyet a nép támogatott. János a keresztelő a Jordán vidékén működött. Názáreti Jézus követte őt szintén az ország északi részéből. Mindhárman mesterei voltak annak, hogy politikai lázítást ártalmatlan teológiai frázisoknak tüntessenek föl. Mindhárman ugyanazt a forradalmi jelet használták, 'az idő kéznél van'. Mindhármat gyorsan letartóztatták és kivégezték, a két Galileait keresztre feszítették.

A személyes tulajdonságokat nem véve figyelembe, Názáreti Jézus, éppúgy mint elődei egy politikai agitátor volt aki országát akarta az idegen megszállás alól fölszabadítani. Még arra is van bizonyíték, hogy célja az is volt, hogy a független Júdea királya legyen. Azt állította magáról, vagy életrajzírói állították róla később, hogy Dávid ősi királyi ágából származott. De származása kissé zavaros. Ugyanazok az írók, akik anyja férjét Dávidtól származtatták, Jézust mint Jehova fiát ábrázolták és elismerték, hogy József nem volt az apja.

Úgy tűnik, hogy Jézus belátta politikai küldetése reménytelenségét és szónoki képességeit és nagy népszerűségét más irányban kamatoztatta. Egy primitív populizmusról, szocializmusról és pacifizmusról kezdett prédikálni. Programjának ilyen változtatása a tulajdonos osztályok ellenségességét eredményezte, a papokét és a hazafiakét, és követői így csak a szegények, dolgozó tömegek és a rabszolgák maradtak.

Halála után ezek a szerény tanítványok alakultak át kommunista testvériséggé. Későbbi vezetőjüknek egy szentbeszéde amelyet egy hegyen mondott el összefoglalta nekik tanításai lényegét, és ezt tették életük vezérfonalává. Ez olyan elmélet volt, amelyet úgy alakítottak ki, hogy alacsony állású emberek tetszését nyerje el. Azoknak ígért előnyöket a síron túl, akik a Földön szenvedtek. A szegények nélkülözéséből értéket csinált. A reménytelen embereknek azt tanácsolta, hogy ne gondoljanak a holnapra. Azoknak, akik túl gyámoltalanok ahhoz, hogy támadásoknak vagy sértéseknek ellenálljanak, azt tanította, hogy ne álljanak ellent a rossznak. Akik sorsa életfogytiglani robot és szegénység volt, azokat biztosította a munka és a szegénység méltóságáról. Az alázatos, megvetett, kitagadott és elnyomott lesznek a jövőben Isten kiválasztottjai és kedvencei. Az anyagiast, becsvágyót, a gazdagot és hatalmast nem fogják beengedni a mennybe.

Jézus küldetésének eredménye egy új szekta volt Júdeában. Sem az első, sem az utolsó. Júdea, mint korunk Amerikája a furcsa szekták hazája volt. Az Ebionim - akik magukat koldusoknak nevezték - nem tekintették hitüket új vallásnak. Zsidóként születtek és zsidóként haltak meg. Vezérük tanítása inkább szociális filozófia volt, életviteli etika, egy életfelfogás. A modern keresztényeknek, akik fáradhatatlanul kérdezik, hogy miért nem ismerték el a zsidók Jézust és tanításait, csak azt tudom válaszolni, hogy hosszú ideig csak a zsidók ismerték azt el. Azon meglepődni, hogy az egész zsidó nép miért nem lett Ebionim, az éppen olyan intelligens, mint azt föltételezni, hogy minden amerikai unitárius, baptista vagy egy másik szekta tagja lesz.

Normális körülmények között kevés figyelmet fordítottak volna a rongyos testvériségre. Többségükben rabszolgák és munkások, szelídségüket még a katonák osztálya is bátorította. De mivel az ország egy idegen ellenséggel folytatott harc kellős közepén volt, a szellemi filozófiának egy veszélyes szempontja is volt. Ez a rezignáció, az hitvesztés és a vereség hite volt. Azzal fenyegetett, hogy aláaknázza a nemzet harcoló férfiait háború idején. A békecsinálók megáldása, az ellenállás elutasítása, az ellenség szeretete úgy tűnt, hogy akarattal bénítja meg a nemzeti akaratot egy krízis idején és az ellenség győzelmét biztosítja.

Így nem meglepő, hogy a zsidó hatóságok elkezdték üldözni az Ebionimokat. Találkozásaikat szétszórták, vezetőiket börtönbe zárták, tanaikat megtiltották. Egy darabig úgy tűnt, hogy ez a szekta gyorsan meg fog szűnni. Aztán váratlanul, lehullott a függöny a harmadik fölvonás után és az események hirtelen fordulatot vettek.

A szekta talán legelszántabb ellensége Saul volt, egy sátorcsináló. Tarsusból való volt, így görögös műveltsége volt, megvetette az új tanokat a világtól elrugaszkodottságuk és élettől való idegenségük miatt. Hazafias zsidó létére rettegett hatásuktól a nemzet ügyére. Sokat utazott ember létére ideálisan alkalmas volt arra, hogy a szétszórt zsidó közösségeket meglátogassa és a köztük elterjedt szocialisztikus és pacifista tételek ellen szóljon. A jeruzsálemi vezetők őt nevezték ki a szekta fő üldözőjének.

Egy nap éppen Damaszkusz felé volt úton, hogy egy csoport szektást letartóztasson, amikor új ötlete támadt. A cselekedetek könyvének egy érdekes részében látomást látott. Valójában két látomást. Elkezdte fölfogni, hogy a kis Júdeának milyen rendkívül reménytelen voltak az esélyei egy fegyveres konfliktus esetén a világ legerősebb hatalmával szemben. Másodszor, és ez a fontosabb fölismerés, rájött, hogy a vándorló hit, amelyet üldözött, ellenállhatatlan fegyverré válhat a rettenetes ellenséggel szemben. Pacifizmus, ellenállásmentesség és szeretet veszélyes tanok voltak otthon. Ha ezek az ellenség légiói között elterjedtek, akkor lerontják fegyelmüket és mégis győzhet Jeruzsálem. Saul egyszóval valószínűleg az első ember volt, aki a propaganda segítségével vívott háború lehetőségeit meglátta.

Elutazott Damaszkuszba, és ott barátai és azok örömére, akiket el akart nyomni azt mondta, hogy áttér erre a vallásra és felvételért folyamodott a testvériségbe. Jeruzsálem való visszatérése után felfedte új stratégiáját Cion riadt bölcsei előtt. Nagy vita után elfogadták. Az Ebionim vezetői több ellenállást tanúsítottak. Nem hittek el indítékait és attól féltek, hogy javaslata, hogy válasszák le a vallásból az ősi zsidó megfigyeléseket és gyakorlatot hogy elfogadhatóvá tegyék a gójok számára meg fogja tölteni a testvériséget idegen félig hívőkkel és felvizezi erősségeit. De végül meggyőzte őket is. És így lett Saul a legtüzesebb keresztényüldözőből a gójok apostola. És így kezdett el egy teljesen új keleti vallás elterjedni a nyugat pogány országaiban.

Pál terveinek pechjére az új stratégia túl jól működött. Átdolgozott és vonzó elmélete gyorsabban szerzett híveket, mint valaha is kívánta. Ötlete, jegyezzük meg, ebben az állapotában teljesen védekező jellegű volt. Addig nem gondolt a világ megtérítésére, csak az ellenség elbátortalanítását remélte tőle. Ha azt véghezvitte, és a római helyőrségek elhagyták Palesztínát, fegyverszünetet akart kihirdetni. De a rabszolgák és a birodalom elnyomottai, a boldogtalan besorozottak, a főváros éhező proletárjai annyi vígasztalást találtak Pál vallási változatában, mint azelőtt a szegény zsidók találtak keresztre feszített mesterük tanításaiban. Ez az előre nem látható siker rányitotta az ellenség szemét arra, hogy mi is történik. Nyugtalanító jelentések fegyelemsértésekről a csapatok között kezdtek Rómába ömleni a Palesztínai és másutt állomásozó csapatoktól. Ahelyett hogy időt adtak volna a birodalom hatóságainak, csak megerősítették elhatározásukat. Róma tűzzel-vassal csapott le Jeruzsálemre és egy tüzes harc után, amely négy évig tartott, kiirtotta az agitáció fészkét. (Krisztus után 70-ben). Legalábbis azt hitte, hogy kiirtotta.

Annak az időnek a történészei nem hagynak kétséget Róma szándékai felől. Azt mondják, hogy Néró elküldte Vespasiant és fiát, Títuszt, azzal a határozott paranccsal, hogy semmisítsék meg Palesztínát és a kereszténységet együtt. A rómaiaknak a kereszténység nem jelentett mást, mint harcos júdaizmust, és ez az értékelés nincs messze a valóságtól. Néró kívánságának legalábbis a fele teljesült. Palesztínát olyan alaposan megsemmisítették, hogy a mai napig politikai rommá lett. De a kereszténységet nem tudták olyan egyszerűen megsemmisíteni.

Valójában csak Jeruzsálem teljes eleste után valósult meg Pál terve teljesen. Ezideig, ahogy mondtam, taktikája az volt, hogy ijessze meg a hódítót, ahogy Mózes bosszantotta a Fáraót. Óvatosan és lassan haladt előre, hogy ne ébresszen fel egy hatalmas ellenséget. Hajlandó volt fegyverét az ellenség orra előtt lengetni, hogy éreztesse vele annak élét, de visszariadt attól, hogy teljes erejéből támadjon. Most, hogy a legrosszabb következett be és Júdeának már nem volt veszteni valója, aggodalmát elvetette és az ellenség földjén folytatta a harcot. A cél Róma megszégyenítése volt, éppúgy, ahogy az szégyenítette meg Jeruzsálemet, hogy letörölje a térképről, úgy ahogy az törölte le Jeruzsálemet.

Ha Pál írásai nem győzik önt meg, hogy cselekedeteit így értelmezze, akkor fölhívom figyelmét őszintébb társára, Jánosra. Míg Pál a császári palota árnyékában dolgozott és idejének felét római börtönökben töltötte, kényszerítve volt arra, hogy példabeszédekkel és rejtett utalásokkal írjon, János független ázsiaiként megengedhette magának az nyílt beszéd luxusát. Mindenesetre 'Felfedés' című írása igazában felfedi az egész meglepő tevékenységet.

Róma, amelyet furcsa módon Babilonnak nevez, a fröcsögő gyűlölet nyelvén van leírva, mint a kurvák és a föld förtelmeinek anyja, mint egy nő, aki szentek (zsidók és keresztények) vérétől ittas, mint a 'népek és sokaságok és nemzetek és nyelvek' elnyomója, és hogy azonosságát kétségkívül megadja, mint 'nagy várost, amely a világ királyai fölött uralkodik'. Egy angyal kiáltja diadalmasan, hogy a nagy Babilon elesett. Ezt a romok orgiás képe követi. Az ipar, kereskedelem és tengerészet megszűntek. A művészet és zene, a 'vőlegény és menyasszony hangja' elhallgattak. A gój keresztény hódítók lovaik kantárjáig vérben fetrengenek. 'Örvendezzetek, ég és szent apostolok és próféták, mert Isten megbosszulta magát rajta.'

És mi ennek a káosznak és pusztításnak a vége és célja? János nem szűkszavú hogy ezt elmondja nekünk. Mert jámbor jövendölését az új, azaz az újjáépült Jeruzsálem dicsőségével zárja -Jeruzsálemmel, nem valami jelképes fantáziával, esküszöm önnek, szószerint Jeruzsálemmel, 'Izrael gyermekeinek tizenkét törzse' királyságának a fővárosával.

Lehetne ennél is világosabb magyarázatot kérni?

Természetesen egy civilizáció sem tud örökre ellenállni az ilyenféle támadásnak. A 200-as év végére Pál, János és követőik működése olyan haladást hozott létre a római társadalom minden osztályában, hogy a kereszténység lett az uralkodó vallás az egész birodalomban. Eközben, ahogy ezt Pál éleselméjűen előre látta, a római erkölcs és fegyelem lecsökkent, úgyhogy mind több birodalmi légió, valaha a világ urai és a nyugati kultúra gerince, nem volt képes ellenállni a barbár hadak erejének. a 326-os évben Konstantin császár remélve, hogy megállítja a belső betegséget, áttért és a kereszténységet nyilvánította a hivatalos vallásnak. Túl késő volt. Utána Juliánusz császár próbált meg még egyszer visszatérni az elnyomáshoz. De sem az ellenállás, sem az engedély nem hozott eredményt. A római politikát felfalta a palesztínai propaganda férge. Pál győzött.

Ez végül is az a mód, ahogyan én, ha antiszemita lennék és egy hihető zsidó összeesküvést keresnék, értelmezném a módosított zsidó hit elterjedését a nyugati világban.