A fordító bevezetője.
Bevezető.
A kezdet.
Előszó helyett.
Kol Nidre és Isten joga.
Hamis állítás is elátkozandó
Így nem jöhet el a kibékülés.
Mikor szakad el a gyűlölet gyűrűje?
Nemzeti szocialista perek
Bizonyítékok?
"A zsidók elrontják a levegőt Lengyelországban".
Miért ne lenne a vádlott élete értékes?
A "kritika" brossúrából, 1978, 23. sz.:
Statisztika
Scheffler
A pogromok oka.
Tanúk.
Összefoglalás és ismétlés
Szegény "kicsavart kortörténeti" intézet!
Kabalisztika
Valóság és igazságosság- végszó

Josef Gideon Burg (eredeti neve: Ginsburg) romániai zsidó, aki a II. vh. után telepedett meg Németországban. Burg nem cionista zsidó és elítélte a cionisták hazugságpropagandáját a cionista állam létrehozása és életben tartása érdekében. Ez a harc (a cionistáké) magába foglalja az első világháború előtti nyugtalanságok szítását, a világháború előidézését, az úgynevezett Balfour szerződés kikényszerítését, a hadviselő országokban a bomlasztást és diverzáns tevékenységet, az azt követő bolsevik diktatúrák kirobbantását, a Párizs környéki békekötéseknél a lehető legigazságtalanabb és legelfogadhatatlanabb feltételek rákényszerítését a vesztesekre, a háborútól legyengült társadalmak kiszipolyozását és további bomlasztását, a II. vh. kiprovokálását - hadüzenetekkel, bojkottal, tömeggyilkosságokkal.

A II. vh. terrorbombázásai majd a megadás utáni tömeggyilkosságok és embertelen bánásmód szintén ezeknek az aktivistáknak a nevéhez fűződik. A gazdaságilag legsikeresebb akció, mely ma is tart, a zsidók kitelepítésének átnevezése "irtássá", a kivándoroltak és új nevet fölvettek halottként való számontartása és mindezért "kártérítés" követelése. Ehhez járult a késői 90-es években a "kényszermunkások" kártérítése, melybe természetesen a csecsemőtől az aggastyánig mindenki jogosult, aki valaha egy napot is eltöltött gettóban vagy KZ-ban a II. vh során.

J.G. Burg könyvében azt akarja bebizonyítani, hogy nem minden zsidó egyforma, és van, akinek zsidó létére mindez föltűnik, sőt, a maga módján és eszközeivel tesz is ez ellen. Burg perekben lépett föl tanúként, ahol megpróbált az igazságnak és a tényeknek érvényt szerezni; mint zsidó szokások szakértője, tanácsadóként szolgált az általában zsidók által kezdeményezett hazafiak elleni perekben, mint pl. Ernst Zündel perében Kanadában. Burgot a németországi zsidó hitközség kiközösítette, cionisták tettlegesen bántalmazták, és halála után sem temették el a zsidó temetőben, de lelkiismeretével és az igazsággal szemben nem követett el bűnt, és tiszta, becsületes emberként élt és halt meg.

Bevezető.

Az életben a legnagyobb kincs a szabadság. A szabadság teszi az életet élni érdemessé. A te és az én szabadságom csak akkor biztos, ha a szomszéd szabadságát sem fenyegeti veszély. Ezért a te és az én kötelességem, hogy mások biztonságáért és szabadságáért is síkra szálljunk.

Ez csak a leghatásosabb és legjobban rettegett fegyverrel lehetséges: A valósággal. Csak a meztelen igazsággal érünk el az igazságossághoz, amely a szabadság előfeltétele. Valóság - igazságosság - szabadság, ezt a triumvirátust fönn kell tartani. Ha ezt megtámadják, akkor vége lesz a demokráciának és a jogállamnak. Emellett a német-zsidó és zsidó-német kibékülés illúzióvá válik és szabad az antiszemitizmus útja.

Hogy ezt megakadályozzuk, kötelességünk mindent megtenni, hogy az igazság, az igazságosság és a szabadság útját egyengessük. Hogy ezért tegyünk, semmilyen áldozat nem túl nagy. A következőket és annál biztosan sokkal többet mondanám el a Majdanek perben, ha erre lehetőségem lenne. Ilyen értelemben hozom nyilvánosságra ezt a könyvecskét .

Murnau, 1979 februárjában.

J.G. Burg

A kezdet.

Elnök úr, beszámolóm kezdetén, amellyel legjobb tudásom szerint meg akarom kísérelni, hogy segítsek az ítélethozatalban, megkérem önt, hogy engedjen szabadon szólni, ahogy a dolgok eszembe jutnak. Mivel tanúvallomásomhoz hozzájárultak, úgy gondolom, abból indulhatok ki, hogy kérésemet teljesítik. Nem könnyű számomra egy nyilvános tárgyaláson beszélni.

12 éve Münsterben léptem föl egy nemzetiszocializmus perben, az ún. Stanislaus perben a védelem tanújaként és szakértőjeként. Röviddel azután Izraelben hecckampány indult el ellenem, amely a Nyugatnémetországi Jeruzsálemi verő és gyilkolóbandáknak jelként szolgált, és azt jelentette: "Szabad a pálya támadásra." Pár héttel azután a támadás be is következett. Amikor 1967 nyarán feleségem sírjához mentem, betegre vertek.

Körülbelül 7 éve Nürnbergben egy honfitársamat, akinek nem volt semmi bűne, életfogytiglanra ítéltek. Noha túl későn hallottam a per lefolyásáról, úgy képzelem, hogy csak nem segítettem neki. Nem szeretném, ha ez megismétlődne, hogy nehogy újra lelkiismeretfurdalásom legyen. Meg fogom próbálni, hogy segítsek az ítélet meghozatalánál, és kérem önt, hogy engem, mint olyan zsidót, aki megpróbálja kisimítani az összegyűrődötteket, ne akadályozzon abban, hogy elmondjam mondanivalómat. Engem sem kíméltek meg az 1941-1944-es évek szörnyű eseményei és családom nagy részét elvesztettem.

Az ember mint tudjuk csak egyszer hal meg, és ez történjen tisztességgel és becsületben. Nekem ezért mindegy, hogy mi történik velem, mikor elhagyom ezt az épületet. Mindenre késznek kell lennem, mivel korunkban a cionisták támadhatatlanok és mindent megengednek maguknak, míg a nem cionista zsidók ebben a jogállamban a szó legszorosabb értelmében szabadon lelőhetők.

"Audiatur et altera pars" - "Hallgassuk meg a másik felet is."

Ha kérdéseket tesznek föl nekem, természetesen a valóságnak megfelelően fogom azokat megválaszolni.

Előszó helyett.

"Egy zsidó a német önmarcangolás ellen" Vezércikk a "Német hetilapból", 16. szám, 1967 április 21-éről.

Már jelentettük előző számunkban a zsidó író, J.G. Burg szenzációs tanúvallomásáról a Stanislaus perben Münsterben. Burg, aki művében, a "Bűn és sors"-ban a múlt becsületes értékeléséért és a mostani történelemtanítás átalakításáért emel szót, már évek óta hiába harcol a zsidók és a német nép kibéküléséért. Megkértük J.B. Burgot, hogy jelentsen benyomásairól a pert illetően. Burgot, aki nemcsak teljesen zsidó, hanem a mózesi hitközösség tagja is, már néhány helyről élesen bírálták igaz tanúvallomása miatt. A nyugatnémet sajtó egy emberként hallgatott arról a tényről, hogy egy zsidó nemcsak a valóságot keresi, hanem van ahhoz is bátorsága, hogy a valóságot kimondja. Majdnem egy órán keresztül tárgyalta a bíróság az államügyész folyamodványát, hogy erről a tanúvallomásról kizárják a nyilvánosságot, és kitiltsák az újságírókat a teremből. Végül úgy határozott a bíróság, hogy nem zárja ki a nyilvánosságot. Amiről ezek után J. G. Burg beszámolt, az nem más, mint annak igazolása, amit már régen ismeretes a terhelő tanúvallomásokról az úgynevezett háborús bűnös perekben. Itt a valóságot egy bátor zsidó vallomása alátámasztja. J.G. Burg ezt írja:

A Német Szövetségi Köztársaság sok nagyvárosában folyamatosan folynak a háborús bűnös perek, így Münsterben is (Vesztfália). A területi bíróság esküdtszéki termében ezidőszerint ilyen per folyik, az auschwitzi per után a legnagyobb, nemzetközi figyelem kíséri. Ezt a pert hivatalosan a Krüger elleni vagy a Stanislaui pernek hívják. A vádlottat azzal vádolják, hogy a második világháború során a galíciai Stainslau városában és annak környékén a zsidó lakosságot gyilkolta. A per 1966 áprilisában kezdődött. Először múlt év augusztusában hallottam róla svájci és izraeli sajtójelentésekből. A per már akkor is port vert fel, mert vitákról jelentettek a vádlottak és tanúk között. A tanúk egy részét azzal vádolták, hogy a valóságnak nem megfelelő vallomást tettek, másokat azzal vádoltak, hogy maguk is együttműködtek az SS-el és a Gestapóval.

Az illető tanúk ezek miatt a vádak miatt könnyekben törtek ki vagy eszméletüket vesztették. A nemzetközi cionista sajtó emiatt elkezdett foglalkozni a perrel. Olyan dolgokat írtak, amiknek nem lett volna szabad nyilvánosan megjelenni; de kellemesen tárgyilagos hangok is hallatszottak. Izraelből is jött egy vélemény: Sajnos vannak olyan zsidó tanúk, akik miatt a többi, tisztességes zsidó tanú hiteltelenné válik.

Némelyek azért jelentkeznek tanúnak, hogy így ingyen utazhassanak Németországba és vissza. Ez alkalomból elintézik személyes vagy üzleti ügyeiket Németországban a német adófizető pénzén, ahelyett, hogy ezt saját pénzükön tennék, és ez nem lenne lehetséges a tanú szerep nélkül.

Mások nyavalyogtak és nemcsak a vádlottak viselkedését ítélték el, hanem addig mentek, hogy az esküdtszék elnökének tárgyilagosságában és képességeiben kételkedtek. Az a kívánság is elhangzott, hogy a Német Szövetségi Köztársaság cionistáinak alaposabban kellene a problémakörrel foglalkozni; úgynevezett gondozókat vagy tanácsadókat kellene kinevezni, akik a bel és külföldről érkező tanúkat az "igazságtalan" bánásmód ellen védenék meg.

Végül ez év kezdetén meghívást kaptam az említett münsteri perre március végére. Mielőtt a tárgyalóteremben megjelentem volna, a bíróság épületében néhányan hozzám jöttek és tanácsokat adtak valamint "viselkedési szabályokat" emlegettek, és megígérték, ha bármi bajom lenne, ehhez vagy ahhoz forduljak, aki majd szárnya alá vesz.

Amikor helyet foglaltam a tanú székén, semmit sem láttam abból, amiről hónapokkal azelőtt a tendenciózus hírekben olvastam erről a perről. A vádlottak nyugodtak voltak, mint mindenki más; a bíró nekem gyakorlott bírónak tűnt, aki tárgyilagosságra törekedett, aki uralta a terepet, kioktatta a vádlottakat, a tanúkat apaian helyreutasította, az államügyészség túlzó folyamodványainak nem adott helyet, egy szóval a legjobb fajta bírók egyikét testesítette meg.

Tanú és szakértő voltam, és itt főleg két alapvetően fontos dologról volt szó: a tanúkról és a statisztikáról. Az elsőt bizonyítékokkal lehetett bizonyítani, a másodikat természetesen nem. Ilyen irányban valószínű soha nem fognak kielégítő eredményeket produkálni, akik megkísérlik.

Ha zsidó tanúk német bíróságok előtt tudatosan hamisan tanúskodnak (a jóhiszemű hamis vallomásról nem beszélek itt), és ha még az a sajnálatos bátorságuk is megvan, hogy ezt eskü alatt teszik, tehát hamisan esküsznek, az ilyen cselekvés elutasítandó, mert nemcsak az eskü szentsége ellen bűnöznek, hanem egyáltalán a valóság ellen és emellett saját népükre hoznak szégyent.

Egy ilyen tanú bizonyíthatóan vét a mózesi törvényekkel és előírásokkal szemben, valamint a talmud tanítása ellen, valamint népünk világi vezetői véleménye ellen is cselekszik. Nem akarok általánosítani, de sajnos találkoztam ilyen eskü alatt tett hamis vallomásokkal.

Kol Nidre és Isten joga.

Kellemetlenül érintett, - és rosszul éreztem magamat hazámban -, amikor nekem egy, a zsidó imák közül időközben eltávolított, az arameusból fordított szöveget olvastak föl, melyet valaha fiatalságomban szörnyülködve hallgattam és nálam ellentétes hatást ért el, mint amit el akart volna érni.

Ez az imaszöveg értelemszerűen azt mondja, hogy egy zsidó nem tekinthet egy nemzsidó törvényszéket jogosnak ügye elbírálására és ennek megfelelően viselkedhet. A Kol Nidre (minden eskü) imáról van szó, mely eredetileg egy imaszöveg, amellyel egy zsidó saját esküit érvényteleníti - azaz a nemzsidó törvényszék előtt tett tanúvallomását.

Ez az ima vezeti be a Jom Kippur (=bűnbánat, megbocsátás napja) nap estéjén az istentiszteletet, de a modernizált imarendben már nincs benne. A szocialista országokban is, de nyugaton, pontosabban az USA-ban is az imádkozók többsége már régen kivette ezt a szerencsétlenül fogalmazott szöveget az imaszövegekből, mert ez nem egyeztethető össze a Tórával és a modern Talmudmagyarázatokkal. Minden zsidónak, aki nemzsidó törvényszék előtt áll, korrektül vagy még korrektebbül kell viselkednie, mintha zsidó törvényszék előtt állna. Nem szabad elfelejtenünk, hogy kb. 2000 éve nem zsidó nemzeti államban éltünk, hanem a világon szétszórva. Noha a zsidó törvény nem ismeri a tanúk megesketését, a zsidó tanúnak, ha nemzsidó törvényszék előtt áll, amely a tanúkat megesketi, esküt kell tennie. Így a zsidó lexikon II. kötete szerint "nemzsidók esetén is ügyelni kell az eskü szentségére, és a berlini 1930-as zsidó lexikon IV. kötetének 1570-edik oszlopában az olvasható: ".. az uralkodó tanok szerint annak kísérlete, hogy hamis tanúzás útján másoknak kárt okozzunk, bűnözéssel egyenlő". Különösen érthetően fejezi ki ezt a Talmud Resch Lakisch része a Hagiga 5-ből: "Aki idegen jogot ferdít el, az Isten jogát ferdíti el.". Azt a hűbéri esküt, melyet Zedekia királynak kellett letennie Nebukadnezarnak, szentnek tekintik, és Ezékiel próféta szigorúan elítéli Zedekia esküszegését (Ezékiel könyve 17, 13 ff.).

Hamis állítás is elátkozandó

És mennyivel megvetendőbb a német törvényszékek előtt esküdött hamis eskü, melyet senki semmi módon nem kényszerített ki; a tanú ezt minden esetben önként tette. A zsidó történész Dr. Graetz művében, "A zsidók népies történetében", 3. kötet, 9. kiadás, 339. oldal úgy véli, hogy "a Talmud és a zsidóság nagy tanítói a máshitűek becsapását és ezen alapuló kizsigerelését még inkább megbélyegzik, mint a fajtársakét". A Choschen Mischpat könyv szerint (87,20): "Az egész világ megremeg egy hamis eskü elutasításánál; minden bűnt megbocsátanak bűnbocsánatkor, csak a hamis eskü bűnét nem. Egy hamis eskü miatt még az unokák is szenvedni fognak, stb."

Semmit sem használ, ha ügyes gondolati zsonglőrök ezeket az alapvető mondatokat átértelmezni próbálják. Ezek az idézetek kétségen felül igazolják, hogy ha egy zsidó tanút egy német törvényszék elismer tanúként, akkor annak pontosan úgy kell viselkednie, mintha egy zsidó vagy egy rabbitörvényszék előtt állna vagy esküjét a zsinagógában a Tóra előtt mondaná el.

Ismétlem: a zsidó tanú, akit német törvényszék idézett meg, ha nem akar vallási és világi törvényei ellen véteni, akkor csak a tiszta igazat mondhatja, mint minden német, aki németül vall.

A Kol Nidre imát állítólag Maimonides (= Mose ben Maimon = Rambam) (1135-1204) vezette be, amely nem bizonyított és nem tűnik hihetőnek, mivel Maimonides életének nagy részét nemzsidók közt élte le, és majdnem minden művét arabul írta. Filozófus, orvos és törvénytanító volt, és a zsidóságnak az arisztotelészi filozófiát adta tovább.

A Hilchoth Maacholot Issorotban 11, 7; Orach Chajimban 156; Jore Deaban 123 a következő lényeges tényre utalnak: "A népek közül, akik között lakunk, egyik sem bálványimádó". Tehát minden, amit a talmudi rabbi a bálványimádók ellen mond, hatástalan. (lásd a "Talmud szavai" Goldstein rabbi, Heros kiadó, 110-111 oldal).

Ennek a lezáró idézet azt is bebizonyítja, hogy a kifogásolt Kol-Nidre ima, mely különben nem rendelkezik egy talmudi írás súlyával, már sok éve hatástalan. Természetesen nem tudok minden okot fölsorolni, melyek miatt egy német törvényszék előtt a valóságnak ellentmondó tanúvallomást tevő zsidó a mózesi törvények, a talmud tanítása de népünk nem vallásos előírásai ellen is vét. A zsidók hírnevének is erősen árt. Eljárása minden körülmények között megvetendő. Ennyit erről.

Lehetetlen a zsidó áldozatok számát pontosan megbecsülni.

Ami a 2. pontot, a statisztikát, azaz a zsidógyilkosságok pontos számát illeti, itt pontos kimutatás nincs. Itt a tárgyilagosságnak és értelemnek kell uralkodni, és ez sok körülmény ismeretét teszi szükségessé.

Ha a vádlott hangsúlyozza, hogy nem lehetséges az, hogy a meggyilkolt zsidók száma, melyet a vádban megneveznek stimmeljen, akkor ezt nem lehet minden további nélkül elutasítani.

A fővádlott Krüger ugyan beismeri, hogy valamennyi köze volt a zsidómegsemmisítésekhez, de védekezett a vádlók által fölhozott számok ellen.

Az 1939-es népszámlálás meglevő eredményeit 1939-ből figyelembe kéne venni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a német-lengyel és a lengyel-szovjet harcok során sokan Galíciából Romániába mentek, másokat az NKWD Galíciából a Szovjetunióba küldött, másokat besoroztak a vörös hadseregbe, egy rész Lengyelország németek által megszállt részébe menekült, mások a német-szovjet harcok során partizáncsoportokba léptek be, ismét mások szerencsésen külföldre menekültek.

Kevesen megmaradtak otthon Galíciában "árja" papírokkal.

Ha ezeket mind figyelembe vesszük, akkor itt jelentős szám jön ki, melyet az említett népszámlálás eredményéből egyszer le kell vonni. A valóság nyomon követésére véleményem szerint nagyon hasznos lenne, ha Izraelben, és első sorban az USA-ban a különféle galíciai egyesületeknél körülnézne, és ezek adatait ma is alaposan tanulmányoznák.

Így a "Német hetilap" 1967 március 31-én jelentette a 9. oldalon a "lengyel zsidóüldözések" c. cikkben, hogy lengyelek több mint 300 ezer zsidót mentettek meg! Ebből is láthatók részben a nehézségek, melyek a "mennyi" kérdés megoldásának útjában állnak. És végül ne felejtsük el a túlélőket!

Nem lehet a vádlottaknak még idegen, képzelt bűnöket is a nyakukba varrni!

Mint laikus nem értem, hogy milyen szerepet játszik a büntetésnél, hogy valaki egy, 100 vagy ezer zsidót ölt-e meg, mert ha egy meggyilkoltért 20 év börtönt kap, és ezret ölt meg, akkor 1000-szer 20 év börtönre büntetik. Akár csak egy ártatlan embert is megölni politikai, faji vagy vallási okokból bűn, és az ötödik parancsolat még a bűnösöket is védi.

Így érthető, ha a Mischna, Sanhedrin 4, 5, azt mondja, hogy "aki csak egyetlen embert is megöl, az pont olyan rossz cselekedetet hajt végre, mint aki az egész emberiséget elpusztítja."

Mint említettem, nem értek a jogi finomságokhoz, de tudom, hogy milyen hatalmas izgalommal folyik a kutatás a meggyilkoltak száma után és a jövőben is ugyanez lesz a helyzet.

Noha zsidó vagyok, elszomorít, amikor ezeknél a pereknél látom, hogy egy derék szorgalmas nép mazochista örömmel fizikai szellemi és lelki harakirit követ el, egy nép, mely az emberiség haladásához olyan sokkal járult hozzá, és egyesek sötét múltja ellenére a nóbeldíjasok számában vezet.

Lehet, hogy a díjazottak között negyed, fél, vagy egész zsidók voltak, de németként kapták a kitüntetést!

Ezek a háborús bűnös perek a német népnek nem hoznak áldást. A nürnbergi perben elítéltek fölakasztása a fejezet végét kellett volna hogy jelentse. A győztes hatalmak rövidlátó, nagyon rossz tanácsadói kényszerítik a Német Szövetségi Köztársaságot, hogy ezt a szörnyű színjátékot tovább folytassa, mert a Német Szövetségi Köztársaság államszerződése írja elő az úgynevezett háborús bűnös perek folytatását. Német vádol németet méltatlan módon a törvény előtt. Ez nem az igazság keresése, hanem németellenes politika.

Így nem jöhet el a kibékülés.

Mert míg egy német vádlottra rá lehet mondani, hogy tette nevelése következménye, és abban a hitben cselekedett, hogy azzal népének és hazájának szolgál, de ezek az enyhítő körülmények nem igazak a nem németekre, akik önként jelentkeztek emberirtásra, és sokan kegyetlenebbek voltak, mint a legkegyetlenebb német SS-ember.

És ezek némelyike szabadon mozoghat olyan országokban, melyek a Német Szövetségi Köztársaságnak megparancsolták a háborús bűnös perek folytatását; egyesek a német adófizetők pénzén élnek. A neveket ismerik, akik a háborús bűnös pereket figyelemmel kísérik.

Hogy lehet akkor elhinni, hogy itt jog és igazság van? Vagy ezeket a fogalmakat nemzetiség szerint lehet elosztani? A győztes hatalmak célja az, hogy a következő német nemzedék gyenge térdű, rozsdás agyú és penészes lelkű legyen, hogy céljaik elérésére engedelmes gólemként (robotként) szolgáljanak.

A nagy békepápa, XII. PIus az új érsekeknek tartott beszédében 1946 február 20-án többek között ezt mondta: "Az imperializmus erőteljesen terjed. Nem az embert keresi, hanem dolgokat és erőket, melyeket azok szolgálatába állít."

Néha tévedtek az usurpátorok, ez most is így lesz. Nem a mostani elítéltekről van szó, hanem azok gyerekeiről és unokáiról, ezrekről és százezrekről. Ezek Káin jegyével fognak fölnőni, és én mint zsidó, aki sok sötétségen és nehézségen mentem át tudom, hogy hogyan éget egy ilyen jel.

Ezek a bűntelen gyerekek, akiket háborús bűnösöknek mondanak, nem akarnak idegen érdekek rabszolgáivá válni. Kérdezni, tiltakozni és lázadni fognak - és mi lesz akkor? Ezt az itt felnövő zsidó gyerekek fogják érezni, akik apja részt vett abban, hogy a németek apjára rányomja Káin jegyét . Hogy lesz így valaha német-zsidó kibékülés?

Münsterben már 1933 áprilisában voltak politikai perek. Ezeket akkor devizabűnpereknek nevezték. Ekkor a katolikus egyház legjobb fiait és leányait azért ítélték el, mert az akkor rendszer üldözöttei mellé álltak, zsidók mellé is. Ez akarták leállítani a perekkel. Ma ugyanez az épület megint a politikai érdeklődés színtere, és ma sem hiányzik a patetikus bűnöző szó.

Mikor szakad el a gyűlölet gyűrűje?

Milyen perek jönnek 30 év múlva, amikor a ma elítéltek gyerekei kerülnek hatalomra? Valószínűleg a mai háborús bűnösök elleni perek rendezői elleniek. Attól kell félni, hogy a bűnöző szó itt sem fog hiányozni.

Mikor fognak komolyan azon fáradozni, hogy a gyűlölet körét eltépjék? Demokratikus országban élünk. A demokrácia olyan kormányt jelent, mely a népet szolgálja annak megbízásából.

A Tübingeni Wickert intézet 1965 februárjában közvéleménykutatást tartott, hogy a nemzeti szocialista bűnpereket folytassák-e vagy nem. A felnőtt megkérdezettek közül a férfiak 63 és a nők 76 százaléka a nemzeti szocialista bűnperek leállítására szavazott.

Mivel a nép szava Isten szava, helyes lenne, ha Bonn ennek szellemében - mivel a szerződéseket nem tudja fölmondani - általános amnesztiát léptetne életbe. Mert csak így lehet megakadályozni, hogy a német nép önmarcangolása növekedjen.

Hogyan legyen kibékülés Németország és a világ többi része között, ha a német emberek sem tudnak és akarnak kibékülni? Hogyan várhatjuk el a külföldtől, hogy kibéküljön és felejtsen, ha azok a németek, akik ma kormányoznak, nem képesek felejteni és megbocsátani azoknak, akik a vádlottak padján ülnek? Ha Bonn ma pontosan úgy viselkedik, mint a tegnapi, azaz nem hajlandó politikai eszközökhöz folyamodni és elbújik a bírói talárok mögött, akkor az lenne helyes és irányt mutató, ha a bírók ezeknél a pereknél kivétel nélkül mindenkit ártatlannak nyilvánítanának, amíg a felelősök fölébrednének tompultságukból és meghoznák az áldásos általános amnesztiát.

Hogy nem egészen úgy viselkedem, ahogy a "kitanítások" és "utasítások" után elvárták tőlem, azt pontosan olyan rossznéven veszik, mint azt a fáradozásomat, hogy csekély erőimmel hozzájáruljak a német-zsidó kibéküléshez. Egy vékony cionista újságocska, mely nagyszájúan minden német-zsidó kibékülés ellen harcba száll, és gyakran a népellenes agitáció gyűjtőpontjává válik, nemrég oldalnyi vezércikkel tisztelt meg engem. Ebben az izraelita közösségtől kizárásomat követelik. (Ez időközben tényleg megtörtént). Indoklásuk az, hogy tevékenységem vét zsidó és izraeli érdekek ellen. Akkor a reakció erre az volt, hogy az izraelita közösség vezetősége hamarosan foglalkozni fog a "Burg üggyel".

Úgy vélem, hogy az illetékes egyházközségi elöljárók, noha némelyek cionista aktivisták, tárgyilagosak és értelmesek, és nem folynak be politikai vitákba, melyhez nem értenek igazán. Mert az egyháznak nincs köze a politikához.

Ha mégis a cionista lapocska ajánlása szerint cselekednek, akkor a német alkotmány ellen vétenének, amely garantálja a politikai véleménnyilvánítás és tevékenység szabadságát. A következményeket az izraelita közösség fogja viselni, én nem szeretném a hőst játszani, de nem akarok kitérni a nekem szánt feladat elől sem.

Bárhogy is lesz, azon fogok fáradozni, amennyire csak tudok, hogy a valóság és az igazságosság szolgálatában álljak, és mind a német-zsidó kibékülés, mind a népek békés együttéléséért tegyek valamit.

Nemzeti szocialista perek

Szomorú hogy a 40-es évek végén voltak olyan német politikusok, akik készek voltak arra, hogy nemzeti szocialista pereket vezessenek, melyek egyedül az agresszív Wallstreet-Cion-politikának használnak és kifejezetten a német érdekek ellen irányulnak.

Hogy ez a tevékenység a jóvátétel beszedőinek érdekét szolgálja, tudatosan vagy tudat alatt, ezt már az izraeli kibucok tyúkjai is tudják.

Ezek "keresztény" politikusok voltak, akik számára az emberszeretet ismeretlen fogalom.

Ezeket a nemzeti szocialista pereket cion rendezte. Ezért 1968-ban megjelent könyvem címe "nemzeti szocialista bűnperek, a rossz lelkiismeret perei, melyeket németek vezettek németek ellen cion rendezésével".

Bizonyítékok?

Kettő a sokból:

Az 1966-os brüsszeli zsidó világtalálkozón annak elnöke és főszónoka, Dr. Goldmann többek között ezt mondta:

"... A német háborús bűnösök elítélése az ő ( zsidó világtalálkozó) kezdeményezésére vezethető vissza."

Könyvében, a "politikus állam nélkül", mely a BRD-ben 1970-ben jelent meg, ezt írja a 272. oldalon:

"A kongresszus ( a zsidó világtalálkozó - Burg) akkoriban (1943-34) intézményt hozott létre a zsidó kérdések számára, hogy így a kellő előkészítés után elérje, hogy a náci bűnösöket elítélik és a legyőzött Németország maximális méretű jóvátétel jóvátételt fizet. "

(Nyílt levél a bajor főrabbihoz, H. I. Grünewaldhoz, 5. oldal)

Vizsgáljuk meg alaposan ezt a mondatot! A cionológusok már 1943-ban foglalkoztak a kártérítési számtannal, melyet hibásan "jóvátételnek" neveztek. Mit lehet a halottakon jóvátenni? Náci bűnözőkről beszélnek! Ezekkel a náci bűnözőkkel 1933-ban a fő cionisták és azok vezetői együttműködtek.

Alig ült le Hitler a kancellári székre, rabbi Baeck már sietett, mint a németországi rabbiszövetség és a B'nai B'rith páholy németországi vezetője, hogy ezt nyilatkozza: "... A zsidóság és a nemzeti szocializmus célja egy és ugyanaz" Ezzel az egész zsidóságot nácinak mondta, ezt sem lehet kiradírozni.

Ezzel a nyilatkozattal aszfaltozták ki azt a zarándokösvényt Palesztina és náci Berlin együttműködésére. Palesztinából eljött Németországba: Dr. Arlosorow, a munkáspárt vezetője, Dr. Ruppin, cionista szociológus, Levi Schkolnik, későbbi izraeli miniszterelnök Eschkol, aki rögtön két évig jól érezte magát a "náci bűnözők" között.

Ben Gurion nevében meghívott egy bizonyos Adolf Eichmannt és Goebbels egy személyes jóbarátját Palesztinába.

Aztán a cion-pápa, David Ben Gurion is megjelent személyesen a "náci bűnözők" birodalmában. 1935-ben futott ki az első a cionisták első Németországban vett hajója a horogkeresztes zászlóval Bremerhavenből Palesztinába. A horogkereszt már a régi hébereknél is zsinagóga díszként szolgált, így szoros volt az együttműködés a cionisták és nácik között, akiket később náci cionistáknak vagy cionnáciknak is neveztek.

Még egységes terrorszervezetet is alapítottak "Hagana-SS" néven. Erről természetesen mélyen hallgatnak. Arról is hallgatnak, hogy a "birodalmi kristályéjszaka" a zsidók és német nácik közti testvéri együttműködést nem szüntette meg. Ben Gurion szükségesnek tartotta, hogy harcostársnőjét, Golda Meyersont a zsinagógatüzek és zsidópogromok után a "náci bűnözők" közé küldje.

Golda Meir 1969-ben lett Izrael miniszterelnöknője, és beteges németgyűlöletéről volt ismert.

A logika törvényei szerint a "birodalmi kristályéjszaka" is a "Hagana" és az "SS" közös tevékenységének eredménye volt (A Hagana cionista titkos szervezet volt, mely Palesztinában 1937-ben együttműködött a náci SS-el.)

1934 és 1937-ben a németországi zsidók és a diaszpóra zsidóinak föláldozását a szakértő cionista hetmanok hivatalosan jóváhagyták.

A "bűn és sors"-ban, mely 1962-ben jelent meg, a 72. oldalon olvasható:

"Nem zavarna túlzottan, ha Németországra a kolera vagy a bolsevizmus jönne. Felőlem mindkét baj rájöhet a németekre." és a cionista világszervezet vezetője, Weizmann ezt magyarázta tovább hevesen: "Inkább lássam a német zsidók elveszését, mint a zsidók Izrael országáét."

A skizofrén Weizmann-nyilatkozat után három évvel Varsóban gyűltek össze a világ cion-atamánjai, és a következőt mondták: "Ha összeütköznének a szétszórt zsidók és a zsidó állam érdekei, akkor az előbbieket kell föláldozni."

Ez a fentebb említett könyv 32. oldalán olvasható. Ebből látható, hogy már 1937-ben hatalmas összeütközést készítettek elő. Míg a Ben Gurionisták még a német nácikkal együttműködtek, A weizmanniak már a háborút provokálták ki, és nem a nácik ellen, ahogy ezt hibásan el szokták magyarázni, hanem Németország ellen.

A Baecki Ben Gurionisták segítettek a KZ-ek és gettók szervezésében, mert ezek a későbbi cionista állam lakóinak iskoláztatásában segítettek.

A Lengyel hadjárat idején zsidók százezrei mentek Galíciába és Romániába, ahol később a cionista ágensek fölszólították őket, hogy menjenek vissza a németek által megszállt területekre.

Ennek nemcsak az volt a célja, hogy a zsidókat a gettókba tereljék, hanem az is, hogy Berlinnek további nehézségeket csináljanak.

Ha ma "náci bűnökről" beszélnek, az a ravasz tolvajok ősi trükkje. Ha 6 millió zsidót elgázosítottak, akkor először a cionista vezetőket kéne bíró elé állítani, mert ők a főbűnösök a háború kitörésében és a zsidókérdés úgynevezett "végmegoldásában".

Sem a német nép, sem a nácik nem voltak főbűnösök a zsidók sorsa miatt.

David Herstig "mentés" c. könyvében a 175. oldalon, a 2. sorban ezt olvassuk: "Noha (Hitler) Rauschnig konkrét kérdésére, hogy a zsidók kiirtását tervezi-e, azt felelte, 'nem', akkor ki kell azt találnunk azt, látható ellenségre van szükség, nem csak láthatatlanra..."

Ez nem elég érthető?

A cionnácik inspirálták a náci cionistákat a zsidó rezervátumok létrehozására. A háború után, amikor közel voltak cionista államuk megalapításához, föltalálták a "6 millió zsidó elgázosítását", hogy a legyőzött németektől kártérítést csalhassanak ki.

Emiatt a zseniális találmány miatt nem ülnek ma az igazi bűnösök a vádlott helyén.

Hogy ez így van, Dr. Grünbaum egy mondata is igazolja:

"A zsidó tragédia főbűnösei elsősorban az amerikai zsidók, akiket veszélyeztetett zsidó testvéreik sorsa hidegen hagyott és akik túl keveset segítettek nekik. Másodsorban az akkori angol kormány, a szocialistákat beleértve, amely erőszakkal megakadályozta a bevándorlást Palesztinába; és csak harmadsorban a nácik."

("Bűnbakok", a cionizmus támadása XII. Pius pápára és a német kormányra, 116. oldal). Ahogy a macska sem tudja az egeret elengedni, úgy nem képes a cionista a teljes igazságot bevallani. Grünbaum az amerikai zsidókról beszél, de elfelejti megemlíteni, hogy viselkedésük Weizman professzor érdekeit szolgálta.

Grünbaum a Lengyelországi radikális cionisták vezetője volt, és arról volt ismert, hogy antiszemita jelszavakat talált ki. 1928-ban egy antiszemita sajtókonferencián Varsóban ezt mondta:

"A zsidók elrontják a levegőt Lengyelországban".

Emiatt Julius Streicher megdicsérte a "Stürmer"-ben. Míg Streichert "antiszemitizmus" miatt fölakasztották, Grünbaum 1948-ban az újonnan alakult Cionállam első belügyminisztere lett. Mi történne egy nem cionista zsidóval a BRD-ben, ha ezt mondaná: "Jeruzsálem ötödik hadosztálya elrontja a levegőt a BRD-ben"? Weizmann szabotálta a zsidók minden kivándorlási lehetőségét Németországból, hogy radikalizálja a zsidókérdést, hogy lehetővé váljon a "6 millió" zsidó "elgázosítása", hogy ezért jóvátételt zsarolhassanak ki. Ha Dr. Grünbaum elmondja, hogy a nácik csak harmadsorban bűnösek a zsidó tragédiában, akkor miért ülnek egyedül németek és az első sorban a vádlottak padján?

Hadd foglalkozzak egy második szemponttal is.

A BRD alkotmányában benne van a törvény előtti egyenlőség elve. Itt alkalmazzák azt?

Ha állítólag egy német valahol több mint 40 évvel ezelőtt egy zsidót megölt, őt a földgolyón keresztül üldözik.

Ezek az örök üldözések arra jók, hogy a jóvátételi fizetés soha ne érjen véget.

Ezért kell az ártatlanul bűnösnek nyilvánítottak unokáit is bűnösnek nyilvánítani, hogy azok a "6 millió zsidó elgázosítójának" Káin jegyével szülessenek. Hogy azok gyerekei, akik az ártatlanokat elítélték, vagy ahhoz hozzájárultak, jól érzik-e magukat, az egy másik kérdés.

Van-e különbség az ölés és a gyilkosság között? 1952 március 27.-én Münchenben valaki föladott egy csomagot az akkori szövetségi kancellárnak, Adenauernak. A csomag gyanús volt, és egy rendőrségi robbantási specialista kinyitotta, és meghalt ennek során. Neonácikat és Csehszlovák ágenseket gyanúsítottak a médiák emiatt, és amikor a hatóságok a gyanúsítottakat le akarták tartóztatni, a BRD politikai komisszárja, Dr. Globke brutálisan visszatartotta őket. Tisztviselőket, akik a bajor belügyminisztériumban kötelességüket teljesítették, szolgálati elöljárójuk támogatása híján nyugállományba tettek és áthelyeztek.

És mindez miért?

A nyomozás egyértelműen kimutatta, hogy a tettesek kül- és belföldi cionisták voltak. Ezzel a rendőrtisztviselő, Reichert meggyilkolása mind a mai napig büntetlen maradt. Egy német élete kevesebbet ér a jogi egyenlőség elve alapján, mint egy zsidóé?

Még jellemzőbb a "Reichenbachstraße eset". 1970 február 13-án a müncheni izraelita vallási közösség épületét fölgyújtották. 7 ember halt meg a tűzben. Hogy ez az eset a BRD-nek mekkora gazdasági, politikai és erkölcsi veszteséget jelentett, az máig sem tisztázták kellőképpen.

És ismét fölteszem naiv kérdésemet: Ha a németeket örökké üldözik, miért állították le a terrorgyilkosok utáni nyomozást pár hét múlva? Miért évülnek el ezek a gyilkosságok pár hét múlva? A cionisták és a velük tele levő tömegmédiák állandóan azért szólalnak föl, hogy az 1979 december 31-i elévülési határidőt határon kívül helyezzék. A München-Reichenbachstraße esetben, ahol 7 zsidó égett el, nem tiltakoznak a gyilkosok elleni nyomozás leállítása miatt. Ezek a gyilkosok szabadon élnek közöttünk.

Az 1972-es müncheni olimpiai játékok alatt történteket mindenki ismeri, de még mindig nem ismert, hogy kik voltak ennek a gyilkosságsorozatnak az elindítói és aktivistái. Ebben bonni csúcspolitikusok is benne vannak, akiket hetekkel az eset előtt figyelmeztettek, és akik erre nem reagáltak. Hol van a Michael Kohlhaas nevű államügyész? A Kiduschin 49 b talmudrészben ez áll: "A világon tíz adag bölcsesség van, ebből kilenctized rész Izrael országé és egytized rész a világ többi részéé."

Talmudológusaink igazán nem voltak mohók! A bölcsesség egytized részét a gójoknak adták, hogy legyen min vitatkozniuk. Mivel én nem vagyok izraeli polgár, én azokhoz tartozom, akiknek az egytized részen kell osztozkodni. Ezért nem értem az előbb elmondottakat. Azt sem értem, hogy miért tesznek különbséget zsidók és nemzsidók között. A cionista zsidó megengedhet magának bármilyen törvénysértést, és immunitást élvez. A nem cionista zsidót nem védi semmi ebben az államban.

Az itt vádlottakról azt mondják, hogy 250 ezer zsidót öltek meg, mások 250 ezer emberről beszélnek. Állítólag a nemzsidók is emberek. Hogy miért vádolják a vádlottakat azzal, hogy csak negyedmillió embert öltek meg, számomra érthetetlen. Állítólag bizonyíték van arra, hogy Majdanekben 2 millió embert elgázosítottak és megöltek. Ebből én azt látom, hogy a vádló hatóság mindent, ami a 250 ezer fölött van, legendának tekint. Megengedem magamnak, hogy a hatósághoz forduljak és megkérjem, hogy értesítsen a legújabb kutatási eredményekről, és akkor arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a 250 ezres szám sem állja meg a helyét. Itt tehát igazságtalanságot követ el a vádlottakkal szemben.

Akkor is, ha a vádlottak kifejezetten szadisták lennének, sem lett volna lehetőségük 25 KZ lakó megölésére. Ha zsidógyilkosságokról van szó, a gyilkosok a zsidótanács tagjai, kápók, rendőrök vagy azok kémjei voltak. Még a gyilkolni vágyó németek is a piszkos munkát mindig zsidó segítőkkel végeztették el. Mert elérkeztünk a dolog magjához, hadd mondjak el egy pár dolgot.

Úgy vélem, hogy az államügyész úr és a mellékvádló is tudni akarja az igazságot, hogy ne nyilvánítson ártatlant bűnösnek. Dr. Hans Frank "A bitófával szemben"-c. művében a 393 oldalon ez olvasható: Dr. Morgen, a tanú elmondta, hogy Wirth hogy mondta el neki a dolgokat. Azt mondta, hogy neki csak kb. öt német alárendeltje volt, akik alá kb. négyezer zsidó volt alárendelve, akik az áldozatokat a zsákmányon való osztozási rész ellenében osztották föl egymás között. Wirth elmondta Dr. Morgennek, hogy a zsidók hit és fajtársaik ezreit gyilkolták le, és így részesedtek a szegény áldozatok aranyában, ékszereiben, pénzében és ruháiban.

Mikor SS bíró Dr. Morgen a hírhedt nürnbergi fővádló, Dr. Kempner szolgája lett, védőangyala ezzel a kijelentésével is egyetértett. Mi lenne, ha az államügyész és mellékvádló urak a tényleges zsidó gyilkosokat citálnák törvényszék elé? Olyan sok tennivalójuk lenne!

Eugen Kogon, aki a híres 1001 éjszaka történetét olyan sok új éjszakával gazdagította, botrányos könyvében "Az SS állam" a 153 oldalon tehetségtelenül és beteg fantáziával jelent az auschwitzi gázosításokról, melyek soha nem történtek meg: "A személyzet kb. 1000 fogolyból állt, mind zsidók.". Kogon a legrusnyább zsidó Eichmann, Simon Wiesenthal számára is tekintélynek számít.

A cionisták vádjukkal, hogy a németek 6 millió zsidót megöltek, és gázkamrameséjükkel csak el akarják vonni a figyelmet saját bűnösségükről a tragédiában. A németeket szeretnék még szörnyűbb és kegyetlenebb gyilkosként odaállítani, mint héber elődjeik voltak Mózes idejétől máig. Sámuel 2. könyvének 12.31 mondatában leírja, hogyan bánt Dávid azokkal, akiket legyőzött: "..a fűrész és a vasborona alá tette őket és egy téglaégető kemencébe rakta őket."

És Sámuel 1. könyvének 13.33 mondatában leírják, hogy maga Sámuel próféta személyesen gyilkolta le kardjával az amalekiták elfogott királyát, Agagot . Mivel sem Hitler, sem a németek nem követtek el hasonló dolgokat, időszerű rémmeséket kell kiagyalni. Cionistáinknak minden szabad, hiszen ők Jehova kiválasztottai. Mivel Hitlert nem tudta egy korunkbeli Sámuel bestiálisan legyilkolni, a németeknek kell évszázadokig kártérítést fizetni a nem legyilkolt hat millió zsidóért. Ez az NS perek potemkini díszlete.

"A bíróknak óvakodniuk kell attól, hogy az egyikkel elnézők és a másikkal kemények legyenek". Ez áll a Ketubot 46-os Talmud traktátumban. Ha izraeli bírók nem is tartják magukat ehhez, annál inkább kéne a németeknek ezt kötelességüknek tartani. Izrael állam alapítása után egyik első tevékenysége az ún. "náciellenes együttműködési törvény" meghozatala. Itt jelentéktelen zsidótanácsi tagokat, kápókat és másokat citáltak a törvényszék elé és ítéltek el. A közvetlenül érintettek ezt mondták: "Előjogokat személyek vagy társaságok részére, melyek egy törvény (talmudi vagy világi) hatása alól fölszabadítanak, a zsidó törvények nem ismernek el." Ezzel arra utaltak, hogy az európai tragédia valóságos bűnösei a kormányban vannak. Ben Gurion, Eschkol, Golda Meir és mások.

A kártérítési szónokok a zsidóellenes náci perek leállítását követelték, mert ezek a legellenállóbb ellentételei voltak a jóvátételi filozófiának. Bűnös csak a német nép lehet és lesz. Ha még bűnösök kellenek, akkor megteszi XII. Pius pápa és általában az európai katolikusok is. Zsidókat, cionistákat vagy nem-cionistákat, nem lehet nácigyilkos segítőként perelni, hiszen ők a felsőbbrendű nép tagjai. Így a nácikkal együttműködők pereit 1953-ban leállították. mert, ahogy Ben Gurion következtette, éleseszűen: "nem szabad annak lenni, ami tilos" (Christian Morgenstern, a lehetetlenség).

Bonn sietett engedelmeskedni, és betiltott minden zsidó nácipert, és a BRD-ben megint lehet zsidókat kínozni, elégetni és gyilkolni. "Nem tesz semmit, elégetik a zsidót" ("Nathan a bölcs" von Lessingtől).

Steiner, a francia zsidó, aki maga nem volt Treblinkában, de azért írt egy könyvet róla. Ebben Treblinkát Majdanekkel szemben megsemmisítőtáborként ábrázolja. Így ez áll a 101-edik oldalon: "Treblinkában naponta átlagosan 15 000 zsidót gázosítottak el." Ez lehetséges volt, noha sem Treblinkában sem Majdanekben nem voltak emberek megsemmisítésére alkalmas gázosító berendezések. Tegyük fel, hogy ez a mese valóság, akkor miért a német őrszemélyzet a hibás, ha ezt a piszkos munkát, ahogy idézik, a saját sorokból származó lények végezték el?

Steiner "tényei" közt, melyeket az egész világon és izraeli túlélők között gyűjtött össze, el kellett ismernie: "Egy internáló táborban a foglyok vezetője is zsidó, aki a többi zsidót veri..." Ezt megvert zsidók mondták, és a kápók ellen pontosan olyan keveset lehet tenni, mint annak idején a KZ-ban. Van olyan emberi hulladék, amely mindig fönt úszik a sodrás irányában.

Nem csak Izraelben, a BRD-ben is el tudta ez a kápó-népség rejteni szégyenletes viselkedését jó kapcsolatai révén. Karl Jochheim-Armin, aki 11 évig volt különböző KZ-ekben, valódi árja volt, aki Strasser híve és Hitlerellenes volt, nem tartozott egy csoporthoz sem, megpróbált a valósághoz a lehető legjobban hű maradni. Könyvében: "A vörös terror a KL-ban, megért és átszenvedett", Frankfurt/M. 1979, ezt írja a 90. oldalon:

"A KL őrök.

Megfigyelésem szerint ezek nem állnak elől a kegyetlenségi listán, ahogy ezt szinte minden KL irodalom bemutatja. Aki hosszan volt KL-ban, nem ezeket tartotta elsőrendű ellenségének, hanem ezek a rabtársakkal ellentétben "majdnem ártalmatlanok" voltak. "

Miért lett volna ez másképpen Majdanekben?

És a 91. oldalon:

".. a 'kedves rabtársak' sokkal veszélyesebbek voltak. Mert elárulási hajlamuk, alattomosságuk és rosszindulatuk, brutalitásuk és kegyetlenségük nem volt kívülről látható. Ennyiben több kellemtelen meglepetés volt. Egyenlőknek tűntek az egyenlők között és mégis farkasok voltak báránybőrben."

Ezek a farkasok rögtön összeálltak a felszabadítás után az új hatalmasokkal, és csak az őrszemélyzetet akasztották föl., noha ezek védték a rabokat a bestiális kápókkal szemben. A 93-ik oldalon a becsületesség egy "virága" áll:

"Itt Dachau utolsó táborparancsnokára, Sturmbandführer Weiß-re gondolok, akit 1946-ban az amerikaiak fölakasztottak. Éppen Weiß volt az, aki az őrök túlkapásait szigorúan megbüntette és volt mersze ahhoz, hogy az egymást támogató, másokat elnyomó kommunista csoportokat (a tábor-mafiát) kordában tartsa, és így a rabok közösségének életét valamennyire megkönnyítette."

Nem ismerek egy körülmetélt vagy nem körülmetélt cionista valóságkutatót sem, aki valaha is valami jót talált volna egy KZ táborparancsnokban.

Majdanekben normális esetben kb. 40 ezer fogoly volt és általában 30-35 ezer körül vettek részt a munkafolyamatokban. A többi koncentrációs táborral szemben Majdanek Theresienstadt után az akkori körülményeket tekintve kibírható munkatábor volt. Az, hogy a rémségek kampánya ezt nem nevezte "megsemmisítő tábor"-nak, bizonyítja ezt. A szó szoros értelmében egyik tábor sem volt megsemmisítőtábor, mert a foglyokat dolgozni és nem megsemmisítésre küldték oda. Ha megsemmisíteni akartak volna, nem kellett volna olyan körülményesnek lenniük.

Ha a vádlottaknak azt vetik szemére, hogy 250 ezer bezárt embert megöltek, akkor jogos a kérdés, hogy kit öltek meg. A munkafolyamat résztvevői aranyat értek. Később eredeti okirattal fogom bebizonyítani, hogy Himmler az összes tábor orvosainak utasítást adott arra, hogy a foglyok egészségére és higiéniájára jobban ügyeljenek, hogy azok munkaereje megmaradjon. Ha testileg meg akarták volna semmisíteni őket, miért aggódott volna Himmler? Föl kell tennünk, hogy a naponta elgázosítottak munkakerülők és uzsorások voltak!

A munkafolyamatban állók soha nem jutottak az ahasvérus-listára, és hogy ki került ki a táborból, azt a segítők határozták meg. Aki úgy véli, hogy az elszállítottak a megsemmisítési listán voltak, az nem ismeri az eljárást, vahgy a jóvátételt beszedők szolgálatában áll. A német őrszemélyzet ritkán jött be a táborba, mert ott nem volt semmi keresnivalójuk. Minden elintézendőt a tábori szervezetek intéztek el, ezek az idősek tanácsa, a kápók és társaik voltak.

Hogyan és miért öltek meg a vádlottak a munkaerők közül 250 ezret? Minden gyilkosságnak van motívuma! Csak az őrült gyilkosnál nincs ilyen! De a vádlottak nem tűnnek őrültnek. Senki sem tiltakozott vagy lázadt föl? Senki sem védekezett ez ellen? A Majdanekbe küldöttek csupa hipnotizáltak vagy idiotizáltak voltak, és nyakukat odatették a kés alá, hogy átvágják torkukat? Vagy talán haszidiak voltak, jámborak, akik a kozák atamán, Chmelnicki idején Lengyelorszában 1648-ban boldogan lemészároltatták magukat abban a hitben, hogy mint mártírok közvetlenül a paradicsomba kerülnek? A "Sema, Izrael - halld, Izrael" dal dallamára tették nyakukat a kés alá?

Végül is meg kéne lenni a bátorságunknak ahhoz, hogy megtaláljuk az igazságot. A BRD legtekintélyesebb szervei ma egymást kölcsönösen azzal vádolják, hogy az ezeréves birodalom támogatói voltak, de ezzel egyidőben ma, a BRD jogállamban jó demokraták. Majdanekben, mint minden más KZ-ben voltak földalatti cellák, melyek jól működtek. Kapcsolatban álltak a többi KZ-el, a KZ-eken kívül levő illegális cellákkal, sőt a legmagasabb berlini SS körökkel és a külfölddel is. Voltak rádióadóvevőik és minden fajta fegyvereik. Itt-ott tudtak róluk az őrök, de nem jelentették létezésüket. Az egyik együttérzésből nem szólt, a másik, mert megvették hallgatását, a harmadik félt attól, hogy meggyilkolják, ahogy ez a varsói gettóban vagy Treblinkában megtörtént. Csak a zsidó táborfőnökség jelentette föl őket, és ahogy később idézni fogjuk, az ilyen árulókat a földalatti cellák harcosai rögtön megölték.

Ezek a tények érthetővé teszik, hogy a foglyoknak a gyilkosságok vagy a német őrök igazságtalanságai ellen elég eszközük volt védekezésre. Csak a hírhedt varsói gettófelkelésre kell gondolnunk. A fölkelés után minden fogolygyűjtőhelyen elrendelték, hogy ne ingereljék szükségtelenül a foglyokat.

Kényes dolog, melyet minden történetegyengető elhallgat vagy átformál az a tény, hogy több táborparancsnokot haditörvényszék ítélete alapján fölakasztottak azért, mert túllépte hatáskörét a táborlakókkal szemben. Itt újra meg kell kérdezni, hogy mire volt mindez jó? Ha a táborba küldötteket úgyis megölni küldték oda? Ha ez így lett volna akkor a túlbuzgó parancsnokokat inkább kiválónak és követésre méltó példának tekintették volna! Vagy nem?

A halálra ítélt parancsnokok között volt egy majdaneki parancsnok is. És itt még egyszer emlékeztetek a dachaui parancsnokra, aki beosztottait megbüntette a foglyok ellen elkövetett vétségek miatt. Miért, mi célból akasztották föl Florstedtet a majdaneki gyülekezési téren az összes fogoly jelenlétében? Talán azért, hogy felvilágosítsák a nézőket, hogy ne védekezzenek jogtalanságok esetén, ne tiltakozzanak, és semmit sem jelentsenek a parancsnok háta mögött? Vagy a táborparancsnokok kivégzése a nép szórakozására rendezett purimi színjátékok voltak?

Egész becsületesen és bátran, hogyan lehetséges 250 ezer embert megölni? A vádlottak egyedi lények voltak, és képesek voltak önkezükkel és a legprimitívebb formában egymás után 250 ezer embert megölni? Nem kellett Florstedt követőjének ügyelnie a nyakára? Nem látott és nem hallott semmit, mikor a 250 ezer embert megölték? Florstedtet különben nem fogolygyilkosság miatt végezték ki! Valóban fölfoghatatlan, hogy a vádlottak képesek voltak 250 ezer embert meggyilkolni anélkül, hogy fölötteseik erről a legkevesebbet is megtudtak volna. A tábori körülmények között egy fél tucatot sem sikerült volna nekik megölni, az elsőnél elkapták volna őket, és biztos lett volna, hogy osztják Florstedt sorsát.

Állandóan gúnyolódnak a náci rendszer vasfegyelméről, hogy tudtak hirtelen a vádlottak ennyire fegyelmezetlenül cselekedni anélkül, hogy megbüntették volna őket? Hogyan tudtak a vezetőség akarata ellenére 250 ezer embert megölni, amikor sok kisebb vétséget is akasztással büntettek?

Ezeknek a tényeknek, mint pl. a KZ-parancsnok elítélésének a teljes elzárása ellenére a valóságot nem lehet véka alá rejteni. Megkérem az államügyész urakat, hogy ne csak az elítélésig jussanak el, hogy a cionista főbűnösökkel szemben rossz lelkiismeretük megtisztuljon, hanem mint az állam védői annak megtiport jogát az igazság irányába tolják, hogy a jogállam kifejezés újra jogosan legyen rá alkalmazható. A tény vitathatatlan, hogy a KZ-parancsnokot, Hermann Florstedtet fegyelmezetlensége miatt fölakasztották, és azt a gyülekezési téren az összes fogoly jelenlétében. Ezzel példát statuáltak. Cél volt az is, hogy a rabokat fölbátorítsák, hogy az igazságtalan bánásmód ellen tiltakozzanak.

Hogy magyarázzuk el logikusan, hogy Florstedt utódja eltűrte beosztottjai tömeggyilkosságait, ha fejével felet azokért? Ez skizofrénia lett volna!

A szolgálati személyzet nem feltűnő hibáiban senki sem kételkedik, de ilyen mértékű gyilkosságokban igen, melyeket a vádlottak ellen fölhoznak! Ez lehetetlen! Tisztább a lelkiismeretük, mint némely zsidótanács tagnak, az internáló tábori fogolyvezetőknek vagy rendőröknek. A zsidók kivégzésére a német hatalmi területeken a náci körökben senki sem gondolt ebben az időben. És ennélfogva egy okirat sem létezik erről. Ha itt vagy ott egyes zsidók vagy kisebb csoportok kivégzése előfordult, ezek egyes rabiátus, embertelen emberi rongyok kisiklásai voltak, akik a zsidó foglyok között is megtalálhatók voltak.

Hogy ez megfelel a tényeknek, erről hamisítatlan okiratok is vannak, például a különböző perek iratai a KZ-parancsnokok ellen, akik a foglyokkal nem előírásszerűen bántak. A legtöbbjüket az igazságtalanul kezelt foglyok szeme előtt fölakasztották. Mint a legendák vázolóját állandóan idézik Dr. Morgen szavait a jóvátételi dialektikusok, cselekedeteiről a náci idő alatt nem szólnak összehasonlításképpen. Ő a birkenaui nem létező gázosítás apró részleteit meséli el.

Másrészről ő volt az, aki a romlott KZ-parancsnokok halálos ítéletét kimondta SS bíróként. Így végezték ki Karl Kochot, KZ-Buchenwald parancsnokát, valamint a már említett Florstedtet Majdanekben, és azt a gyülekezési téren az összes fogoly jelenlétében. További 200 ítéletet hajtottak végre. 600 folyamatban levő vizsgálatot nem fejeztek be a háború befejezése miatt 1945 május 8. után. Hogy lehet elmagyarázni azt az ellentmondást, hogy egyesek tömeggázosításokat végeztek, míg másokat kisebb bűnök miatt is kivégeztek? Ilyesmi csak akkor lehetséges, ha a valósággal bűvészkednek!

Kérem, értsék meg az itt mondottak lényegét! Olyan valaki beszél önökhöz, aki az akkori zavaros időkben családjának 12 tagját idő előtt elvesztette. Ezek az emberek nem elgázosítás vagy gyilkosság áldozatai lettek, hanem járványoké. Egészen biztosan megölték hazámban az egyetlen túlélő fiatalkori barátnőmet, a gyilkosok nem a németek vagy a románok voltak. Ő 1970 február 13-án halt meg a München-Reichenbachstraßei zsidó kultúrközpont lángjai között további 6 zsidóval együtt. Ezt a tüzet nem az úgynevezett "gyilkos német nép" tagjai gyújtották meg, hanem a kiválasztott nép embertelen tagjai. Mivel ezek az urak immunitást élveznek, nem vitték őket törvényszék elé.

Ennek a gonosz bűnnek az elkövetőinek némely felelőség Bonnban a legmagasabb kitüntetéssel tüntették ki. Ki állíthatja, hogy a szabad, demokratikus Német Szövetségi Köztársaságban a jog és igazság uralkodik? Itt nemcsak a vádlottak nemzedékéről van szó, hanem azok gyerekeiről és unokáiról, akik a zsidó gyilkosok és azok őseinek bűneiért kell hogy vezekeljenek.

Nem tudom elfelejteni, hogy mennyire fájt nekem gyerekkoromban, amikor azzal vádoltak, hogy én is bűnös vagyok abban, hogy a farizeusok vezetői 2000 éve Jézust keresztre feszítették. Éppen így áldozták föl - ahogy már említettem - cionista vezetőink az európai zsidóság azért, hogy megkapják cionista államukat. Ezt nem lehet elég gyakran elismételni! Az is jogtalanság, ha ártatlanokat azért bűnösnek nyilvánítanak, hogy a valódi bűnösöket ne vonhassák felelősségre. Az összes tanú, aki azt vallotta, hogy Majdanekben 250 ezer embert elgázosítottak vagy megöltek, hamisan vallott, és ha ezek tanúk tucatjai is voltak, ez attól nem lesz valósággá. Mióta ítélik a tanúkat mennyiségük és nem minőségük szerint?

Ehhez a témakörhöz illek a következő történet. Egy Mapai-kibucban egy tanár elmagyarázza a diákoknak a demokrácia fogalmát. Ezt mondja: "Egy demokráciában a többség határoz és a kisebbségnek követnie kell a többség akaratát." Ezt mi is így fogjuk csinálni. Kirándulni megyünk és elhatározzuk, hogy az állatkertbe megyünk vagy a tengerpartra. A többség dönt. Értitek?" A diákok szorgalmasan bólogatnak, de a tanár még nem biztos, hogy tényleg értik-e. Fölhívja a kis Jónást:
- Magyarázd el, hogy mi a demokrácia.
- Demokrácia az, amikor három részeg egy józant részegnek nyilvánít.
(A zsidó anekdoták c. könyvből).
Szabad ezt a módszert alkalmazni, amikor jogról és igazságosságról van szó?

Mégis jobb lenne, ha I. Ferdinánd császár választási jelszavát használnánk: "Fiat justiutia, pereat mundus." azaz: Hagyjuk a jogot saját útját járni, még ha közben a világ el is pusztul.

Véleményemet Kant véleményével zárom: "Ha nincs igazság, akkor nem érdemes élni."

Miért ne lenne a vádlott élete értékes?

Eleinte azt kérdeztem, hogy hogyan lehet elmagyarázni, hogy a majdaneki internáltak semmit sem tettek azért, hogy megakadályozzák a tömeggyilkosságokat? Miért nem tettek semmit, noha látták, ahogy fajukból 250 ezret kiirtanak? Miért nem tettek semmit annak ellenére, hogy a táborparancsnokot, Florstedtet kisebb bűnökért a szemük előtt akasztották föl? Ha idézzem ehhez a problémához ismét Karl Jochheim Armint, aki 11 évet töltött el különféle KZ-ekben.

Armin a 127 oldalon leírja a kibírhatatlan viszonyokat egy barakkban a dachaui táborban, és hogy hogyan védekeztek ezek ellen sikeresen a hátrányos helyzetűek. A negyedik bekezdésben ez áll:

"Erőszakkal nem lehetett semmit elérni. Az összeesküvők ezért egy írást juttattak el a táborparancsnokhoz, melyben leírták a 17. tömb problémáit, és arra kérték őt, hogy a megnevezett személyeket váltsák le pozíciójukból, és helyettük új foglyokat (akik nevét szintén leírták) nevezzen ki, akik jobban fognak ügyelni a rendre. Így is tettek, és az új emberek kerültek a pozíciókba. "

És ismét egy együgyű kérdés: A majdaneki foglyok a holdról jöttek, és fogalmuk sem volt a panaszkodási jogról, amely minden táborban létezett?

És ha nem ismerték ezt a jogukat és túl gyávák voltak, hogy alkalmazzák azt, miért nem félt egyik gyilkos sem, hogy elcsípik és ugyanazt a büntetést kapja, mint Florstedt? Ha a 250 ezerszeres gyilkosok nem féltek a büntetéstől, akkor hogy lehet, hogy a táborparancsnok nem vette észre a 250 ezertől 2 millióig terjedő számú gyilkosságot? Ezt a kérdést nem lehet elég gyakran föltenni, mert ez elhatározó jellegű. Ahogy már hangsúlyoztam, én csak egyszeresen vagyok okos, és ezért nem fér be ez a logikátlanság régimódi agyamba. Ez tényleg a hetedik mennyországig bűzölög. "Aki bizonyos dolgoktól nem őrül meg, annak nincs esze." (Lessing, "Emilia Galotti")

És ismét szólaljon meg valaki, akinek ezt tudnia kell, A már említett könyv 133. oldalán Ármin ezt írja:

"Állandóan új műhelyek és üzemek létesültek, melyek kizárólag a front számára dolgoztak. Az ellátás megjavult és a szabadidő kialakítása érdekesebb lett. Támogatták a sportot: futball és kézilabdacsapatok, könnyűatlétika már hamarosan állandóvá váltak." Hogyan illik Armin Dachau-képe Carl papéhoz, aki a maga átélte "gázosítások" -ról számolt be? (49. oldal).

A Carl féle egyének nem a valóság gyilkosai? Az Armin leírta Dachau nagyon hasonlít Majdanekre. Itt is megpróbálták az igazság gyilkosai a szörnyű méretű gyilkosságokat belevarázsolni. Az álszent SS-németek a meggyilkolandó fogollyal előbb futballoztak. "Mens sana in corpore sano". Ép testben ép lélek!? A német nép Wallstreet-Jeruzsálemi átnevelőinek sikerült még a német iskolákat is telerakni ilyen álszentségekkel, hogy a következő generációkat is analfabétává tegyék. Hogy a hülyítés bűn, azt a talmud is kimondja: "Az a legnagyobb tolvaj, aki az emberek értelmét lopja el." (Mid. Mech. Mischpatim 13), és a Baba Mezia 58-ban ez áll: "A szavakkal való csalás rosszabb mint a pénzzel való csalás".

A gázkamrákat, a 6 millió megölt zsidót, a majdaneki vádlottak elleni vádakat a jóvátételi ideológusok rendezték meg. Mint említettük, Treblinkát a valósággyilkosok elítélték, ennélfogva szíves engedelmükkel még egyszer idézem Steinert, hogy összehasonlításunk legyen és lássuk, hogy hogyan zajlottak le a különböző dolgok a KZ-ekben. A 49. oldalon ezt írja Steiner:

A "technikusok tehát magukhoz hívták Jakab Gens elvtársat, a gettó zsidó rendőrfőnökének és a zsidótanács fontos tagjának. "Kedves Gens" mondták neki "A razziák idejének vége, szükségünk van magukra zsidókra a háborús termeléshez. Ha ön gondoskodik arról, hogy dolgozzanak a többiek, és mi garantáljuk, hogy mást senkit nem deportálunk ezentúl." Ezután kinevezték a zsidó tanács elnökének.

...Jakab elvtárs összehívta a rendőröket és az egyik legostobább beszédében elmondta nekik, hogy kötelességük a nyugalom és rend fönntartása, hogy nem a maguk a németek vagy az litvánok végzik ezt a feladatot. Ezalatt az akció alatt olyan lelkesedést mutatott, hogy hamarosan az egész tábor meggyűlölte. Mint a zsidótanács régi embere, minden problémával törődött.

Be kell bizonyítanunk, hogy mi nélkülözhetetlenek vagyunk a termelés számára és a háború jelenlegi stádiumában pótolhatatlanok vagyunk. Ekkor 14 ezer munkás volt a gettóban. Föl kell emelnünk ezt a számot 16 ezerre. A munkások kiválasztásával arról kell gondoskodnunk, hogy hasznos teljesítményünk egészében nőjön, olyan legyen a teljesítmény, meg megnöveli létjogosultságunkat. Ezért azok, akik a gettón kívül dolgoznak és könnyű munkát végeznek, föl kell ott mondani állásukat és egy olyan másikat kell fölvenniük, amely hasznosabb a közösség számára. Ugyanaznap plakátokat ragasztatott ki a gettóban, melyben tudatta kinevezését és fölhasználta az alkalmat, hogy első kiáltványát kiadja, mint a "zsidók királya". Nem hiányzott semmi, sem az amnesztia, sem a békeajánlat a bátor ellenállóknak. A kiáltvány a jövőbeni vezérfonalával kezdődött:

"A gettó jelszava munka, engedelmesség, rend. Senki sem vetheti meg a munkát, és nem mehet rossz utakra, mely a bűnhöz vezet. A gettó megértésére alapozva parancsba adtam, hogy a gettó területén minden fogságban levő személyt szabad lábra helyezzenek. Teljes amnesztiát hoztam, és ezzel megadom a volt foglyoknak a lehetőséget arra, hogy becsületes életet kezdjenek. De mindenkinek meg kell értenie, hogy a harcban a bűnöző elemek ellen és azok tevékenysége ellen nem riadok vissza a legkeményebb intézkedésektől sem."

Aláírás: Jakab elvtárs, a zsidó tanács elnöke és rendőrfőnök

Steiner jelentése világosan megmutatja, hogy a szörnyű rémtáborban, Treblinkában a zsidó tanács és nem az őrök volt a fő irányadó.

És hogy nézett ki ez Majdanekben? Ott a német őrség 250 ezer embert meg tudott ölni! Ezen nevet még a tel-avivi csirke is!

A deportáltakat tehát Treblinkába dolgozni vitték, és miért vitték őket Majdanekbe megölni? A 49-51. oldalon Steiner mint új erős emberről ír, amikor a "zsidók királya" trónra ült, és az volt a feladata, hogy a lustákat szorgalmassá nevelje át, nem korbáccsal, ahogy ezt a skizofrén tanúk jelentették, hanem pedagógiával! Miért pazaroltak annyi időt a lustákra, mikor úgyis biztosak voltak abban, hogy elgázosítják őket?

Az egyik tábor leírása alkalmas a másik körülményeinek megértésére is. A zsidó internáltak közül sokan eleve munkakerülők voltak és inkább uzsorás üzleteket folytattak. A táborban nem volt okuk arra, hogy változtassanak szokásaikon. Erre egy példa:

"A kötelesség, hogy tovább éljen, a varsói rabbit, Isaac Niessenbaumot a lengyel zsidóság mintapéldányává tette finoman kifejezve. A varsói gettóban az technikusoknak az ő intézkedéseinek keretében az volt a feladatuk, hogy a fegyverkezési üzemekben demoralizálják a munkásokat. Hogy a razziákon keresztülmehessenek, a zsidóknak munkáról való igazolásra volt szükségük. Az igazoláshoz egy üzemben munkát kellett kapniuk, és így ellenségeinek segíteniük azok háborús fáradozásaikban."

Még több bizonyítékra van szükség annál, mint a zsidó író Steiner szavai, aki a 67-ik oldalon elmondja és hihető módon biztosítja az olvasót arról, hogy a táborban sürgősen szükség volt emberekre mint munkásokra? Ki tudja meggyőzően elmagyarázni, hogy miért nyitottak meg a táborokban kisebb és nagyobb termelő üzemeket? A varsói rabbi elbeszélései bebizonyítják, hogy a létezett a parazita logika, azaz az ellenség kenyerét elfogyasztani anélkül, hogy azért ellenszolgáltatásra lettek volna készek.

Gettó ide, ellenség oda, a biblia és a talmud azt tanítják, hogy a munka Jehova parancsa is: Ha kezed munkájával látod el magad, élj jól, és legyen jó dolgod! élj jól ebben és jövőbeni életedben. (128, 2 Psalm) És: "Nagy a munka és a kézművesség, mert ez dicsőség végzőjének" (Talmud, Nedarim 49 b). A parazitaságot sehol sem támogatják! Steiner ezt írja a 80. oldalon: "Azoknak a zsidóknak, akiknek feladata az arany, pénz, értékpapírok, ékszerek és hasonló dolgokat válogattak ki, különleges helyzetben voltak Őket "aranyzsidóknak" hívták. Ilyen állapotok voltak Majdanekben is, ott sem volt jobb színvonal.

Mit csináltak a beteges uzsorások, akik undok üzleteiket nem tudták abbahagyni? Ismét Steiner, 146. oldal:

"Lalka (szlávul baba, egy SS-ember beceneve) rendszeresen átkutatta a padlót, és eredménye nem volt csekély: Negyven kiló aranyat és drágaköveket és több százezer dollárt és Zlotyt találtak." Ilyen besúgásokat csak táborlakók követtek el és nem az őrség. A fent említett rejtekhelyet olyan személy súgta be, aki maga is értéktárgyakkal kereskedett.

Éppen így súgta be a zsidó kápót, Rakowski, aki az alvilággal működött együtt egy másik zsidó, ami neki akkor életébe került.

Ezek a dolgok is azt bizonyítják, hogy nem volt rendszeres emberirtás a táborokban.

És mivel foglalkoznak olyan emberek, akik röviddel az elgázosítás előtt állnak: arannyal és drágakövekkel való kereskedés vagy a haláluk? A zsidó Steiner adatai szerint, akit emiatt a könyv miatt szintén letámadtak, Treblinka nem volt megsemmisítőtábor, hanem a Wall-street egy mellékutcája. Ha a lakosokat megsemmisítésre választották ki, ahogy ezt a merev elmék állítják, akkor mire volt jó a színház, a bálok és a pompás esküvők?

Steiner ír erről a 244, 279 és 301 - 303 oldalon és megkísérli, hogy bebizonyítsa ezeket a különleges eseményeket. Természetesen bírságolták is a foglyokat és esetenként halálos büntetéseket is mondtak ki. Steiner leírja a 67. oldalon, hogy a treblinkai foglyok állandóan terrorjelszavakkal keltettek nyugtalanságot, hogy így értéktárgyakhoz jussanak, melyeket a megfélemlítettek erreföl eladtak. Ezeket a zavargókat sem büntették elgázosítással, hanem saját zsidó elöljáróik büntették meg őket. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, és később még vissza fogok térni erre a témára.

Ugyanazon a 67-ik oldalon félreérthetetlenül ez áll: "Lydia meghalt, miután egy SS tiszt megölte.". Ezt a Lydiát nem is jelentették be mint elgázosítottat. A 224-ik oldalon a szemellenzősök részére kevésbé hihetetlen dolgot ír le: "Órákig ment a beszélgetés ezen a módon. Akkor Choken elhagyta a házat és az utcán beszélgetni kezdett az emberekkel. Negyedórával később kijött a zsidó rendőrség és elsőnek őt vitte börtönbe és utána a zsidó tanács elé vezették. A zsidó tanács elnöke azzal vádolta őt, hogy szándékosan pánikot akar kelteni, hogy olcsón vehessen aranyat és ékszert. Choken szótlanul mosolygott, és amikor visszavitték a börtönbe, elmenekült onnan.

Ez az idézet két dolgot bizonyít. Bebizonyítja, hogy rafinált terrorjelszavakra spekuláltak, hogy olcsón értéktárgyakhoz jussanak. De ennél sokkal fontosabb az a tény, hogy a zsidó tanácsnak a KZ-ben börtöne volt, büntetéseket mondhatott ki a bűnösökre, és ahogy fönt idéztük, még amnesztiát is hozhatott. Mist ismét nyitott a kérdés, hogy a vádlottak hogy tudtak csak úgy, minden további nélkül 250 ezertől két millióig terjedő számú embert megölni? Ahogy bizonyítottuk, a foglyoknak fegyvereik voltak, elásott kincseik, melyekből néhány SS-embernek is jutott egy darabka, és ezek a foglyok ellenállás nélkül eltűrték volna, hogy tömegesen legyilkolják őket?

Az SS-emberek rögtön följelentették volna a soraikban levő gyilkosokat, hiszen ezek a bevételi forrásaiktól fosztották volna meg őket. Milyen egyszerű a megbutítási taktikusoknak a 250 ezer meggyilkoltról beszélni! Steiner kénytelen volt a többi KZ krónikás által letagadott valóság leírására, mert azt akarta bebizonyítani, hogy nem mindenki, ahogy ezt Izraelben állítják, juhként ment a vágóhídra. Ezek az okoskodók butaságból és arroganciából nemcsak azt az általános tanítást sértik meg, hogy "Ne ítélj, hogy ne ítéltessél", hanem ezt azért is teszik, hogy saját bűnüket a zsidó nép ellen elrejtsék.

Ha volt zsidóirtás, ebben a cionista kollaboránsok a főbűnösök. "Mindenki söpörjön a saját ajtaja előtt! " Nem, és újra nem, tömeggyilkosság nem volt egy KZ-ben sem. Voltak krízisek és emiatt járványok és szükségállapot, ami semmi esetre sem a vádlottak bűne. Steinernek köszönhetjük, hogy merte ezt a témakört is nyilvánosságra hozni, pedig óvták ettől. Cionnácijaink szemében megbocsáthatatlan bűnt is elkövetett, mert egy német nőt vett el, mégpedig egy tábornok lányát, és nem egy Beate Klarsfeldszerű nőt.

Steiner 237 oldal: "A tífusz ezenkívül a zsidók meglepő ellenállóereje ellenére a fogolyállományt felére csökkentette, és jelentősen csökkentette a munkateljesítményt. Ennek következtében a zsidók ruhái és holmijai a sportpályán voltak nagy halmokban."

A történelemhamisítók szomorúságára a valóság tudat alatt megint áttűnik a valótlanságok mögül. Steiner a "zsidók meglepő ellenállóerejéről" ír. Honnan jött ez, ha ezek már beszállításuk után éhségadagokat kaptak csak? Erőteljes az ellentét az ellenállóképes zsidók (Steiner szerint) és a reflektorfényben mutatott KZ-ekben élő csontváz zsidók között. A valóság az, hogy a táborokban némelyek jobban éltek, mint azelőtt a szabadságban.

Figyeljünk föl rá, kérem, hogy Treblinkát és Birkenaut mint a legkegyetlenebb megsemmisítőtáborokat ábrázolják, és éppen Treblinkáról írja a francia zsidó Steiner, aki a náci rendszert biztosan nem akarja ártalmatlannak föltüntetni, hogy a zsidók "ellenállóereje meglepő" volt. Ezeket a dezinficiálandó ruhadarabokat egyszerűen átköltötték a meggyilkoltak ruháivá, pontosan úgy, ahogy a fertőtlenítő kamrákat gázkamrákká hamisították. A jó, humanista szovjet író, Konstantin Simonow a "nincs idegen szenvedés" című cikkében, melyet a német népújság 1973-ban nyomtatott ki, ezt írja: "28 éves voltam, amikor a Lengyelországi Majdanek haláltáborban millió pár női és gyerekcipőt láttam, amit a meggyilkoltakról húztak le."

Hol van a mese és hol van a valóság? Van egy "fasizmus, gettó, tömeggyilkosság" c. kiadvány, melyet a varsói zsidó történelmi intézet adott ki és Keletberlinben jelent meg. Ez a zsidó történészek által szerkesztett dokumentáció nem lélegzi ki azt a cionista hangulatot, amelyet a müncheni kortörténeti intézet és annak szakértője, Wolfgang Scheffler terjeszt. Az említett könyv 431-es oldalán az SS-Obergruppenführer és Waffen-SS tábornok Oswald Pohl jelentése van kinyomtatva, melyet Himmlernek írt 1943 január 6-án. Ebben a jelentésben ez áll:

"..A zsidó kitelepítésekből származó régi szövetek eddigi hasznosításáról. A mellékelt fölállításból látható az eddig az Auschwitzi és Lublini táborokból elszállított régi szövetek mennyisége, mely a zsidók áttelepítése során került birtokunkba. .. Egészen sajátos nehézséget jelentett a vasúti szállítás, a folyamatos szállítási zárlat miatt fönnakadt a szállítás, így ideiglenes anyagtorlódás állt elő egyes táborokban. Különösen erősen volt észrevehető az 1942 decembere óta fönnálló szállítási zárlat."

Ezekből az idézetekből két alapvetően fontos kérdés adódik: 1. Szállítási nehézségek miatt összegyűlt a szövetmennyiség. Mivel indokolja Simonow megállapítását, hogy az 1 millió pár cipő megöltek tulajdona volt? 2. 1942 decemberében Auschwitzból és Majdanekből szállítási nehézségeket jelentettek. Míg a tömeggyilkosság jósa éppen ezt a dátumot választotta ki hogy a 6 millió megsemmisítési poklának kezdetét arra tegye, a KZ-ek vezetője azt jelentette főnökének, Himmlernek, hogy a szövetanyagok szállítása szállítási nehézségekbe ütközik.

A megadott tények alapján a Majdanekben hivatalosan megölteket oda bevarázsolták előzőleg? És mi lett utána a 2 millióig terjedő testtel? Ennek utána kéne gondolni Majdaneket illetően! Ha becsületesen kiszámolnánk, hogy hány fogoly ment át Majdaneken, akkor az 1 millió pár csak női és gyerekcipő említésére csak egy vállrándításal reagálnánk. Ha már nem hisszük el Herstig Rauschning idézetét, hogy neki Hitler a zsidók kiirtási tervére vonatkozó kérdésére ezt felelte: "akkor ki kéne azt találni..." talán hiszünk a Lengyelországi zsidó történészeknek. A már említett könyv 15 oldalán ez áll: "A zsidók kitelepítése a Generalgouvernementbe egy időszakban szoros összefüggésben áll azzal a tervvel, hogy a Weichseltől keletre egy úgynevezett zsidó rezervátumot alakítanak ki, melybe a hitleri hatóságok a zsidók nagy részét koncentrálják és elszigetelik őket a lakosság többi részétől. A zsidók feladata ebben a rezervátumban többek között határerősítési feladatok végzése lett volna. 1939 novemberétől 1940 márciusáig a Lublin környékére zsidókat transzportáltak az úgynevezett Warthegauból, annak Zichenau körzetéből és Danzigból. 1940 tavaszán a náci hatóságok elvetették ezt a tervet.

Röviddel rá egy másik tervet gondoltak ki: a sok millió európai zsidót Madakaszkár szigetre akarták koncentrálni. Ezt a tervet a központi német hatóságok 1940 májusától augusztusáig mérlegelték. Franciaország megszállásának befejezése után ugyanis azt remélte a birodalmi kormány, hogy a többi francia gyarmattal együtt ennek a szigetnek is birtokába jut. A birodalmi biztonsági főhivatal és a külügyi hivatal már konkrét terveket dolgozott ki zsidók millióinak a megszállott területekről Madakaszkárba való szállítására."

Ezen nagyon világosan fölismerhető, hogy a magasabb náci köröknek a háború alatt fontosabb dolgai is voltak, és soha nem gondoltak emberirtásra, hanem zsidó rezervátumokra. Hitler sejtéseit a zsidó terv kitalálásáról Wiesenthal és szövetségesei a "végmegoldás" -sá alakították, és többek között a 250 ezer Majdanekben kivégzett történetét is kitalálták.

Ismét Steiner, 286. oldal: "Fő esélyük az volt, hogy az I tábor kápóit a sors a jobb életfeltételek miatt, mely a foglyok felét megölte, megkímélte a haláltól! Ezekről a járványokról a KZ-ekben eddig soha nem volt szó, egyszerűen azért, mert az itt meghaltakra is szükségük volt mint elgázosítottakra. A valóság gyilkosaira csak a 101. oldalon írottak vonatkoznak: "Treblinkában akkor naponta átlagosan tizenötezer zsidót gázosítottak el.

Ha a tífiuzsban meghaltak mellett még naponta 15 ezer embert el is gázosítottak, akkor csak Treblinkában évente 5.475.000 zsidót gázosítottak el! A tábor bezárása után a százezrek, akik életben maradtak, azok talán föltámadtak a tífusz vagy gázhalál után? Már az az állítás, hogy naponta 15 ezret elgázosítottak józan megfontolásra kellene hogy intsen bennünket. Hogy volt ilyesmi technikailag lehetséges? Ehhez szerény számításokkal is segítők ezrei, egy tucat gázkamra és 50 hatalmas krematórium lett volna szükség, és mindez naponta. Hol vannak a hamuhegyek?

Ezeket a hókuszpókusz számításokat az állítólagos okleveles mérnök, és az embervadászat tiszteletbeli doktora, Simon Wiesenthal végezte el, hogy azt bizonygassa, hogy Európában a németek 11 millió embert öltek meg. A szomorú hírnévhez jutott jóvátételi doktor, Auerbach erreföl 11 millióért követelt jóvátételt, noha a zsidó statisztikák a háború előtt csak 8-8.5 millió európai zsidóról tudtak. Így lesznek jóhiszemű emberek milliói idiótává és saját népükkel szemben bizalmatlanok. És hogy mindez fortyogjon kellenek az ilyen perek.

Bárhogyan is áll a dolog, Wiesenthal vitatott személy. Némelyek gyűlölettől beteg, rivaldafényre éhes egoistának tartják, mások céhéből igazolják, hogy ő az emberré vált Jehova. Ilyen hangnemben írt róla az "Allgemeine" volt főszerkesztője és jelenlegi vezető szerkesztőségi tanácsadója, Hermann Lewy 1979 január 12-én a 4. oldalon: "Dipl.-Ing. Simon Wiesenthal 70. születésnapjára a bűnhődésért és nem a bosszúért." Már az első sorokban az állítás: "A rá jellemző szerénységgel" a valóságot feje tetejére állítja. A 14. sorban ez áll: "Az első világháború kitörését hat évesként érte meg. Később katona lett, míg eljött a Habsburg monarchia soknemzetiségű államának összeomlása."

Ha a Lévi Tinnefet nem talmudi boncolókéssel boncolják föl, akkor rettenetes cionszag lesz. 1918-ban Galicia és Bukovina levált Ausztriáról és ugyanabban az évben megalakult "Német-Ausztria". Így lett vége a habsburgi monarchiának. A háború kitörésekor 1914-ben Wiesenthal 6 éves volt, tehát 1918-ban 10 éves. Levinél ez így hangzik: "Később katona lett, és a habsburgi monarchia összeomlásáig az maradt." Simon tehát 1914-1918-ban katona volt 6-tól 10 éves koráig. Halleluja egy ilyen csodalénynek! Egész élete csupa csodákból állt. Csodák sorozata mentette meg a gázosítással való kiirtástól!

Éppen úgy, mint ez a katonatörténet, a Levii Wiesenthal-dicshimnuszban minden őrült nebbich, ki fog a szerkesztőségi tanácsadónak segíteni, hogy hogyan lehet ebből a tohuvabohu hülyeségből kitalálni? Ilyesmi akkor történik , amikor a csalás és a hazugság egymást kölcsönösen körültömjénezik!

A "kritika" brossúrából, 1978, 23. sz.:

Thies Christophersen "Az Auschwitz-hazugság" c. könyvéből. Először annak előszavából idézem szíves engedelmükkel Dr. Stäglichet:

"Christophersen Auschwitzot olyan tábornak írja le, ahol a raboknak ugyan dolgozni kellett, de élni hagyták őket. Ez első pillanatban lehet hogy nem tűnik hihetőnek azoknak, akik az egységesen irányított média jelentéseiből hallottak a harmadik birodalom koncentrációs táborairól. Időközben úgy tűnik, mintha Auschwitznak ezt a bemutatását a hivatalos hírközlés is részben elfogadná. Nem csekélyebb személy, mint a főállamügyész, Dr. Adalbert Rückerl, aki 1966 óta az "országos igazságügyi hatóságok központját vezeti a nemzeti szocialista bűnök felderítésére" Ludwigsburgban írja nemrég megjelent könyvében a "nemzeti szocialista megsemmisítő táborok a német bűnperek tükrében", hogy Auschwitznak - különben Majdaneknek is - kettős feladata volt.

Ezek egyszerre voltak koncentrációs táborok és "megsemmisítő tábor"-ok is. Csak Belzec, Sobibor, Treblinka és Chelmno feladata volt kizárólag a zsidók megölése mérgesgázzal. Meglepő. mert eddig másképpen olvastuk! Míg Rückerl állítólagos 'megsemmisítő táborairól' alig beszéltek, Auschwitzot mindig teljes egészében 'megsemmisítő tábor'-nak titulálták, sőt éppenséggel a zsidók megsemmisítésének központjának. Éspedig az eddig érvényes verzió szerint annak birkenaui táborrészében a munkaképteleneket, a gyerekes anyákat és az öregeket 'rögtön megérkezésük után' gázkamrákban megölték, a megmaradó zsidókat az Auschwitzi táborközpont más táborrészeiben 'munkával semmisítették meg'.

Körülbelül ez volt az úgynevezett Auschwitz-perek 'eredménye', azoknak a büntetőeljárásoknak, melyeket 1963-tól 1965-ig vezettek az Auschwitzi tábori személyzet 20, eredetileg 22 tagja ellen, és amely annak idején világszerte nagy feltűnést keltett. Bernd Naumann, a Frankfurter Allgemeine Zeitung akkori perjelentője az 'Auschwitz' címmel könyv formájában kiadott perjelentésében kifejezetten leszögezi, hogy 'Az Auschwitzba szállítottak várható élettartama .. csak néhány hétnyi' volt! Még akkor is, ha ez a szokásos újságírói túlzás lenne, akkor is eddig messzemenően egyetértettek abban, hogy egy Auschwitzi 'munkazsidó' élete általában csak pár hónapig tartott.

A háború utáni első időszakban csak néhány zsidó író értett részben egyet Christophersen állításával, ami mindazonáltal figyelemre méltó. Így a zsidó szocialista vezető Dr. Benedikt Kautsky 1946-ban megjelent könyvében, az 'ördög és elátkozottak'-ban azt írja, hogy a koncentrációs tábor rabjait 1942 óta és még inkáébb 1943 tavasza után szakmai képesítésük figyelembevételével foglalkoztatták és így vettek részt a munkafolyamatban. Részben civil munkásokkal is együtt dolgoztak. Kautsky saját maga által megadott adatai szerint 1938-tól 1945-ig koncentrációs táborban volt, 1942 novemberétől Auschwitzban, ahol a Buna gyárban dolgozott. Adatai ezért természetesen elsősorban erről a táborról szólnak. A 'munkával való megsemmisítésről' ő nem beszél. Saját maga lenne az élő ellenpélda. Rászorultak a zsidók munkaerejére és értelmetlen lett volna őket rossz bánásmóddal vagy elégtelen táplálással megölni vagy akár csak gyöngíteni is.

Kautsky anyja egyébként a Birkenaui táborban halt meg, amely állítólag csak 'megsemmisítés'-re szolgált, 1944 decemberében 80 évesen, természetes halállal. Életének utolsó heteiben egyágyas szobában volt és külön orvosi ellátást kapott. Legalábbis ez áll egy rabtárs jelentésében, melyet 1945 decemberében az a bizonyos ártatlan 'bécsi munkásújság' hozott nyilvánosságra. De az az állítás, hogy az öregeket oda csak 'elgázosítani' vitték, egyértelműen mese! Egy másik zsidó szerző, Bernhard Klieger 1946-ban franciául megjelent élménybeszámolójában ('Az út, melyet megjártunk', első német kiadás 1957) az Auschwitzi központi tábort, annak berendezését és felszerelését tekintve 'luxustáborként' jellemzi, és ezt teljesen komolyan. Azt írja továbbá, hogy ezt a tábort az 1944-es év elején az ott élő zsidók mintegy 80%-a 'szanatóriumnak' nevezte és szó szerint ezt mondták róla: 'Számunkra, zsidók számára eljött az aranykor ...'.

Kliegernek ez a bemutatója, hangsúlyozzuk még egyszer, az 1944-es évre vonatkozik. Ebben az évben ismerte meg Christophersen és jómagam is Auschwitzot, amely a zsidók állítólagos megsemmisítésére vonatkozó legenda szerint akkor érte el működésének csúcspontját. Noha Klieger is ír a 'gázosításokról' Auschwitz - Birkenauban, valamint arról, hogy ott ugyanebben az időszakban 400 ezer magyarországi zsidót néhány hét alatt semmisítettek meg. DE ezt csak - valószínűleg utólagos - hallomásból tudja, mert ő maga nem Birkenauban, hanem az auschwitzi központi táborban élt. Aligha lehetne a központi táborban lakó zsidók jó hangulatát megmagyarázni, ha a csak három kilométerre levő Birkenauban tényleg naponta zsidók ezreit 'semmisítették' volna meg., ahogy ezt a legenda meséli. Ha valaki óránként halálával kell hogy számoljon, akkor még visszaemlékezéseiben sem - ahogy ezt Klieger teszi - beszélne 'arany időkről'.

Egyébként Hermann Langbein könyvének, 'emberek Auschwitzban' bevezetőjében azt a meglepő megállapítást teszi, hogy Klieger Auschwitz kiürítésekor 85 kg súlyú volt. Langbein, aki orvosirnok volt Auschwitzban, ezt biztosan jól tudja. A foglyok között tehát 'nehézsúlyúak' is voltak. Christopersen megállapítása figyelemre méltó, hogy az egy darabig eltartott, amíg a táborba alultápláltan beszállított rabok testileg följavultak, tehát a megállapításnak tényleg kell hogy alapja legyen. Én sem láttam 1944 közepén az auschwitzi központi táborban való látogatásaim alkalmával alultáplált foglyot. És Himmler 1943 október 26-i parancsában leszögezte, hogy a foglyokat megfelelően kell táplálni, hogy munkaerejük fennmaradjon.

Christophersen, ahogy jelentéséből kiderül, semmit sem vett észre az állítólagos tömeges gázosításokból Auschwitz-Birkenauban, noha többször hozott magának a táborból rabokat munkára. Erre Röckerl jellemző módon elmondja könyve olvasóinak, hogy némelyek, akik a háború során Auschwitzban voltak, határozottan állították, hogy a gázkamrák létezéséből semmit sem vettek észre, mert 'a tábor olyan hatalmas volt' és a berendezéseknek 'kettős szerepük' volt, ami miatt állítólag nem lehetett őket fölismerni. Rückerl figyelmét érvelése során persze elkerüli egy körülmény, amely a többi Auschwitz-irodalomban nem csekély szerepet játszik, mégpedig a számtalan emberi hulla égésének messziről látható jele és az azzal összefüggő állandó, az egész tábor körül terjengő hullaszag, melyet a már említett Bernd Naumann jelentésében a Frankfurti Auschwitz-perről szóló jelentésében így ír le: "Az égett hús szaga kilométereken keresztül érezhető volt. Vastag füstfelhők borították be az eget."

Meg kell vallanom, hogy én semmi ilyesmit nem vettem észre. A nemzetközi vöröskereszt küldöttsége, mely 1944 szeptemberében látogatta meg Auschwitzot, 1947-ben Genfben megjelent, az erről a látogatásról szóló jelentésében sem említ semmi ilyesmit.

Statisztika

A valóság szóval már évezredek óta bűvészkednek. Én úgy vélem, hogy ehhez, ha a történelmi eseményeket tekintjük, a tárgyilagosan figyelt statisztika jut a legközelebb. A leghelyesebben úgy járunk el, ha a kutató minden oldalról vizsgál és ennek eredménye szerint ítél, Elkerüljük az egyoldalúságot, mivel több nézetet vizsgálunk. Így szeretném a legnehezebben kezelhető eszközt, a statisztikát használni. Egy kísérleti területen sem csalnak ezzel olyan sokat és használnak a hamis eredményeket saját érdekükben olyan sikeresen.

A nyereség iránti törekvés fontos tényező és a legjobban a "hány" kérdésen látjuk ezt, amikor megvizsgálják, hogy hány zsidót gázosítottak el 1933 és 1945 között. A természetes okok miatt, tífuszban vagy más járványos betegségekben meghaltak itt érdektelenek. Csak azok érdekesek, akiket a németek öltek meg vagy gázosítottak el. Az 1952 március 12-én elkezdődött jóvátételi tárgyalások elején Goldmann és Adenauer között az első vita a németek által Európában megölt zsidók számáról fölvett statisztikai kimutatás volt. Azt izraeli statisztikusok számítása egyszerű volt: "A zsidó nép egyharmada meghalt. Az európai zsidóság nagy tömege megsemmisült. Négy európai zsidóból hármat megöltek."

Ez tehát ilyen egyszerű, 4 zsidó közül háromért a BRD-től követelnek jóvátételt. tényleg ijesztő aritmetika, pedig ezt pénzzé tenni és a tőzsdei spekulációnál igen hasznos. Mit jelent az hogy négyből hármat?

Azt hogy 1933 előtt hány zsidó élt Európában, azt Izrael örök titoknak tekint. A Wall stretti plutokraták és a cionológusok jól értenek a népszámlálással saját érdekükben zsonglőrködni. Ezért kaptak a gyakorlatlan francia kihallgatók Gerstein esetében olyan esküvel nyomatékosított nyilatkozatot tőle, hogy ő 40 millió zsidót segített elgázosítani. Végül megegyeztek 16 millióban a cionisták tanácsai alapján, és egy újabb árengedmény után megmaradtak a szerény hatmilliós számnál. Mikor a nürnbergi törvényszék visszautasította az eredeti vádiratot, a szerencsétlen Gersteint fölakasztva találták párizsi vizsgálati fogsági cellájában. És így használják és tették tabuvá mára a 6 millió megölt zsidó számát.

Mint a gombák a langyos eső után jelentkeztek az "elgázosított" zsidók mindig új ügyvédei, de egyik sem tud valóságos igazolást mutatni. A "bűnbakok - a cionizmus támadása XII. Pius pápára és a német kormányokra c. könyvben " olvassuk a 218 oldalon: "Korunk nagy humanistája, Karl Jaspers üzenetet küldött a "zsidó világkongresszusnak", mely 1966 elején Brüsszelben ülésezett. Többek között ezt mondta Jaspers: "A meggyilkolta nevében senki sem beszélhet.". Mennyivel kegyelet nélkülibb az, ha a meggyilkoltak nevében alkudoznak? Hogy ez az alkudozás jól működjön a szabad világban, a különféle tőzsdéken egy hat milliós zsidó váltót állítottak ki. Ide tartozik a BRD-ben 1975-ben kiadott könyv Golda Meirtől: "Életem" is.

A "zsidó anekdoták gyűjteménye" c. könyvben ez áll a 228 - 230 oldalon: "És ekkor megállapodtak abban, hogy a 6 millió megölt zsidó tény." Nos, ezt a "tényt" éppen úgy nem bizonyítja semmi, mint a zsidókból készült "szappant és a lámpaernyőket". Hogyhogy, ha az illetőt Golda Meirnek hívják, ez nem elég? Golda Meir nem tudja igazolni hat milliós tényét. Már nem igazak, és a legújabb kutatási eredmények szerint elavultak, mert már kétszer kijavították őket. Sajnos Meir asszony egyik javításról sem tudott.

"A szörnyű vád árnyékában a 8 millió zsidó megsemmisítése miatt - én magamat ahhoz az igazoláshoz tartom, melyet mi Dr. Konrad Adenauer szövetségi kancellártól kaptunk." - írja Friedrich Christian, Schaumburg-Lippe hercege könyvében "Szuverén emberek", 142. oldal. De ez a statisztika sem volt eléggé életszerű. Kb. 11 évvel később a cionistabarát "Süddeutsche Zeitung" volt elsőként abban az irigylésre méltó helyzetben, hogy közölhette a legújabb kutatási eredményeket a zsidó megsemmisítés terén. 1973 május 10-i kiadásának 15 oldalán ez állt: "Egy szörnyű diktátor vége, aki 15 millió zsidó haláláért felelős"...

Hogy a Jeruzsálemi Eichmann-perben a mind a fővádló mind a bíró elkerülte a 6 milliós számot, mint a jámbor zsidó a chézert, arról nem akar Meir asszony tudni. Minden lehető kádertanfolyamon (mint például Breslauban) képeznek ki propagandistákat, akik fejét teletömik a 6 millióval és a gázkamrákkal. Ami Majdaneket illeti, ezzel kapcsolatban nem egységesek még a statisztikusok, hogy hány zsidó vagy hány ember vesztette ott életét. És szintén fontos lenne tudni, hogy a vádlottakat zsidók vagy egyszerűen emberek megölésével vádolják? Hogyan jött a vádhivatal a 250 ezres kerek számra, ha a hivatott cionista tollak 2 millióról beszélnek?

Néhány ismert személy statisztikai adataiból: Dr. Ch. Schoschkes, aki a Lódzi gettóból kiutazhatott az USA-ba, mint a cionizmus világjárója a "Neue Jüdische Zeitung"-ban 1962 április 18-án a 8. oldalon arról ír, hogy a majdaneki KZ-ben legalább 2 millió embert öltek meg. És emberekről beszél, nem zsidókról!

Benedikt Kautsky könyvében, az "ördög és elátkozottak"-ban a 319 oldalon: "Auschwitzban a tömeges elgázosítás következtében - a munkaképtelenek mellett, akiket a táborban regisztráltak, és akikből kétségtelenül százezres nagyságrendű számú személy vándorolt a gázkamrákba - legalább három és fél millió embert öltek meg. Megbízható becslések szerint a majdaneki (Lublin) ennek megfelelő szám másfél millió." Ez a szöveg igencsak csalóka.

Az világhírű ausztromarxista tudósnak megvolt a szomorú bátorsága ahhoz, hogy a gázkamrákról meséljen, de a 316 oldalon elismeri: "Itt a gázkamrának egy rövid leírása, én soha nem néztem ilyenbe be. ..." Ha három évig volt Auschwitzban, mire jó ez a mese? Valószínűleg elismert szociológusnak kell lenni ahhoz, hogy azt tudja írni a 72. oldalon: "A német koncentrációs táborokban meghaltak számát több mint két millióra kell becsülni. Az összes beszállított fogoly számát legalább három millióra." . Így tehát egy millió maradt életben!

Kautski könyvének 73 oldalán így számol: "A német koncentrációs táborokban meghaltak száma eszerint kilenctől tíz millióra tehető." Milyen gyakran lehet egy számot becsülni és elvarázsolni? a 320 oldalon ez olvasható: "Ebben az összefüggésben még megemlítem, hogy a gyakran kimondott nézet, mely szerint embereket élve toltak be az égetőkemencébe, nagyon valószínűtlenül hangzik ." A Kautsky-könyv ugyenezen oldalán a 11. sorban ez olvasható: "Biztos, hogy a gázkamrák orosz előrenyomulás miatti lerombolása után új megsemmisítő helyeket rendeztek be a németországi táborokban. Ilyenekről tudok Ravensbrückben, Dachauban és Mauthausenben. ..." Figyeljünk kérem a "gázkamrák lerombolása után"-ra. Hogyan lehetséges, hogy a turisták fő műsorszáma Auschwitzban a gázkamra megtekintése? Kautsky "ördög és elátkozottak"-ja csaló jelentések összessége, mely a jóvátételi tisztviselők butító oktatására szolgál.

Dachauhoz idézzünk a "bűnbakok"-ból, 117. oldal: "hatásosan és részletesen mondja el a katolikus lelkész Hans Carl brossúrájában: 'Dachau, egy katolikus lelkész visszaemlékezése', amely Kölnben jelent meg az elgázosításokat. A müncheni segédpüspök Neuhäusler felvilágosító írásában: "csak a valóság szabadít föl bennünket", hogy csak halottak kerültek a krematóriumokba elégetni, élőket nem gázosítottak el.

Az államilag támogatott "történetkutatási intézet" vezetője Münchenben, Dr. M. Broszat ezt írta a "Die Zeit"-ban 1960 augusztus 19-én: "Sem Dachauban, sem Bergen-Belsenben sem Buchenwaldban nem gázosítottak el zsidókat." A valóság gyilkosai ezüstpénzekért mégis jelenthetnek gázosításokról Dachauban, és senki sem pereli be őket ezért.

Egy ritkaságot szeretnék bemutatni ezen a területen. Kérésemre a kiadó, Karoline Ederer asszony a következő levelezést folytatta: Itt ugyanaz a káosz uralkodik, mint a majdaneki viszonyokat illetően. Kautsky, Carl és társaik könyveire csak azt lehet mondani: "Habent sua fata liberi- a könyveknek megvan a sorsuk.". Jobb lett volna, ha ezek a könyvek nem jelennek meg, mert csak a babiloni zavart okoztak. Végül Kautsky a 8. függelékben Himmler egy utasítását hozza a tábori orvosok számára, hogy tegyenek meg mindent a halálesetek számának csökkentésére. Miért, kérdezi mindenki, ha a zsidók megsemmisítése biztos volt?

Oranienburg, 1942. december 28-án.

SS-Gazdasági főhivatal

D. hivatali csoport, koncentrációs táborok

D III/jel.: 14 h (KL) 12.42 Lg/Wy

Téma: orvosi tevékenység a koncentrációs táborokban.

Hivatkozás: nincs.

Függelék: 1

A koncentrációs tábori orvosokhoz.

(Egy sor rövidítést magyaráz meg itt az író: "ahogy meg tudtam állapítani, a rövidítések jelentése Dachau, Sachsenhausen, Buchenwald, Neuengamme, Auschwitz, Ravensbrück, Flossenburg, Lublin, Stutthof, Groß-Rosen, Natzweiler, Hertogenbosch, Mauthausen."

Másolat a táborparancsnokoknak.

* megjegyzés A fönti szöveghez lásd az 1. és 2. ábrát a képeknél!

A mellékletben az összes koncentrációs tábor bejöveteli és kimeneti statisztikája van tudomásulvétel céljára. Ebből az derül ki, hogy 136 ezren jöttek meg és 70 ezren haltak meg. Ilyen magas halálozási számmal nem tudjuk azt a fogolyszámot elérni, amit a birodalmi vezető megparancsolt. A tábori orvosoknak minden rendelkezésükre álló eszközzel meg kell kísérelniük az egyes táborok halálozási arányát lényegesen lecsökkenteni. Nem az a legjobb orvos egy koncentrációs táborban, aki azt hiszi, hogy föl kell tűnnie indokolatlan keménységével, hanem ez, aki a munkaképességet az egyes munkahelyek megfigyelésével és a munkások kicserélésével lehetőleg magas szinten tartja.

A tábori orvosoknak jobban, mint eddig ügyelniük kell a foglyok élelmezésére, és a gondnoksággal és a táborparancsnokokkal egyetértésben javítási javaslatokat kell életbe léptetniük. Ezeknek nem szabad csak a papíron maradniuk, hanem a tábori orvosoknak rendszeresen ellenőrizni kell végrehajtásukat. Továbbá a tábori orvosoknak arról is gondoskodniuk kell, hogy a munkaföltételeket az egyes munkahelyeken lehetőség szerint megjavítják. Ennek a célnak az eléréséhez szükséges az, hogy a tábori orvosok a munkahelyeken közvetlenül értékeljék ki a munkaföltételeket.

Az SS birodalmi vezére megparancsolta, hogy a halálozási aránynak föltétlenül le kell csökkennie. A föntieket ezért adja parancsba, és ennek végrehajtásáról havonta kell a D II. hivatal főnökének jelentést adni. Először 1943 februárjában.

A Waffen-SS SS-brigádvezetője és vezérőrnagya, saját kezűleg (olvashatatlan) Klüder?

A "német népújságban" 1976 július 22-én egy egész oldalt szenteltek "Majdanek/Lublin - a pokol előudvara"-nak. 1. oszlop: "7 gázkamrában és 2 krematóriumban 1943 őszén napi 24 órában naponta mintegy ezer embert semmisítettek meg." Az "Unsere Zeit"-ban a fölirat: "A KZ Majdanek tömeggyilkossági pere elhúzódik". Az utolsó két oszlopban egy krematórium fényképe áll a következő leírással: "Ebben a kemencében Majdanekben napi 1400 hullát égettek el". A "7 gázkamra" alatti oszlopban ez áll továbbá: "Az egyik nürnbergi katonai törvényszék elé egy dokumentumjelentést tettek az USSR-29 név alatt, ahol ez állt a 6. bekezdésben: "A kemencék megszakítás nélkül működtek." Hogy több hullát tehessenek a kemencékbe, a németek szétvágták a hullákat, levágták végtagjaikat." (Ez az okirat nem beszél gázkamrákról). A 2. oszlopban ez áll: ".. Egyetlen napon, 1943 november 3-án - élénk katonazene hangjai mellett - 18 ezer embert végeztek ki géppuskákkal."

Rolf Hochhuth ezt adja Gerstein szájába drámájában "A helyettes "-ben az első felvonás első képében. "Amikor nemrég Majdanekben 17 ezer zsidót lelőttek, Lengyelországban sokan lerészegedtek ennek a napnak ünneplése során." Ezerrel több vagy kevesebb, teljesen lényegtelen! Mindig csak a ház javára zsonglőrködnek!

A harmadik oszlopban ez áll: "A vád értelmében ilyen módon, gázosításokkal , akasztásokkal és agyonlövésekkel Majdanekben legalább 250 ezer embert összesen 50 népből öltek meg hitük, fajuk vagy világnézetük miatt, a nürnbergi katonai törvényszék okiratai szerint 1.5 milliót, Eugen Kogon "SS-Staat" c. könyvében 1.5-2 millióról beszél.

1978 november 27-én az "Unsere Zeit"-ban ez jelent meg: "A Majdanek per negyedik éve. Tegnap volt három éves a Düsseldorfi Majdanek per. A törvényszéknek nincs könnyű dolga, pedig világos fasiszta tényállásról van szó. 360 ezer férfi, nő és gyerek legyilkolásáról." Megint- pár ezerrel több vagy kevesebb itt nem lényeges, és itt " fasiszta tényállásról" van szó. Még egyszer utalok a katonai törvényszék okiratára, melyben nincs szó gázkemencékről. A valóság gyilkosai másképpen viselkednek. De miért, ha a nürnbergi hatóságok és a hírhedt Kogon 1.5-2 millió meggyilkoltról tudnak, itt a düsseldorfi Majdanek perben miért van csak 250 ezerről szó?

Talán üzleti részletfizetésről van szó? Mióta ilyen nagyvonalú Goldmann, Wiesenthal és segédeik? Itt valami nem stimmel!

Megint az "Unsere Zeit"- 1978 november 27-én, első oszlop: "A majdaneki KZ volt a Hitler fasiszták legfélelmetesebb halálgyára. Itt állandó jelleggel 40 ezer foglyot zsúfoltak össze. Sehol másutt nem volt a fasiszta barbarizmus olyan tökéletes, mint ebben a táborban. Legalább 250 ezer embert, túlnyomó többségük Lengyelországból származott, gázosítottak, fojtottak meg vagy akasztottak föl ebben a táborban. Csak 1943 november 128-án 180 ezer férfit, nőt és gyereket lőttek itt le."

Erről a "legfélelmetesebb halálgyár"-ról igazolta egy Nyugat-Berlini törvényszék, hogy Majdanekben nem voltak elgázosító kamrák. Ki hazudik itt kinek és miért?

A majdanek-per 1975 novemberében kezdődött a düsseldorfi területi bíróságnál és az adófizetőnek naponta csekély 30 ezer márkájába kerül. Ebben nincs benne a per résztvevőinek világutazása, és a Purim folyamatnak a vége még nem belátható. Az első helyszíni szemle Lengyelországban 1976 április 29-én volt. Erre a helyszíni szemlére a KZ-Majdanek volt helyére a düsseldorfi esküdtszék Lengyelországba repült. Ezen az elnök, a bíró, az államügyész és 13 védőügyvéd vett részt. Ennél az utolsó nagy nemzeti szocialista pernél német törvényszék előtt kb. 300 ezer ember meggyilkolásáról van szó. A 15 vádlott noha a lengyelek fölajánlották a lehetőséget, nem utaztak a csoporttal. Még több hasonló utazást is szerveztek. Itt megint 300 ezerről van szó. Ez megtévesztési taktika, vagy mindenki annyit ír, amennyi neki tetszik?

A gázkamrával kétszínű játékot játszanak, ahogy ezt az antifasiszta újság "Die Tat" jelentéseiből látható. 1978 március 24-én a 14. oldalon: "bizonyítékok a Lischkas dokumentációval szemben S. Klarsfeldtől." Ez skizofrén terrorista (melyik terrorista nem az) ezt írja az 1. és 3 oszlopban: "bebizonyítja a gázkamrák létezését Auschwitzban". A lap szinte minden kiadása hoz egy fekete keretű négyszöget "Emlékezünk", és ezekben a listákban találunk olyanokat, akik nem a német KZ-ekben mint Auschwitz haltak meg. Itt az "elgázosít" helyett mindig "meghalt" áll. Így például 1978 március 24-én a 14 oldalon, e. oszlop: "1944 márciusában Ernst Loth Leverkusenból meghalt a Lublini KZ-ben (Lublin, mint tudjuk, Majdaneket jelent). Majdanekben meg is haltak emberek, erről még soha senki nem hallott?

Egy állami kutatócsoport tagjaként 1944 végén lehetőségem volt Majdaneket hivatalosan meglátogatni. 1945 őszén privátként még egyszer voltam Majdanekban és Auschwitzban. Mindent megnézhettem kívül és belül. Részletesen beszéltem hosszú évek óta ott lakókkal, akik a tábor minden sarkát ismerték, egyikük sem látott vagy hallott soha gázkamráról, melyben embereket öltek volna meg. Csak fertőtlenítő kamrát ismertek, mely a férgek megsemmisítésére szolgált, ahogy ez a mintatáborban, Theresienstadtban is megvolt.

Lehetőségem volt akadálytalan és nyíltan beszélgetni a volt segédszemélyzettel, és senki sem tudott se tömeggyilkosságról, se gázkamráról. Tömeggyilkosságokról és emberek meggyilkolására szolgáló gázosító berendezésekről én csak a breslaui cionista propagandaiskolában hallottam. 1946 elején a München melletti Neufreimannban kerültem DP (displaced Person - fordító) táborba. Itt a sajtóosztályon dolgoztam és egy bizottságban dolgoztam az események vizsgálatára a KZ idő alatt, a központi bizottságánál Münchenben a Siebert-Möhlstrassén. Itt ismét a tömeggyilkosságok és gázosítások problémájával foglalkoztam.

Itt az ENSZ számára kellett kérdőíveket kitölteni, melyek kitöltése után a Palesztinai kérdezők, ha azokat nem úgy válaszolták meg, ahogy ők kívánták, terrorral válaszoltak. Egy ilyen esetre példa:

Egy ismerős orvos hazámból legjobb tudása szerint válaszolta meg a föltett kérdéseket. Már az anyanyelv esetén, mely esetébe jiddis volt, és sem ő, sem szülei nem ismertek más nyelvet, megkezdődött a hajszálhasogatás. A rubrikában hiányzott a jiddis szó, és ide magyart, lengyelt, románt, stb. kellett beírni, ami nem felelt meg a valóságnak. Továbbá kifogásolták kérdőívében, hogy a száműzési állapotokat Transnistriában (Ukrajna) paradicsominak mondta. Az újonnan kitöltött kérdőíveket is visszaadták neki és azzal fenyegették, hogy megakadályozzák kivándorlását tengerentúlra. Már akkor rakták a jeruzsálemi "Jad Vasem" szörnyűségek kamrájának köveit és ezeket arabeszkekkel díszítették.

Miután Bajorországban megszűntek az okirathamisítóközpontok, Tel Avivban kinyitották az okiratelőállítás világközpontját. Eddig "Jad Vasem"-ben 3 millió megölt zsidó adatai vannak. Hogy a hiányzó 3 millió hamarosan összejöjjön, a világon egy úgynevezett "emléklapot" osztottak szét, ahol szintén kérdéseket kell megválaszolni. Lásd ehhez a "zsidó sajtószolgálatot" 1978 június, 19. oldal. Ez az emléklap létezik németül is, de szinte minden becsületes cionista tisztátalanként bojkottálja. A 6 millió hamisított nyilatkozatott elő kell állítani!

Most térjünk vissza a gázkemencékhez: Sokan, akik kényszer hatására írtak a gázkamraberendezésekről, elmondta nekem, hogy soha nem látott ilyet, bár már 12944 közepén suttogtak ilyesmiről. MInt a DP-tábor sajtóképviselője, akadálytalanul meglátogathattam a nürnbergi perek tárgyalásait és a "Grand Hotel"-ben többször voltak megbeszélések nem cionista zsidók és újságírók között. Ez alkalommal találkoztam egy bécsi újságíróval, aki több évig volt Auschwitzban internálva és pontosan ismerte a terepet. Az orosz újságíró Ilja Ehrenburg jelenlétében biztosított arról, hogy soha nem látott gázkamrát. Ehrenburg sem tudott erről semmit. Ez azért fontos, mert ő volt a Szovjetunió főpropagandistája a II. világháború alatt.

Ennélfogva én voltam az egyetlen és első, aki már 1955-ban a "bűnbakok" kéziratának 224 oldalán ezt írtam: ".. Hogy ki találta ki azt a förtelmes hazugságot, nem tudtuk meg. A Majdaneki táborban ugyanis, ahogy ezt törvényszéki szakértők megállapították, sem égető sem más megsemmisítőkészülékek nem voltak, tehát nem tudtak zsidókat megsemmisíteni."

Az "igazságszolgáltatás és nemzeti szocialista bűn " c. könyvben, Amszterdam, 1971 az 547. oldalon ez olvasható: "6. Transzport Majdanekből. Egyszer jött egy kb. 15 ezer főnyi zsidó fogolycsoport Majdanekből, ahol köztudottam semmiféle elgázosító készülék nincs. ..." Nyugatberlini törvényszék: iktatási szám LG Berlin 8.5.1950 PKs 3/50 KG, 1950 11.11, 201/50 oldal.

A cionista kézben levő tömegmédia a BRD-ben mégis támogatja azt, hogy a népheccelés szolgálatában és az antiszemitizmus növekedése céljából 7 majdaneki gázkamráról írjanak. A valóság gyilkosai és a jóvátétellel foglalkozók ezt arra használják, hogy a BRD-ben a gyerekek gyerekeit is bűntudattal mérgezzék, hogy minél jobb üzletet csináljanak. A napi TV-hiradóban 1977. 10. 5-én 20:00 órakor az ARD (Első német TV - fordító) tudósítója, Peter Gatter azt jelentette a volt Majdanek -Lublini KZ-ről: "Ahol embereket elevenen dobtak az égetőkemencébe és csecsemőket anyjuk szeme előtt elevenen morzsoltak föl. Az SS adataiból kiderül, hogy itt hét gázkamra volt ...". Gatter úr az ARD-től itt szörnyűségeket mesél, nem veszi figyelembe a törvényszék megállapításait, és ez a népheccelés II. Adolf útját egyengeti. A Gatterek a holnap Auschwitzének útját egyengetik, és az új KZ-ekben nem maradnak meg a zsidók.

Rudolf Höß, Auschwitz parancsnoka, akinek mindent ki kellet mondania, amit súgói parancsoltak, 1946 április 5-én ezt mondta Nürnbergen és ugyanannak az évnek a novemberében Krakkóban: "A zsidó kérdés végmegoldása valóságban az összes Európában élő zsidó kiirtását jelentette. Nekem parancsba adták, hogy 1942 júniusában emberirtási lehetőséget hozzak létre Auschwitzban. Ekkor már három további megsemmisítőtábor állt a Generalgouvernementban: Belzek, Treblinka és Wolzek." (Hoeß: Nürnberg. PS-3868 Hp. BD. XXI. 3 f, 160-181 oldal). Ezt a tanúvallomást hamis ígéretekkel és kínzással húzták ki Hössből. De ennek rendezői mégsem tudtak semmit egy majdaneki megsemmisítő táborról. A "végmegoldás" szó is hamisítás, ez a levélből van, melyet Göring írt Heydrichnak 1939 1. 24-én, és a Göring által használt Gesamtlösung (= átfogó megoldás) szót lefordították, és a visszafordításkor "Endlösung", azaz végmegoldás lett belőle.

Cionista hazugság a "fizikai végmegoldás" is, melynek bűze csak a jogcsavarásokról akarja elvonni a figyelmet. Ha emberirtási terv volt, akkor miért nem vitték azt véghez? Ha egy népet ki akarnak irtani, akkor annak szellemi elitjénél kezdik el! Az 1933-45 között legálisan kivándorolt 600 ezer zsidók között legalább 13 nobel díjas volt. Ezt emberirtási tervnek lehet nevezni? Thälmannt és Dzsugasvili fiát röviddel a háború vége előtt ölték meg, míg Dr. Leo Baeck rabbi és a francia szocialista vezér Leon Blum élve hagyták el KZ-jeiket. Ez volt az emberirtás, melyben állítólag milliókat gázosítottak el?

Pech a valóság gyilkosai számára a könyv: "Hitler asztali beszélgetései a vezetői főhadiszálláson " Dr. Henrik Pickertől, ahol ez olvasható: 1942 7. 24-én Hitler azt mondta ebédnél, hogy a háború után keresztül fogja minden zsidó kivándorlását vinni egy zsidó nemzeti államba." Hitlernek ezeket a mondásait természetesen el kell hallgatni, mert különben a 6 millió zsidó és a gázkamrák története szappanbuborékként pukkadnának szét.

A BRD elleni szörnyűségkampány, melyet a világ cionistái és nem körülmetélt németek csinálnak, hasonló ahhoz, amit az I. világháború után műveltek ugyanezek. A Bukaresti újság, "Dreptate" (Jog) egy valószínűleg angol nyelvű írótól származó cikke, mely 1915 augusztus 18-án jelent meg:

"A németek szörnyűségei! A teuton faj vadságait a vér leleplezi. Egy Németországból visszajövő személy egy szörnyűséget hozott magával. A különböző városokban lakó német nők olyan nyakláncokat kezdtek hordani, melyeket azokból a szemekből csináltak, melyeket a német katonák a francia sebesültekből vágtak ki. Ugyanaz a személy elmondta, hogy még a német nők is hasonló bestiális módon viselkedtek a mint a német katonák a francia sebesültekkel szemben, akiket a Metzi és A Vogézeki csatában ejtettek. A fönt leírt nyakláncok egyike Románián keresztül eljutott Oroszországba."

A valóság fönntartására a következőt kell elmondani: Már 1919-ben jelentkeztek rangos brit személyiségek, és bűntudatukról számoltak be, hogy egy kultúrnép ilyen hajmeresztő hazugságokat állít elő. Ilyen esetekben nem lehet sikeres a "jóvátétel".

(Anne Frank naplója, München 1977, 13 oldal ): Kár hogy az engedelmes, szorgalmas német nép mindig elöljárói bűneiért lakol. "Ahol nincs vezetés, tönkremegy a nép" (szólások, 11,14). Cion egyik terve szerint a BRD örökre a 6 millió zsidó meggyilkolásáért főbűnösként kell, hogy feleljen. Idézem Nahum Goldmanntól ("Die Tat", 1978 július 21, 4. oldal):

Dr. Nahum Goldmann, a zsidó világkongresszus tiszteletbeli elnöke egy beszédében a varsói gettófölkelés 35 évfordulóján elmondta, hogy a gázkamrák tagadása pimaszság és bűn. A Goldmanni állítás a dolgok feje tetejére állítása, helyesen azt kéne mondani, hogy a gázkamráról hazudozni bűn. Ez a jóvátételi varázsló a zsidón tragédia egyik főbűnöse, és a 6 millió megölt zsidó és a gázkamra egyik konstruálója. Martin Buber őt is azzal vádolta, hogy szándékosan akadályozta meg, hogy segítsenek az Auschwitziaknak, és érdekében állt a "gázkamrák" zavartalan működése. Ha ezt egyszer a cionnáciknak és a zsidó gyilkosoknak egyszer szemére hánynák, akkor gyorsan megszűnne az ugatás a 6 millió megölt zsidóról és a gázkamrákról. csak rosszindulatúak tekintheti az itt elmondottakat a náci urak tisztára mosásának. Elég sok jogtalanság történt, de nem kell a nép hátán még szörnyűségeket is kitalálni.

Természetesen megtörtént, hogy zsidók - vagy német szadisták - embereket aljas okokból meggyilkoltak, de ezek száma maximum 50 ezerre tehető. Az itt a vádlottak padján ülők még 25 zsidót sem tudtak volna megölni, és ez négy tizedes hellyel kevesebb, mint amennyivel vádolják őket. Hogy világosan értsük egymást, a Misnából idézek, Sanhedrin 4,5. Majmonidész: "Egy embert alkotott kezdetben az Úr; azért, hogy megtanítsa, aki egyetlen emberéletet elpusztít, az olyan bűnt követett el, mintha az emberiséget ölte volna meg."

A gázkamraspecialisták is tudják ezt persze, de nekik szükségük van a 6 millió megölt zsidóra jóvátételi üzletükhöz. Az utolsó hivatalos népszámlálásnál Lengyelországban 1931 december 9-én 2 733 ezer embert számoltak össze héber vagy jiddis anyanyelvvel. De állandóan 3-3.5 millió megölt lengyel zsidóról beszélnek. A lengyel pártfőnök Gierek a jeruzsálemi statisztikai módszert használta, mert elmondta, hogy: "minden ötödik lengyel ember a német támadás következtében halt meg." E szerint a számítás szerint tehát 7 milliónak kéne lenni. Hivatalosan "csak" 6 millióról beszélnek., Most a megölt 3-3.5 millió zsidót ehhez hozzá kell adni, vagy ki kell vonni ebből? Ilyen a babiloni statisztika labirintusa.

Scheffler

A zsidóprobléma vizsgálatával a náci időszak alatt német "valóságkeresők" is foglalkoznak. Sajnos ezen a téren érzelmi és nem logikus hatásokat és okokat keresnek és magyaráznak a dolgokba. Így a valóságtól nagyon messze járó eredmények keletkeznek, melyek messze vannak az arany középúttól. Az úgynevezett reformisták kiöntik a gyereket a fürdővízzel, mert bebizonyítják, hogy a náci birodalomban paradicsomi állapotok uralkodtak. A cionista uszítók ezzel szemben a világra olyan "tényeket" kényszerítenek, hogy a harmadik birodalomban szörnyűségek uralkodtak.

Az utóbbiak csoportjába sorolható néhány nem körülmetélt cionista történész is és ezek a nebbich (semmit nem érő - fordító) történészek általában jámborabbak a rabbinál is. Amikor egy Scheffler féle katolikus pápább mint a pápa, az éppen olyan gyanús. Wolfgang Scheffler úr ebbe a kategóriába sorolható be. Eddigi művei, különösen a 4/5 füzet 1960-ból és a kiegészített új kiadás 1964-ből "Politikához és kortörténethez", kiadó a berlini szabadegyetem Otto Suhr intézete (azelőtt német politikai főiskola) és melyet a berlini politikai képzési központ működtet, teszi érthetővé Scheffler úr "tudományos munkáját".

"A nemzetiszocialista zsidópolitika" mint segítség a "politika és kortörténet tanításához". Ha olyasmit használnak föl a politika és kortörténet oktatásához, mint Scheffler úr irományát Nyugatberlinben, akkor tény az, hogy nemcsak a BRD-ben hanem Nyugatberlinben is a Jeruzsálemi Poncius Pilátus uralkodik. Az is érthető, hogy Scheffler úr tételei csak az átnevelés- hülyítés ás jóvátételi pedagógia szolgálatában állnak. Az állítólag legtehetségesebb tudós tehetségtelenségét saját ellentmondásaival lehet a legjobban megmutatni, és én most a 4/5-ös Scheffleri füzetet fogom tüzetesen megvizsgálni.

Mivel gondolatban még mindig hazámmal, Romániával vagyok összekötve, kifejezetten boldoggá tesz, ha Scheffler nak elmondhassam, hogy mihez ért és mihez nem. Az 1960-as füzet 43 oldalán az első sorban a 2 bekezdésben délkelet Európáról ez olvasható: "A délkelet-európai államok közül egyedül Románia vett mérvadóan részt a zsidó lakosság elleni emberirtásban. Közvetlenül a háború és a Szovjetunióval való harc megkezdése után kezdődtek Romániában a pogromok, melyek kiterjedtek a Szovjetuniótól visszavett területekre, Besszarábiára és Bukovinára. " A 82. oldalon az "1941"-hez tartozó részben megjegyzi: "1941. január 22/23 első zsidómészárlás Romániában." Figyeljünk Scheffler úr ellentmondására a 43 és 82 oldal között. A 43 oldalon félreérthetetlen ez áll: "Közvetlenül a háború és a Szovjetunióval való harc megkezdése után kezdődtek Romániában a pogromok"; a másik mondatban ez áll: "1941. január 22/23 első zsidómészárlás Romániában." Mivel a német- szovjet háború, mint közismert 1941 június 22-én tört ki, hadd kérdezzem meg Scheffler urat, hogy az 1941. január 22/23-es pogrom a háború megkezdése előtt vagy azután történt?

Kisiklás vagy tudáshiány, megengedett az ilyesmi a főiskolán? A Scheffler úr által említett pogrom 1941 január 21-én történt Óromániában, 5 hónappal a német- szovjet háború kitörése előtt. De nemcsak a "történelemkutató" adatai hibásak, hanem a meghatározása sem elég világos. A románok nem Bukovinát vették vissza, hanem csak annak északi részét Csernovic várossal együtt, a többi része nem tartozott a Szovjetunióhoz. (Az iskolások hülyítése könnyű butító gyógyszerekkel kezdődik.)

A pogromok oka.

A romániai Hohenzoller király, II. Károly nehéz helyzetben volt. 1940 június 21-én át kellett adnia Besszarábiát és Észak Bukovinát a Szovjetunió és 1940 augusztus 30-án Magyarország bevonult Északerdélybe a bécsi döntés értelmében. Bulgária kihasználta a lehetőséget és elfoglalta Dobrudzsa déli részét. Berlin intrikái következtében II. Károly Jon Antonescut és a vasgárda (Garde de Fer) vezetőjét, Horia Simát tette meg a kormány vezetőjének. A népszerűtlen Hohenzollerek leváltása, akiket Berlin sem támogatott, így indult útjára.

A gárdistáknál Berlin nem volt népszerű, mert onnan Antonsecut ültették eléjük, és Mussolinihez vonzódtak. Csak Berlin-Antonescu ellen lázadtak, és mint mindig, a figyelem elvonására pogromot indítottak a zsidó központokban, Bukarestben és Jassiban. Hitler, aki a barbarossza akció miatt nyugalmat kívánt Romániában, elfogatta a főkolomposokat élükön Horia Simával és Auschwitzba küldte őket. Német tábornokoknak köszönhető, hogy pl. Dorna Vatra városkában nem történt rosszabb dolog.

Scheffler úr természetesen nem számolhat be ilyesmiről, mert ez nem illene a valóságnak ellentmondó állításaihoz a "zsidó népesség elleni emberirtásról". Mese követ mesét, melyek arabeszkekként hatnak, mert ha Romániában zsidókat irtottak, akkor azok csak németek lehettek Scheffler szerint. A zsidók kiirtása az egész zsidó népességet jelenti? Vagy valami mást?

Ha mást, akkor az úgynevezett történésznek meg kellene adni egy minimális számot, amit elvtársai meg is tesznek, ha ez nem kerülhető el. De ezt egy olyan történelemtanár nem teheti meg, akinek célja a jóvátételi követelések alátámasztása, mert végül is vigyáznia kell arra, hogy a bő érzelmek következtében a 6 milliós tabuszámhoz még egy millió hozzá ne adódjon.

De mi a valóság? Kizárólag zsidó forrásokat használok annak bebizonyítására, hogy Scheffler romániai kortörténete nem ér sokat.

Az "Allgemeine", a BRD cionisták lapja 1978 június 16-án a 4. oldalon ezt a cikket hozza: "Moses Rosen, a harmincas évek romániai főrabbija." a 2. és 3. oszlop fölirata: "valaha 800 ezer zsidóból ma csak 40 ezer él Romániában." A harmadik sorban ez olvasható: "450 ezer élte túl a nemzeti szocialista időket". Hét sorral tovább: Kb. 350 ezer zsidó emigrált észrevétlenül Izraelbe." Ha 450 ezren élték túl a nemzeti szocialista időt, ez azt jelenti, hogy 350 ezret kiirtottak. Megint az "Allgemeine" 1978 július 14-ről, 12. oldal, fölirat: "A zsidóságért és a békéért". Csak Izraelben 350 ezer volt romániai zsidó él. A 2. oszlopban ez áll: "ma csak kb. 40 ezer a számuk". Az Észak- és Délamerikába, Kanadába, Franciaországba, Angliába, BRD-be és a Szovjetunióba kivándoroltakról egy szó sincs. Miért nem említik meg az átadott területeken, Besszarábiában és Észak-Bukovinában élő zsidókat? A háború alatt már nem létezett Nagyrománia 800 ezer zsidóval!

A "zsidó Lexikon" IV/2 kötetében, Berlin, 1930, 650 oldalon levő adatok alapján ki lehet számolni, hogy a Románia által átadott Erdélyben 181 340 zsidó élt, Besszarábiában 267.000 és Északbukovinában kb 80 ezer. Ez összesen 528 340 zsidó, akik más országokhoz tartoztak, és a maradék Kisromániában 221 600 maradtak, ezt nagyvonalúan fölkerekíthetjük 300 ezerre. Tegyük föl az "Allgemeine" adatai alapján, hogy 350 ezer kivándorolt Izraelbe és 40 ezer maradt Romániában, akkor hatalmas hiba csúszott a megsemmisítésbe. Eltekintve a világ különféle részeire szétszóródottaktól eltekintve, itt 90 ezer zsidó tűnik föl. Hova kell ezeket számolni? És hova számoljuk az átadott területekről származó túlélőket, kiknek száma százezres nagyságrendű?

Mit tarsunk egy történelemtanárról, aki arról ír, hogy "mérvadóan résztvettek a zsidó lakosság kiirtásán", és a valóságban ezek a "kiirtottak" nemcsak teljes létszámban megvannak, hanem Az "Allgemeine" statisztikája szerint 90 ezerrel meg is szaporodtak? Megkérném Scheffler urat, hogy magyarázza el az emberirtás szó pontos jelentését, lehet hogy én értem rosszul a szót.

Nem kevésbé bonyolult "1964-es kiegészített új kiadása" sem. A 78. oldalon a 23. bekezdésben ezt írja az Auschwitz II (Birkenau)-i koncentrációs táborról: "Apránként benépesült a tábor. az egész elfoglalt Európából ... Romániából ... jöttek a transzportok." Újra megkérdezzük, hogy itt tudatlanságról van-e szó vagy tudatos valóságkiforgatásról? Eltekintve pár zsidóról, akiket hamis igazolvánnyal kaptak el Románián kívül, egy romániai zsidót sem vittek Auschwitzba.

De a korábbi szovjet területekről, azaz Besszarábiából és Észak Bukovinából származó zsidókat Transzisztriára száműzték, míg az Óromániában élőket nem deportálták. Ha Scheffler ezeket a tényeket a "tananyag a politika és kortörténet tanítására" c. művében hozná, akkor nem taníthatna vagy szakérthetne hosszan a témában. A BRD-ben több könyv jelent meg bukovinai zsidóktól, akik a történteket saját élményeik alapján írták le. Ezek számára tabu könyvek? Mindenki maga állítja ki saját szegénységi bizonyítványát!

Ugyanabban a füzetben a 83. oldalon ezt mondja:

"Hauptsturmführer Dieter Wisliceny jelentéséből, a megsemmisítési akciók lefolyásáról az egyes országokban és Eichmann szerepe." A 26. sorban ez áll: "Romániában az ottani tanácsadó ás rendőrattasé, Richter azon fáradozott Eichmann parancsára 1942 nyarán, hogy arra vegye rá a román kormányt, hogy az ottani zsidókat is Lengyelországba deportálja. Antonescu ezt elutasította, de saját akciót folytatott le, aminek során a zsidókat a Románia által megszállt szovjet területekre lakoltatta ki, különösen Odessza környékére. Valójában Romániából nem deportáltak egy zsidót sem lengyelországi megsemmisítő táborokba." Wisliceny vallomásából kiderül, hogy Berlin már 1942 nyarán azon fáradozott, hogy a romániai zsidókat deportálják, ami nem történt meg. Ezzel szemben a bukovinai és besszarábiai zsidóknak már 1941 október 22-én a száműzetésbe kellett menniük.

Noha Scheffler úr tudja, hogy Wisliceny vallomása kínzás és be nem tartott ígéretek, valamint a rabok egymás elleni kijátszásának eredménye, ő megmarad régi Auschwitz tételénél! Valószínűleg ez a Wisliceny az egyetlen, amit Scheffler úr helyesen ad vissza. 1945 - 1947 -ben volt Bajorországban 3 okirathamisítóközpont, melyeket egy litván zsidó tartott fönt, aki a New Yorki Brooklinból jött a BRD-be és neve L.W. volt. A verőbandát egy pszichopata vezette, aki Németországból emigrált az USA-ba, és onnan jött vissza. Itt az M.K. nevet használta. Ezzel Scheffler úr számára Wisliceny egy állítása egy szakértői véleményben mint tényszerű jelentés használható sőt iskolai oktatási anyagként is ajánlatos használata. Én ezt fölháborítónak tartom!

Éppilyen kevéssé tudom elképzelni, hogy Scheffler nem tudott a segédpüspök Neuhäusler akciójáról a Malmedy-per kapcsán. A bátor és becsületes segédpüspököt informálták, hogy hogyan produkáltak "koronatanú"-kat a Malmedy-perben. Kezdeményezésére 1947 szeptember 17-én az amerikai szenátus egyes tagjai Münchenbe jöttek és személyesen győződtek meg az amerikai vádhatóság módszereiről. Erre későbbre halasztották a volt Hitler-börtönben, Landsbergben tervezett kivégzéseket. Clay tábornok, a cionisták lakája és a fekete kereskedés milliomosa önhatalmúlag minden intézkedést visszamondott és ezzel hatalmas zűrzavart okozott.

Hogyan nevezheti valaki magát történésznek, és várhatja el, hogy komolyan vegyék, aki ezekről és sok másról sem tud? A Bajor rádió, mellékesen megtagadta a volt dachaui fogolytól, Neuhäuslertől, hogy akciójáról beszámoljon. Ez 1948-ban volt! Ma nem pont ilyen, cionistáktól beteg a tömegmédia? A Scheffler eset ezt nagyszerűen bebizonyítja! Befejezésül említsük meg a scheffleri romániai zsidó emberirtás politikáról, hogy Transzisztrián sem volt emberirtás.

A Bukovinából származó és Transzisztriába küldött David Herstig Schefflerrel ellentétben saját élményeit írta le 1967-ben megjelent könyvében "A megmentés "-ben. Herstig Izraelből jött a BRD-be, ahol Ben Gurion egyik embere volt. Ez volt az az időszak, amikor a cionisták XII. Pius ellen indítottak durva támadást, és Herstig bebizonyította, hogy a rágalmazott pápa Transzisztrián sok ezer zsidót mentett meg a járvány általi haláltól, és nem, ahogy Scheffler úr véli, az emberirtástól mentette meg őket.

Könyvének, "A megmentés "-nek 32. oldalán ezt írja: "Transzisztriában is megvolt az éhhalálon és a járványokon kívül az egyesek vagy csoportok meggyilkolása. Minden nap, minden óra szörnyű változatosságát rejtette a borzalmas halálnak.... De nem voltak tömeges agyonlövések."

Mivel Herstig sem mentes teljesen a cionista mentalitástól, mint a macska az egerészéstől, nem magyarázza el érthetően az egyes személyek vagy csoportok "meggyilkolását". Volt földalatti tevékenység és földalatti csoportok, akik kapcsolatai nemcsak Bukarestig és Csernovicig, hanem mélyen a Szovjetunió területéig, a frontvonalakig terjedt és akik a partizánokkal álltak kapcsolatban. Egyébként Svájccal is! A szomorú az a dologban, hogy ezeket a "meggyilkolt" földalatti személyeket mindig a zsidó bűnöző főnökség árulta be. Egy románt le lehetett kenyerezni vagy magától hallgatott együttérzésből. A jóvátételi fizetések érdekében tilos megemlíteni a zsidók bűneit a zsidó nép ellen.

Scheffler úr pechjére Herstig megkérdezi a 187. oldalon: "Föl kell tenni a kérdést, hogy ilyen szörnyű körülmények között hogy volt egyáltalán lehetséges, hogy zsidók százezrei túlélték Európában a katasztrófát. És hogyan - ez még csodálatosabb - történt az meg, hogy egy hagyományosan antiszemita országban, mint Romániában Európa második legnagyobb zsidó központja megmenekült?" A román zsidókat csak Scheffler úr fantáziájában irtották ki, hogy a BRD iskolásai hazugságot és csalást tanulhassanak az iskolában Cui bono (= kinek jó ez)?

Még csak talmuddialektikusnak sem kell lenni ahhoz, hogy megválaszoljuk Herstig kérdését, mert Transzsisztrián, éppen úgy, mint a többi KZ-ben melyet németek irányítottak, nem volt tömeges zsidóirtás, Pláne nem Majdanekban! Amivel a Majdaneki vádlottakat vádolják, az lehetetlen, és később ezt be is fogjuk bizonyítani. Schefflerek mindenféle árnyalata továbbra is fölléphet mint úgynevezett szakértő a méltatlan nemzeti szocialista perekben. Miért és mi célja van ennek? Így akarja a rendezőség! Mert ezek nélkül a Schefflerek nélkül, Jehova ments, még kiderülne a valóság és akkor a jóvátételi elméletek bajba jutnának.

Tanúk.

1978 őszén Bonnban izgatott vita volt a szövetségi elnök újraválasztásáról. Az ellenzék rögtön kijelölte jelöltjét. Akik a jelenlegi elnök mellett voltak és őt még egy választási időszakon keresztül meg akarták tartani, az ellenjelölt ellen a náci nyilakkal lőttek. Azt mondták, hogy ő a 30-as évek végén jelentkezett a nemzeti szocialista pártba és föl is vették oda. Mit akarnak ezzel? Azt akarják hangsúlyozni, hogy nem illő dolog, hogy egy volt nemzeti szocialista kapja meg a Német Szövetségi Köztársaság legmagasabb kormányhivatalát. Az ellenzéknek sok titkos okirat volt kezében és az ellenféllel szemben ezt a taktikát használták: "Ha vered a zsidómat, én a te zsidódat verem" ( J.P. Hebel két Postakocsis-ából). "Ha te az én nácimat vered, akkor én a tiedet verem". És nyilvánosságra hozták annak bizonyítékait, hogy a jelenlegi államelnök is kóser náci volt.

A kérdésekre, hogy mióta, és hasonlókra, ezt mondta az elnöki hivatal szóvivője: "Részletekre már nem emlékszik a Szövetségi Köztársaság elnöke." Ez rendben van, végül is a Szövetségi Köztársaság elnöke is csak egy ember. De a nemzeti szocialista perek tanúi biztosan emberfölötti emberek, mert a többségük olyan fenomenális emlékezőtehetséggel bír, ami messze meghaladja a Szövetségi Köztársaság elnökéét. A szomorú dologban meglepő az, hogy máig egyetlen ügyész vagy bíró sem mondta ki, hogy a tettek hajszálpontos elmesélései olyanok, hogy egyik egyengeti a másik útját. Ez a talmudpedagógusok munkájának eredménye.

Itt hadd idézzek a "Spiegel"-ből egy bátor bírótól, aki 1976 április 12-én ítélkezett, a 250 oldalról: " Fritz-Albert Sühring bíró az Essen-Steelei elsőfokú bíróságnál visszautasított egy vádat a következő indoklással: "A tanúk föllépése és állításai annyira tökéletesek voltak, hogy a törvényszék egyetlen szavukat sem hitte el." Hol van csak egy bíró is, aki a nemzeti szocialista perek kategóriájában ilyen módon jár el? Kérdezzük meg tehát mi is, mint az 58 zsoldtár első verse teszi: "Bírák, tényleg a jog szerint ítéltek?"

A hírhedt németgyűlölő és jognyomorító Kempner nemrég beismerte, hogy Rosenberget nem ítélték volna el, ha a per egy évvel később lett volna. Persze a jóvátételi liga alkalmazottai nem ismerik el, hogy a nemzeti szocialista perek a bosszújog perei, és az égvilágon semmi közük sincs semmiféle joghoz. A jóvátétel rendezőinek arra van szüksége, hogy a következő nemzedékek is a "zsidóirtó" pecsétjét viseljék már a bölcsőben is, és bűntudatot keltsenek, hogy az alázatos örökké fizessen.

A Német Szövetségi Köztársaság polgáraival az Amalek elméletnek új kiadása lesz. "Jehovát ismét a háború vezeti Amalekhez, nemzedéket a nemzedékhez" (Mózes II, 17/16). Még a mai "zsidógázosítók" unokáit is a kádi elé kell cipelni, hogy az Amelek elmélet szerint minden úgy folytatódjon, és a "zsidógázosító" perek tanúit úgy kell előkészíteni, hogy azok a bíró előtt úgy viselkedjenek és azt mondják, ami ehhez szükséges. Ehhez még egy jó adag beteges fantázia, és olyan történetek keletkeznek, melyek mellett eltörpülnek Sherlock Holmes történetei.

Az első világháború alatt a britek kifinomították a biblia stratégiáját és a józsuaisták pontosan vázolt pszichológiai háborúját folytatták. Az áldozat nevét szennyezték be! Ördögi fegyver, nem bomba, hanem csalás és hazugság. Német katonák levágták belga gyerekek kezét, német katonák kiszúrták sebesültek szemét, és nyakláncokat csináltak a szemekből a nőknek, stb. Ezzel a saját katonákat annyira megfélemlítették, hogy azok természetfeletti erővel harcoltak. Éppen így mérgezik meg a jóvátételi stratégák tanúikat, akiket a fantázia elkábított világába tolják mint "szakértőket" és a bírókat bajazzókká degradálják. Ezeknek a pereknek semmi közük nincs az igazsághoz. Ezek jóvátételi fizetőperek! Soha senki semmikor nem rendelte el a zsidók tömeggyilkosságát, és Berlinből soha nem jött ki ilyen rendelet.

A németeket egyszer derék, mindig engedelmes trotliknak ábrázolják, máskor pedig fegyelmezetlen anarchistaként. Ez ellentmond a KZ-parancsnokok Koch és Florstädt kivégzésének. Miért tették volna azt, ha a zsidókat úgyis meg akarták ölni? Emberek megsemmisítésére szolgáló gázkamra soha, sehol nem létezett! Mondják meg, hol és mikor volt ilyen! Pontosan ugyanez áll a tüzelőkemencékre is! Amit egy becstelen ezüstpénzt kapó jelentett egy átkozott zugújságnak Majdanekről, aki tudta, hogy ott hét gázkamra volt, és a német SS zsidó gyerekeket anyjuk szeme előtt tépett darabokra, az hazugság, és a jelentő bűnöző típus, akit el kell különíteni az emberiség többi részétől.

Hogy másrészt egy berlini törvényszék megállapította, hogy Majdanekben egyetlen gázkamra sem volt, egyáltalán nem zavarja a Gatter nevű egyént. A BRD-ben lehetséges, hogy egy ilyen hazug, ha nem elmebajos, hazugságokat és csaló híreket terjeszthet egy jogi intézményben anélkül, hogy őt az államügyész a BTK 130 §-a (rágalmazás - fordító) alapján felelősségre vonja. A Gatter féle rongyemberek masszívan beavatkozhatnak az ilyen mocskos híradással a perek lefolyásába annak érdekében, hogy ártatlanokat bűnösnek nyilvánítsanak.

Ezek a nemzeti szocialista perek biztosan bele fognak kerülni a történelembe, mert soha nem volt annyi hazug vallomás és hamis eskü, mint ezeknél a pereknél. Még egy új foglalkozási ág is kialakult, a hivatásos tanúé! "A három és fél évtized ellenére a per 301. napján egy kanadai tanú fölismerte a három tábori felügyelőnőben azokat, akik anyját, nővérét és annak két gyerekét elgázosították. A megérkezés után az őrség azt mondta nekik, hogy az egyetlen út a táborból kifelé a kéményen keresztül van." Ezt az agybeteg és rafinált hazudozó nőt is normálisként kezelték a vádló szervek. Ez a nyomorék lélek a BRD adófizetőinek költségén valószínűleg magánüzleteket intéz el, és ezért egy jól begyakorolt műsort mutatott be cionista hazugságokból. Egyetlen államügyész vagy ügyvéd sem merte a hölgyet megkérdezni, hogy hogyan gázosítottak, mikor Majdanekban egyetlen gázkamra sem volt a berlini ítélet értelmében, a gázkamra csak Gatter úr TV műsoraiban létezik.

Egy írásból, melynek címe: "Népmozgalom a németellenes rémségeket előadó hazugságok ellen", R. 15, melyet Wolf D